Üzenet Patrik atyától

Egy papírköteg. Angol nyelven írt, fénymásolt szöveg. A fehérvári Bernáth család otthonában lapult, amíg egyszer csak… De ne szaladjunk ennyire előre!

– 2010 körül kezdtem el családfakutatással foglalkozni, miután a nagyanyám meghalt. Megmaradt a lakásában néhány irat, először azokat néztem át. Gyászjelentéseket, anyakönyvi kivonatokat, egyebeket. Otthon is elkezdtem kérdezősködni – mondta el Bernáth Gábor azon a könyvbemutatón, amelyet rövidesen részletezünk.

– Egy ilyen, a családfakutatást szolgáló beszélgetésünk közben édesapám, Bernáth Károly levett a polcról egy összefűzött iratköteget. Elmondta, ez az unokatestvére, Perjés Antal Patrik angol nyelvű naplója. Ahogy beleolvastam, nem hittem a szememnek, egy új világ tárult elém! – fogalmazott Bernáth Gábor, aki azután megmutatta barátainak – köztük hagyományőrzőknek, történészeknek – a dokumentumot. Olyan lelkes társakra lelt, akikkel együttműködve megvalósította: magyar nyelven jelent meg újra Patrik atya emlékirata!

Perjés Antal Patrik – Pivler Antal néven – 1913. június 3-án született Budapesten. Emlékirataiban ír gyermekkoráról, s arról is, mi módon vált belőle karmelita szerzetes. 1938-ban Rómába utazott, missziós életre készült. A következő évben indult a Közel-Keletre. 1942 júliusában – zajlott a második világháború – értesült arról, hogy minden tengelyhatalmi állampolgárt internálnak a szövetséges övezetekből! Vele is ez történt. Előbb egy palesztinai internálótáborba került, majd a Szuezi-csatornán keresztül át Afrikába, Kenya és Uganda térségébe. 1947-ben térhetett vissza Európába. Nem sokkal később az Egyesült Államokba kért és kapott áthelyezést. Tucson városában élt és szolgált, időközben többször hazalátogatott családjához Magyarországra. Naplóját 1993 második felében adta ki odakint. Majd két hónap múlva elhunyt.

Perjés Antal Patrik Emlékirataim – Magyarként a második világháborús közel-keleti és afrikai internálótáborokban című könyvét július 21-én mutathatta be a közönségnek a szerkesztő, a fordító, a lektor és a kiadó, sorrendben Bernáth Gábor, Szücsi Frigyes, Nemes Róbert és Kónyi-Kiss Botond. Éppen a Prohászka-templomban. Azon a helyen, ahol Patrik atya 1938-ban, pappá szentelését követő egyik első miséjét tartotta.

– Ez egy teljesen egyedi téma, amelyről eddig nem jelent meg forráskiadvány magyar nyelven – emelte ki Nemes Róbert, a könyv lektora.

A kiadói munkát az „Azonosságtudat” Alapítvány vállalta föl. A szervezet alapítója, Kónyi-Kiss Botond elmondta, eljuttatják a kiadványt hazánk egyetemeinek történelem tanszékeire, bölcsészettudományi intézeteihez! Hadd váljon történelmi munkák forrásává az emlékirat! A könyv egyébként kereskedelmi forgalomba nem kerül, a közreműködőket keresve azonban elérhető.

Szücsi Frigyes, akit olvasóink alapvetően régészként ismerhetnek – s aki most műfordítóként debütált –, történész is. Patrik atya emlékiratainak a ma embere számára nélkülözhetetlen üzeneteiről beszélt a bemutatón.

– „Óriási kiváltság volt, hogy meglátogathattam az Örök Város leghíresebb nevezetességeit, és nagyokat kortyolhattam a római történelem szellemének forrásából. A korai keresztények hite a katakombák mélyéről áradt ki, hogy megújítsa a saját hitemet” – olvasott fel Szücsi néhány sort a könyv harmincadik oldaláról. – Azt írja Patrik atya, hogy kortyolt a történelem szellemének forrásából. Ez azt jelenti, hogy a történelem egy éltető forrás a földi életünkben, amelyből újra és újra kortyolnunk kell, hogy az életünk ne váljon sivár, gyökereinktől elszakadt, kiábrándító valósággá! A történelem segít nekünk abban, hogy megfogalmazzuk, kik vagyunk itt e földi létben, és hová tartunk itt e földi létben – mondta a fordító.

– A katakombák mint történelmi emlékek a történelmi emlékezés színhelyeként segítenek a hit megújításában. A hit az emberi lélek tápláléka. Hit nélkül nem érezzük Isten jelenlétét, a lélek kiüresedik, földhözragadttá válik – fogalmazott. – Engedjék meg, hogy mindezt kicsit idekapcsoljam, a mi jelen korunkhoz! Nem véletlen, véleményem szerint, hogy már Európában is a hit megélését segítő istentiszteletek helyszínéül szolgáló templomok elleni támadásokban testet ölt a gyűlölet. Nem véletlen a történelmi emlékezést segítő szobrok döntögetése, és nem véletlen a családnak mint a társadalom legkisebb alapegységének, mondjuk így, kikezdése... – mondta. – Ez az emlékirat a történelem távlatából közvetít a jelenünkbe különösen értékes gondolatokat – értékelte a munkát tudós attitűddel Szücsi Frigyes.

Bernáth Gábor, láttuk és hallottuk, már több mint egy évtizede végez családfakutatást. S egyszer csak kezébe vehette egyik világlátott őse világlátását! Lám, egy családfa nem pusztán családi ügy. Összetartozunk.