Táruljanak az ajtók és a kapuk!

Az ablakok lassan mind kinyílnak. Végül majd a kapu tárul. Az adventi házikó minden titka láthatóvá, ragyogóvá válik előttünk. A titokról Ézsaiás próféta szavaival mondjuk: a mindenség Ura szétszakította az eget, és leszállt. Mindenek teremtője maga is a teremtett világba született. Az Isten országa itt lakozott közöttünk.

Az ég már tárva-nyitva. De vajon ki nyitja meg, ki tárja fel, ki szakítja szét a körénk kérgesedett valónkat?

Ma már a tízéves gyermek is kétkedve mondja, mintha mesét mondana, Jézus születését. Mert mit is jelent, hogy szűztől született? Miért mondják, hogy télen, amikor arról nincs szó a Bibliában? S persze örülünk egy gyermek születésének, de mi közünk van nekünk ehhez a kétezer éves történethez? Ki szakítja szét a körénk kérgesedett valónkat, hogy a titkot meglássuk, hogy rácsodálkozzunk Isten irgalmasságára, szeretetének végtelen voltára, hogy országát ilyen közel hozta?

Keressük Isten országát. Hiszen mi mást kérnek számon az egyháztól, minthogy Isten országát élje: enni adjon az éhezőknek, tanítsa a gyermekeket, gondozza a rászorultakat. Isten országát kérjük számon vezetőinktől: igazságosan osszák el a javakat, igaz ítéleteket hozzanak a kicsinyek ügyében, legyenek nyitottak az elesettek felé. Keressük Isten országát. De Isten országa ennél a csodánál kezdődik, Jézusnál, akiről így vallunk a Hitvallásban: fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától.

S ha valaki ezt a csodát, Jézus születését nem éli át, az Isten országát sem fogja meglátni.

Aki érteni akar, annak érthetetlen marad. Aki hiszi Jézus születésének csodáját, az előtt kinyílik az Isten fia születésének sok titka is. Aki átéli ezt a csodát, az bemegy Isten országába: otthona lesz, életformája lesz Istennek hozzánk hajló irgalma, ami Jézus Krisztusban, a születettben adatott.

Kívánom, hogy az ajtók, kapuk táruljanak, ne csak az adventi házon, hanem szívünkben, gondolkodásunkban, egész valónkban, hogy meglássuk a titkot: Az Ige testté lett!