Újra él az avar elitalakulat páncélos lovasa, Kerény

Kezdjük az elején! Egyszer, réges-régen…

– Az avarok népe a távoli Belső-Ázsiából érkezett, átnyargalva a kelet-európai sztyeppéken. 568. az avar honfoglalás évszáma, amit érdemes megjegyezni. Ez az az időszak, amikor az Avar Kaganátus a kagán – az avar főfejedelem –, a nagy hatalmú egyeduralkodó vezetésével birtokába vette a Kárpát-medencét. Ez történelmi jelentőségű tett volt, hiszen az Avar Kaganátus volt az első államalakulat, az első olyan politikai formáció, amely tartós uralmat tudott gyakorolni a magyarság előtt itt, a Kárpát-medencében; természetesen, ha nem számoljuk azt a rövid időszakot, amíg a hunok uralták ezt a területet. Ahhoz, hogy ezt az avarok megtehessék, egy jól működő hadigépezetre volt szükségük. Nagyon összetett avar hadsereg létezett, már a 6. században. Gyalogságát többnyire a germán és szláv, úgynevezett segédnépek alkották. Az avarok a nagy bizánci városok ostromakor – Bizánc volt a korszak nagyhatalma –, hadigépek készítésére is képesek voltak, sőt arról is van forrásunk, hogy még flottillája is volt az Avar Kaganátusnak. Ennek az avar hadseregnek a legütőképesebb fegyverneme volt a lovasság… – Szücsi Frigyest „hallják”, a székesfehérvári Szent István Király múzeum régészét, aki A kagán lovasa című tárlat megnyitója után tartott kiscsoportos tárlatvezetését ekképp.

– Az avar kori világ eléggé más volt, mint a mai. Óriási erdőségek terültek el mindenhol, a szabályozatlan vízfolyások mellett mindenféle zsombékos, mocsaras vidékek voltak, a mai ésszel felfoghatatlan vízi élővilággal, az erdőkben elképesztően bőséges vadállománnyal. Ugyanakkor, a természet nagysága mellett, ez egy kultúrtáj volt: magán viselte az ember keze nyomát. Itt, a Dunántúlon a római táj lenyomatát különösen. Az avar kori népesség sem csak állattartással foglalkozott, hanem földműveléssel is. A falvaik 3–5 kilométerenként behálózták a Kárpát-medence a sík vidékekeit – festett le kort és tájat a kutató.

Mi most ugorjuk az időben előre, 2017-ig. Hajdú-Bihar megyében, Derecske határában egy, az M35-ös autópálya építése miatt szükséges régészeti feltárás során, egy átlagos avar temetőrészleten belül, előkerült egy 7. század közepi avar harcos sírja.

„A 30–35 éves korában elhunyt – a megtalálás dátuma alapján Kerénynek elnevezett – férfit teljes fegyverzetével (aranyozott ezüstveretes vaskard, agancslemezekkel merevített íj, faragott agancs- és csontlemezekkel ellátott nyíltartó tegez, benne vas nyílhegyekkel, vaslándzsa, páncél), fegyverövvel temették el egy tölgyfából készült deszkakoporsóban. Mellé temették felszerszámozott lovát is, szájában vas zablával, hátán agancsveretes nyereggel, vas kengyelpárral, kantárral, szügy- és farhámmal” – olvasható a július 24-én nyílt, a Csók István Képtárban október végéig látható kiállítás egyik ismeretátadó tábláján. A kiállítást eddig egyszer, a debreceni Déri Múzeumban állították ki. Az ő régészeik végezték a feltárást. Székesfehérvár a kiállítás első „vándorállomása”.

– Az avar lovasság nemcsak könnyűlovasságból állt – ahogy ezt már a forrásokból korábban is tudtuk, és most már megvan az első konkrét, egyértelmű bizonyítékunk (!) is rá –, hanem nehézlovasságból is: ők egy, a kagánnak alárendelt elit egységet alkottak. Ott vetették be a nehézlovasságot, ahol a csaták forrpontja volt, az ő feladatuk volt eldönteni a csaták menetét, megbontani az ellenséges hadrendeket – mondott hadtörténelmet Szücsi.

Az a bizonyos egyértelmű bizonyíték a Derecskénél megtalált lovas harcos sírja, illetve a korszakból egyedülálló lelet, a teste alatt elhelyezett lamellás vért.

– A kiállítás részét képező vitrinben láthatóak az eredeti leletek, abban a helyzetben – in situ –, ahogy mi is megtaláltuk azokat. A férfit avar szokásnak megfelelően hátaslovával együtt temették el – fogalmazott a megnyitón Hága Tamara Katalin, a kiállítás egyik kurátora, a feltárást vezető régész.

– A lelet nemzetközi jelentőségét a lamellás páncél adja, ami a csontváz alatt található. A lamellás vért vagy páncél több mint ötszáz darab pici, megközelítőleg téglalap alakú vaslemezből állt, amelyeken apró lyukak voltak. A lyukaknál fogva két-két keskeny bőrcsíkkal ezeket felvarrták, miáltal sorokat hoztak létre. Majd ezeket a sorokat bőrrel beszegték. Ezt követően az így kialakított sorokat úgy fűzték össze, hogy azok függőlegesen és vízszintesen is el tudtak csúszni, ezért könnyű volt benne mozogni, másrészt olyan rugalmas szerkezetet alkottak, amely következtében sokkal nagyobb védelmet nyújtott a harc során, mintha egy összefüggő lemezből készült volna a páncél – mondta Hága Tamara Katalin. – Ezeknek a páncéloknak alá is öltöztek, mint ahogy az az életnagyságú rekonstrukción is megfigyelhető: egy fegyverkabátot kapott a harcosunk, ami szintén védte az ütődésektől a testét – ismertette. – Nem ismerjük Kerény halálának az okát: betegség okozta elváltozás nincs a csontokon, sem olyan harci sérülés, amiben elhunyhatott. Azonban a koponyáján, a halántékánál van egy hegyes tárgy okozta sérülés, ami el is kezdett begyógyulni, csak a csontkéregállományt érte sérülés. Erről arra következtethetünk, hogy nemcsak a testét, hanem a fejét is egy ugyanilyen szerkezetű sisakkal védte – folytatta a debreceni régész.

– Sikerült megállapítani, hogy a harcos europid-mongoloid férfi volt. A fogazata teljes ép volt, se tályog, se lyuk nem volt rajta, viszont volt fogköve. Megvizsgáltattuk: a fogkőben lévő keményítőszemcsék és más anyagok alapján meg lehetett állapítani, hogy rendszeresen fogyasztott olasz muhart, különféle gabonaféléket, hüvelyes növényeket. Az antropológiai vizsgálatok során megállapították, hogy a lovaglás során használt izmai, illetve a felkarjának izmai erősebb igénybevételnek voltak kitéve. A genetikai vizsgálatok révén pedig az is kiderült Kerényről, hogy nagy valószínűséggel laktózérzékeny volt, de az alkohol lebontása nem okozott számára problémát – mutatott rá az adatok gazdagságára Hága.

Szücsi Frigyes arra is rámutatott, hogy a 30–35 éves kora körül elhunyt Kerény az arcrekonstrukció alapján idősebbnek néz ki.

– Akkoriban az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, mint ma, 30–40 között volt az átlagéletkor. Az akkori életmód jobban megviselte az emberi szervezetet – mondta.

S még egy adalék: nemcsak a harcos saját lova került a sírba, hanem – vélhetően – a halotti toron elfogyasztott csikó egy része is – mint ételmelléklet.

– Az avar kori túlvilághit tipikus bizonyítéka. Az avar korban általános volt, hogy nemcsak teljesen felöltözve, felszerelve temették el a holtakat, hanem még a túlvilági útjára útravalót is tettek mellé – értelmezett Szücsi.