Tizenegy gyermeket nevelnek! Ajándék a klasszikus család

Sok gyermeklakta házhoz képest feltűnően nagy a csend. Az ajtón belépve ugyanaz a szívszorító érzés kerít hatalmába, mint legutóbb. Jobbra a lépcső alatt tizenegy gyermek lábbelije párba állítva, balra a végtelenül hosszú asztal. Naponta tizenhárman ülik körül!

A gyerekek ránk, a vendégek érkezésére vártak, aztán amikor meggyőződtek hétköznapiságunkról, oszlani kezd a rend. Közelebb húzódnak, kapjuk a történeteket, a fényképeket korábbi éveikről, és a két legnagyobbról is, akik most nincsenek itt. Mesélnek, tiszták, őszinték. Megszokták a nagy közösséget. Itt nincs elidegenítő félrehúzódás.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Sok gyermeklakta házhoz képest feltűnően nagy a csend. Az ajtón belépve ugyanaz a szívszorító érzés kerít hatalmába, mint legutóbb. Jobbra a lépcső alatt tizenegy gyermek lábbelije párba állítva, balra a végtelenül hosszú asztal. Naponta tizenhárman ülik körül!

A gyerekek ránk, a vendégek érkezésére vártak, aztán amikor meggyőződtek hétköznapiságunkról, oszlani kezd a rend. Közelebb húzódnak, kapjuk a történeteket, a fényképeket korábbi éveikről, és a két legnagyobbról is, akik most nincsenek itt. Mesélnek, tiszták, őszinték. Megszokták a nagy közösséget. Itt nincs elidegenítő félrehúzódás.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

A gyerekek ránk, a vendégek érkezésére vártak, aztán amikor meggyőződtek hétköznapiságunkról, oszlani kezd a rend. Közelebb húzódnak, kapjuk a történeteket, a fényképeket korábbi éveikről, és a két legnagyobbról is, akik most nincsenek itt. Mesélnek, tiszták, őszinték. Megszokták a nagy közösséget. Itt nincs elidegenítő félrehúzódás.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

A gyerekek ránk, a vendégek érkezésére vártak, aztán amikor meggyőződtek hétköznapiságunkról, oszlani kezd a rend. Közelebb húzódnak, kapjuk a történeteket, a fényképeket korábbi éveikről, és a két legnagyobbról is, akik most nincsenek itt. Mesélnek, tiszták, őszinték. Megszokták a nagy közösséget. Itt nincs elidegenítő félrehúzódás.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Milyenek a hétköznapok? Tímea nem akarja szépíteni a dolgot: zűrösek, hangosak és csodálatosak. Nehéz összetartani ekkora családot, de mindenkinek napi feladata van, ami ritmust ad. Reggel Tímea etet, tízórait csomagol, mert azt a gyerekek nem az automatából veszik. Fontos az anya csinálta reggeli. Naponta két kiló kenyér fogy, mellé Tímea naponta süt tésztát, buktát, kakaós csigát, és főz finom, házi ebédet. Naponta forog a mosógép is. Dél van, amire tereget. Ebéd után jönnek haza a kicsik. Az a rend, hogy a legkisebbel tanul, a nagyobbak egymást segítik. Minden nap a vasalással fejeződik be, és ez a meghallgatás időszaka is. Ilyenkor mondhatják el anyának a gyerekek, ami a lelküket nyomja.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

S hogy milyenek a gyerekek? Tímea szerint, mint bárki más. Szeretnek együtt lenni, és gyakran összekapnak. A kicsik ilyenkor visítanak, a nagyok puffognak. Érdekes, hogy a születés sorrendjében, kettesével alakult ki a testvérek között mélyebb kapcsolat. Viszont ha az iskolában egrecíroztatják valamelyik közülük valót, a testvérek azonnal egymás védelmére kelnek. Messziről figyelik egymást. Legkisebb Balázs, 7 esztendős, legidősebb a 24 éves Palkó, már Budapesten él. Kettőjük között mint orgonasípok, egy-másfél évente születtek a többiek: Jázmin, Flóra, Botond, Blanka, Soma, Stella, Patrik, Vanda és a jelenleg Franciaországban dogozó Pálma. Mindenki különleges képességet kapott. Van, aki táncol, énekel, rajzol, van, aki imádja az állatokat, a horgászást. Patrik az evangélikus gyülekezet segédkántora.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Sok a gyerek, még több a barát. Pál mondja: - Kimennek játszani az utcára tízen, visszajönnek húszan. Rúgják a labdát, ugróiskoláznak, tollasoznak. - Olyan jó elnézni a sok gyereket, ahogy az árokparton ülve beszélgetnek - lágyul el Tímea.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

- Sok a gond ennyi gyerekkel, én nem vagyok olyan türelmes, mint anyám. Látjuk rajta, sokszor elfárad. Igaz, jó volt felnőni ekkora családban, mindig volt, akivel beszélgethettem, soha nem vagyunk egyedül. - A gyerekek gondolatai ezek, akik úgy tervezik, ha felnőnek, legfeljebb két-három gyereket vállalnának. Nem hiányzott ugyan semmi életükből, de azért volt benne lemondás. A nagylányok időnként reménytelen körforgásként élték át, ahogy a kisebbek után rendet raktak, majd eltelt egy óra, és nem látszott belőle semmi. Ruhát ünnepre kapnak, ugyan zsákszámra küldik ismerősök, rokonok az utánpótlást, keresve a segítség lehetőségét. Meg ott vannak a tesók levetett ruhái is. Soha nem dúskáltak, de nem is nélkülöztek. Flórának úgy tetszik minden, ahogy van. Patrik megfontolt: a sok gyerek túl sok odafigyelést igényel, bár jó együtt felnőni. A közös kirándulásokra, ünnepekre emlékszik leginkább. Az a szokás, hogy ilyenkor műsorral készülnek. Stella azt meséli, osztálytársai meglepődnek, hogy ennyien vannak. Volt, hogy megkérdezték tőle: mind édestestvéred?

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

Jól meggondolták, amikor ennyi gyereket vállaltak? - őszinte kérdésemre Tímea őszintén válaszol: Nem.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.

- Ezt nem lehet előre eltervezni. Nekem ez hitből fakadt. Evangélikusok vagyunk mind a ketten. Az ad biztonságot, hogy a férjem, amikor elunta a legényéletet, imádkozott, hogy megtalálja a lányt, aki élete végéig kitart mellette. Egymás mellé vagyunk rendelve. Hatalmas munka és öröm van a nagycsaládban, anyák napja körül megszépül minden. Tény, hogy nem azt csinálok, amit akarok, nem akkor vagyok szabad, nem úgy öltözöm, mint más. Nem lehet gyerekek mellett kikapcsolni, minden gondolatom náluk jár. Egyre nehezebb gyereket nevelni, ahogy változik a világ. Viszi őket a korszellem. Azt azonban akarom, hogy tudják, ajándék a klasszikus család. Nemrég az egyik kislány az iskolában sírva fakadt, mert édesapjáról kellett fogalmazást írnia. - Én kiről írjak? - kérdezte a tanárnőt. Apja ugyanis az előtt hagyta el, hogy megszületett volna.