Az erkölcsiség maga az igazság

2019.02.24. 15:30

Idén harmincéves a harmadik köztársaság – Szűrös Mátyás nem ijed meg senkitől

A külpolitika olyan művészet, amelyben egy külügyminiszter addig áll a kollégája lábán, amíg az bocsánatot nem kér tőle – idézte Szűrös Mátyás kedden este a Talleyrand-nak tulajdonított mondást az Öreghegyi Disputa során, ahová Bobory Zoltán meghívására érkezett – és valóban.

Sági Zoltán

Szűrös Mátyás: „Nyugodt vagyok, bennem már kárt nem lehet tenni, nem ijedek meg senkitől”

Fotó: Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap

Szűrös Mátyás, a külügyben edződött vérbeli diplomata a rendszerváltás során személyében vált azzá a kristályos ponttá, amelyen a magyar politikai intézményrendszer megfordulhatott. Szűrös a politikai hangsúlyokat idejében, a 80-as évek derekán áthelyezve, még a Központi Bizottság titkáraként, de már püspökladányi egyéni képviselőként készült az érkező parlamentáris demokrácia új kihívásaira. Öt évvel később, az 1990-es országgyűlési választáson ő volt az MSZP egyetlen olyan képviselője, aki egyéni képviselőként jutott be az országgyűlésbe – ő volt az egykori munkáspárt egyetlen olyan szocialistája, akinek személyes legitimációja kompatibilis volt az új világéval. „Nekem legyen mondva” – gondolhatta volna 1989 október 23-án, a parlamenti erkély felé igyekezve, mielőtt kikiáltotta a harmadik magyar köztársaságot – hogy annak rögtön első, ideiglenes elnöke legyen.

– Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad, demokratikus Magyarország megteremtésében Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével összekapcsolódó előző magyar köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő, különösen az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás történelmi tanulságaitól is indíttatva megalkotjuk az új köztársaság törvényes alapjait – idézte föl a köztársaságot kikiáltó egykori beszéde részletét Szűrös Mátyás a házigazda kérésére, a székekről fölemelkedő hallgatóság előtt. – Az új köztársaságban a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek – hangzott vissza, hogy az egykori mondatra az este folyamán a vendég többször is ráerősítsen: a 2010 óta kormányzó erők számos intézkedése tisztán szociális, amelyek egy szocialista kormányzattól lettek volna inkább elvárhatók.

A rendszerváltás új alkotmányt is hozott, folytatta a vendég, amely azonban egészen 2011-ig csupán a korábbi, a XX-as törvény nevet viselte. Ebben, mint megtudtuk, Szűrösnek két tézise is helyet kapott. Az egyik szerint a határon túli magyarság a nemzet részét képezi, és az anyaország felelősséggel tartozik iránta. E kijelentés nemzetpolitikai súlya akkoriban vetekedett a Pozsgay-féle kijelentés belpolitikai súlyával: 1956 népfelkelés volt. A másik tézis azt rögzítette, hogy Magyarországon, az új helyzetben ötvözni kell a polgári demokrácia és a szociális demokrácia értékeit. – Ez nem sikerült – kommentált a vendég –, egyből kapitalizmus lett Magyarországon, még ráadásul bizonyos értelemben vadkapitalizmus. Én népi-nemzeti baloldali vagyok – vallotta meg, hogy ezzel egyidejűleg kijelentse: mégis a Fidesz vállalta föl – a baloldal helyett – a polgári és a szociális demokrácia értékeinek egyesített képviseletét. – Nézzék meg ezt a 7 pontot – mutatott a jelenre –, ezt a szociáldemokratáknak kellene csinálni, csak nincs ma Magyarországon olyan baloldal, amelyik erre képes volna. Na nem fenékig tejfel, ami történik az országban – distanciált Szűrös –, de legalább jó irányba haladunk, és ez nagyon fontos, annyi viszontagság után. Ezt nem lenne szabad elrontanunk.

Szűrös Mátyás: „Nyugodt vagyok, bennem már kárt nem lehet tenni, nem ijedek meg senkitől”
Fotó: Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap

Az erkölcsiség maga az igazság – tágította a témakört az előadó –, ha letérünk az erkölcsiség útjáról, letérünk az igazság útjáról is. Ez nem vallási kérdés, hanem történelmi. Martin Walser a Kényszervirágzás című könyvében azt írja: „Az autók egyre jobbak lesznek, de az emberek nem.” Ez igaz a világra és Magyarországra is. Az emberek ugyan egyre többet tudnak, ismereteik bővülnek, de az emberi lény nem lett jobb, sőt – emelte föl kezét Szűrös. Ezért is bekövetkezhet újabb háború – mert a háború nem feltétlenül mély ellentétek, gazdasági és katonai érdekek mentén tör ki, hanem olykor spontán módon, abból az emberi ostobaságból, amely híján van az erkölcsi igazságnak.

A II. világháború után, kezdett historikus fejtegetésbe az elnök, siralmas helyzetben voltunk legyőzött országként, de mégsem indultunk rossz alapokról, hiszen többpárti demokrácia volt – legalább kezdetben. Hasonló helyzet volt Finnországban is, folytatta, csak épp a finnek jobban ismerték az oroszokat, lévén az orosz birodalom korábbi nagyhercegsége. Ott volt Paasikivi, a finnek 7. elnöke, aki korábban szenátor volt az orosz parlamentben. Mannerheim marsall pedig, akiről a legendás finn védelmi vonalat is, amelyről a szovjet csapatok leperegtek elnevezték, korábban alezredesként szolgált az orosz hadseregben. Paasikivit aztán Kekkonen elnök követte, akinek neve tán a ma embere előtt sem ismeretlen. Ők mind ki váló koponyák voltak, bólogatott Szűrös, ráadásul Mannerheim már a 30-as évek elejétől építette azt a védelmi vonalat, aminek döntő jelentősége csak egy évtized múltán mutatkozott meg. Magyarországon ehhez fogható nemzeti egység és felkészültség azonban a döntő pillanatokban nem mutatkozott. Így, folytatta, amikor Milovan Ðilas (Gyilasz) megkérdezte Sztálintól: „mi lesz a magyaroknál, csak nem azt csinálhatnak, amit akarnak?” – (az antiszemita kártyára játszó Sztálin – szerk.) csitítólag válaszolhatta: „Ne aggódjanak, hazaküldöm a magyar zsidókat Rákosi vezetésével, azok majd rendet tesznek az országban.” Finnország tehát tudta a semlegességet tartani, Magyarországon azonban bigott kommunisták kerültek uralomra, és elrontották azt a keveset is, ami jó lehetett volna.

1953-ban, lépett tovább az előadó, a berlini lázadás után Rákosit Moszkvába hívatták, ahol Berija, a KGB főnöke azt mondta neki: „Ide figyeljen Rákosi, ennek a Magyarországnak többféle nemzetiségű királya volt már, de zsidó királya még nem – és ehhez, mi szovjetek nem is járulnánk hozzá. Ezt vegyék tudomásul!” Az 1956-os forradalom aztán elsodorta a Rákosi-rendszert, hogy az helyet adjon a Kádár-korszaknak, amelyben a magyar kulturális elit jobbára még a népi, nemzeti és baloldali értékek mentén szerveződött, és tette, amit lehetett, fogalmazott Szűrös, hivatkozva Móricz Erdély trilógiájára, amelyben a szerző az erdélyi fejedelmekről írta: azt álmodták, amit lehetett, és nem azt, amit szerettek volna. Neki annyi mindenesetre belefért, árulta el, hogy berlini nagykövetként Petőfi-szobrot emeltessen Weimarban.

– Az eszményi diplomata jellemzője kell legyen a határtalan hazaszeretet és a hazafiság következetes képviselete – tért vissza ismét Talleyrand-hoz az előadó, szóba hozva a brüsszelitákat, akik, mint fogalmazott – ott kint hatalmas pénzekért a hazájuk ellen ágálnak. Én azt mondom: bármit szóljanak is nyugaton, ismét csak kétharmad kell, mert anélkül nem boldogulunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!