Vannak, akik nem látják?

Nehéz a válasz, nincs rá egyszerű igen vagy nem, és ahogyan az ágas-bogas gondolkodásunkhoz  passzol, olyanok azok az ügyek is, amelyekbe mostanság  beleszaladunk. Van, aki sommásan fogalmaz - nyilván figyelmen kívül hagyva az előbbieket -, és igazságtalanul az elefánt a porcelánboltban hasonlatot emlegeti. Márpedig  ez több okból is sántít. Először is mert a tévesen porcelánzúzásnak hitt lépések nyilván az agyafúrt és  bonyolult gondolkodás eredményei, nem holmi  esetlen ormányos rombolásának. Más kérdés, hogy a  másik rezervátumban is agyalós emberek figyelnek tépelődve, és próbálják kitalálni, miért is tévedt az a jószág abba a boltba. Másodszor képzeljük el, hogy egyszer csak kijön onnan, és végigdübörög a hídon, a lábánál a kicsi egérrel. Máris tekintélyes példány, súlya, ereje van, márpedig bármily bonyolultan gondolkodunk, nehéz ma elefántnak hinni magunkat.

Miután agyunk ilyen furfangos, képes hihetetlen rögtönzésekre, azon sem csodálkozhatunk, hogy hétről hétre, napról napra alternatívák, döntések, ki- és bejelentések sokaságát tudjuk hozni, nem is olyan ritkán pontosan az ellenkezőjét annak, mint korábban, de agyunk szárnyalásában éppen ez a fenséges. És hát a magyarázatok. 

Mostanában tapasztalhatjuk igazán, hogy  ezt a virtuóz rögtönzést, nyelvi leleményt, bonyolult koreográfiát nem tudja mindenki követni. Ezért mindenféle földhözragadt gyanút képes a szájára venni.

Ők az egyszerűen gondolkodók, akik nem látnak mást, csak azt, hogy baj van.