15°
17°

Út az ismeretlen Etiópiába – A kis család összesen öt és fél évet élt Afrikában

Székesfehérvár - Hallgatva Ágnes és István történetét arról az elképesztően kalandos és különös öt évről, amit Etiópiában töltöttek elfog az irigység. Kíváncsiak, hogy miért? Most elmesélem.

1977-et írunk. Azt az évet, amikor még semmilyen magyar nyelvű, írásos anyag nem volt fellelhető Etiópiáról. Azt az évet, amikor Peresztegi Nagy István az ENSZ megbízásából kiutazott ebbe a számára teljesen ismeretlen országba feleségével, Ágnessel és két gyermekükkel.

Fogalmuk sem volt, milyen lesz az időjárás, sejtésük sem arról, hogy hol fognak élni, és négyük közül hárman még angolul sem tudtak kommunikálni, viszont ott volt a szerződés a zsebükben, miszerint két évet egészen biztos Afrikában fognak tölteni.

A házaspár rengeteg kedves emléket idéző tárggyal szobrok, képek, keresztek, fotók tért haza Afrikából, de nem sokáig élvezhették az itthoni levegőt: Hamarosan Amerikában találták magukat… De az már egy másik történet
Fotó: Molnár Artúr

– Negyven fokra, sivatagra számítottunk. De kellemeset csalódtunk, Etiópia fővárosa 2500 méterrel a tengerszint felett fekszik, így a hőmérséklet kilenc hónapig húsz-huszonöt fok között van – meséli Peresztegi Nagy István, majd hozzáteszi: Húsz kilométerrel arrébb, természetesen már nem ilyen idilli a táj.

Bár az éghajlat kedvezett, a gyerekekkel így sem volt könnyű odakint az élet. Kis fiúk, Szabolcs kiutazásuk évében töltötte a kilencet, lányuk a hetedik esztendőjét. Tejföl szőke hajával, fehér bőrével már nem is tűnhetett ki jobban a tömegből.

– A helyiek nagyon kedvesek voltak, de nem igazán lehetett kimenni az utcára, nagyon mások voltunk, különösen Imola. Mindenki hozzá akart érni, meg akarták simogatni. Megrémült ettől a közeledéstől – meséli a házaspár, akik közel sem bánták annyira a bezártságot. Mint mondják: egy lakóparkban szállásolták el őket, ahol velük együtt svédek, finnek, éltek a családjukkal. Szintén „kívülállók”, akik tudtak segíteni a kezdeti időkben.

– Amikor István elment dolgozni – szupermarketeket, szállókat tervezett építészként – én ott maradtam a gyerekekkel. Még egy tányérunk, evőeszközünk sem volt. A kisfiam – csintalan gyerekhez méltón – elcsent a repülőgépről pár mini poharat, meg villát, az első éjszaka azokat használtuk. Egyébként megszidtam volna, de hogy őszinte legyek, amikor előhalászta a kicsi zsebéből azokat a dolgokat egyszerűen csak boldog voltam – nevet Pereszteginé Mikó Ágnes visszarévedve.

Aztán lassan kezdett kialakulni ottani életükben is a rend: a gyerekek angol iskolába kezdtek járni, ahol egy év alatt tökéletesen elsajátították a nyelvet – Szabolcs később a helyiek nyelvét is –, majd Ágnest felkérték, az angol iskolában tanítson éneket a diákoknak.

– Nem ismertem az angol dalokat, sőt angolul sem nagyon tudtam. Így esett az eset, hogy az első órámon hetedikeseknek egy olyan dalt tanítottam, amit már óvodában tudtak – folytatja a történetet István felesége, akire azonban idővel „ráragadtak” a szavak.

Ott létük során a helyiek életmódjába, szokásaiba is belekóstolhattak… Olykor szószerint.

– Egyszer meghívtak egy lakásavatóra, és mivel a házigazda sokáig kint élt Németországban, úgy hittem a körülmények olyanok lesznek, mint nálunk, de hatalmas bakot lőttem, A barátom, akárcsak a legtöbb helybeli, bambuszból összetákolt, tehéntrágyával összetapasztott házat épített és a lakásavató menü, egy hagyományos étel volt: hatalmas tálban, palacsintaszerű tészta, kiterítve, középen báránypörkölttel. Tudni illik, az a legnagyobb megtiszteltetés arrafelé, ha a házigazda a saját kezéből neked adja az első falatot: akkor engem ért ez kegy. Talán mondanom sem kell, hogy miután kedves barátom benyúlt a számba, kértem egy pálinkát fertőtlenítőnek – mesél István, aki munkája révén nem egy vidéki faluba is eljutott. Mint mondja elképesztő dolgokat látott: negatív, földbe vájt templomok, gyönyörű dzsungelek.

A két évből aztán öt és fél lett. Mint mondják, haza jönni egyszerre volt szomorú és örömteli. Mikor ott álltak a reptéren, felszállásra készen, már érezték, hogy soha többé nem jönnek vissza, de azt is, hogy várja őket az a hely, ahová igazán tartoznak.


Legolvasottabb

1
Megszűnt a forgalomkorlátozás a 81-es főúton
2
Halálos baleset történt a 81-es főúton Bodajk közelében
3
Bán Balázstól, díjazott filmes tanárától búcsúznak megrendült barátai, kollégái
4
Tolvajokat keres a székesfehérvári rendőrség!
5
Halálos baleset: felborult egy autó Csákvárnál (Frissítve)
Jó étvágyat!
Bővül idén a békéscsabai kolbászfesztivált
Sérülés / 1 órája
Kérdéses Tálas Zsuzsanna játéka a ma esti sorsdöntő mérkőzésen
Továbbra is kérdéses Tálas Zsuzsannának, a női röplabda-válogatott feladójának szereplése a németek elleni sorsdöntő Európa-bajnoki csoportmérkőzésen.
Gyász
Fájó szívvel tudatjuk, hogy *GARAI ZOLTÁN* életének 74. évében elhunyt. Temetése 2017. szept. 27-én 12 órakor lesz a Béla úti temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy *RADICS ANDRÁS ÁRPÁDNÉ* *szül. Simon Vilma* életének 84. évében elhunyt. Temetése 2017. szeptember 30-án 10 órakor lesz a Budai úti református templom altemplomában. Búcsúzás legfeljebb egy szál virággal. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy *FARKAS KÁROLYNÉ* *szül. Orbán Erzsébet* 82 éves korában elhunyt. Temetése 2017. szeptember 28-án 15 órakor lesz a Budai úti református templom altemplomában. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy *FARKAS KÁROLYNÉ* *szül. Orbán Erzsébet* 82 éves korában elhunyt. Temetése 2017. szeptember 28-án 15 órakor lesz a Budai úti református templom altemplomában. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy *BOZA LAJOSNÉ* *Zsazsa néni* a Leánykollégium volt gondnoka életének 85. évében, szeptember 13-án elaludt örökre. Hamvasztás után 2017. szeptember 27-én 14 órakor a Székesfehérvár, Budai út 113. alatti református templom altemplomában veszünk végső búcsút tőle. Kegyelet virága 1 szál virág, koszorú megváltás a szertartáskor lehetséges. Gyászoló család
/"Elmentem szeretteim, nehéz volt már élni, kopogok a jó Istennél bebocsátást kérni. Búcsúzom tőletek, nekem így már könnyebb, értem néhanapján ejtsetek egy könnyet. "/ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy drága jó édesapánk, apósunk, nagyapánk, dédikénk, testvérünk, sógorunk, nagybátyánk *id. BISZTRICZ JÓZSEF* életének 87. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 2017. szeptember 26-án, kedden 10 órakor lesz a székesfehérvári Fecskeparti temetőben A gyászoló család
Fájdalommal tudatjuk, hogy *id. DAMNICZKY LAJOS* 70. évében, 2017. szeptember 13-án örökre megpihent. Temetése: 2017. szeptember 28-án 15 órakor a velencei temető, szórásos parcellájában lesz. Kérjük, hogy csak egy szál virággal fejezzék ki részvétüket. Gyászoló család
Zene / 1 órája
A Belau zenéjét horvát tengerparti élmények ihlették
Kocsis Noémi
Sárosdi Kézműves Találkozó / 2 órája
Évről évre egyre többen vannak a Sárosdi Kézműves Találkozón
V. Varga József
Pályázat / 3 órája
Szebbé tehetitek a magyar vasutat, ha van pár jó rajzos az osztályotokban
Szüret idején / 3 órája
Elvileg nem kell választani az ivás és a biciklizés között, ám érdemes
3 órája
OMÉK: nagy cégek és kis gazdák
Zsohár Melinda
Színház az élet! / 4 órája
Kritikus szemmel nézni a világot – Interjú Nagy Péter színművésszel
Szabó Zoltán