Születése, halála rejtély

A költőóriás életéről szinte mindent tudunk - csak születése és halála körülményei rejtélyesek. Mi most mellőzzük a segesvári/barguzini történetet, csak a születésre összpontosítunk. Ez is jócskán szolgál meglepetéssel.

etőfi Sándor 1823. január elsején született Kiskőrösön – ezzel a mondattal kezdődik A magyar irodalom története 1849-ig című kötet IV. kiadása (Gondolat Kiadó, Budapest, 1971, 542. oldal), amelyet Bóka László és Pándi Pál szerkesztett, s amelynek első kiadása 1957-ben jelent meg.

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P


mérföldkő
Kövér László: az EP-választás tétje Magyarország megőrzése a magyaroknak
Bajnokok Ligája / 4 órája
Kétgólos Atlético-siker, emberhátrányban fordított a Manchester City
Az Atlético Madrid 2-0-ra győzte le otthon a Juventust, míg a Manchester City 3-2-re nyert a Schalke 04 vendégeként.
Gyász
"Az ő szíve pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖZV. WELCZ JÓZSEFNÉ vértesacsai lakos hosszan tartó betegségben, 81. életévében elhunyt. Temetése 2019. március 1-én 16 órakor a vértesacsai temetőben lesz. Gyászoló család
Édesanyánk ÖZV. LELKES ISTVÁNNÉ 90. évében csendesen megpihent. Temetése 2019. 02.20-án 15 óra 30 perckor lesz a csóri katolikus temetőben. Gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik KOCSIS SÁNDOR temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Gyászoló család
"Annyira akartam élni, betegséget legyőzni. Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HARDI GYÖRGYNÉ szül. Tímár Teréz életének 89. évében hosszú szenvedés után itt hagyott bennünket. Temetése 2019. február 23-án szombaton,13 órakor lesz a kisfaludi temetőben és 14 órakor gyászmisével búcsúzunk a pákozdi katolikus templomban. Gyászoló család
"Nem az a fájdalom, melytől könnyes a szem, hanem amit a szívünkben hordunk mélyen, csendesen." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapám, nagyapánk VIG KÁROLY 87 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. február 22-én 15 órakor lesz a Béla úti köztemetőben. Gyászoló család
"Az élet csendesen megy tovább, de emléked elkísér egy életen át." Fájó szívvel emlékezünk imádott testvérem LENCSÉS LÁSZLÓ halálának 1. évfordulóján. Nővére és fia
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BOGNÁR IMRÉNÉ sz. Major Julianna 81 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 23-án szombaton, 12 órakor lesz a Béla úti temetőben. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÉNZES ISTVÁN JÁNOS 71 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 23-án 10.30-kor lesz a székesfehérvári Sóstói katolikus temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BŐKE LÁSZLÓ a Videoton nyugdíjasa életének 78. évében elhunyt. Temetése 2019. február 22-én 10 órakor lesz a székesfehérvári Sóstói rk. temetőben. A gyászoló család
"Búcsú nélkül mentem én el tőletek, Nem búcsúzom, ma is élek köztetek. Szíveteket ne eméssze fájdalom, Vigasz legyen, hogy örökké álmodom." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, anyósunk, nagymamánk, dédmamánk BOKOR SÁNDORNÉ szül. Jámbor Ilona életének 82. évében szerető szíve örökre megpihent. Temetése 2019. február 23-án 13 órakor lesz a Sóstói református temetőbe. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
"Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm, el kellett indulni. Szívetekben hagytam emlékem örökre, Ha látni akartok, nézzetek az égre!" Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy szerető férjem, nagypapánk, keresztapánk, rokonunk REPPMANN ISTVÁN az Ikarus Végátadó Üzemének egykori üzemvezetője életének 77. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2019. február 22-én pénteken 13 órakor lesz a székesfehérvári Béla úti temetőben. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
"És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom De őt, a fényest, nagyszerűt Mindörökre látom" Ady Endre Mély fájdalommal tudatjuk hogy a szeretett feleség, édesanya, testvér és rokon Dr. GAMAUFNÉ Dr. KÓBOR ÉVA életének 73. boldog házasságának 45. évében váratlanul, 2019. február 6-án csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. február 20-án 11 órakor lesz a székesfehérvári Budai úti református altemplomban. A felejthetetlen halottat gyászolják: Férje, gyermekei, testvére, unokája, rokonai és barátai
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖZV. MIKLÓS GÁBORNÉ szül. Mátyus Ilona fáradt teste 90 éves korában örökre megpihent. Temetése 2019. február 21-én csütörtökön 15.30-kor lesz a sárkeresztesi református temetőben. Gyászoló család
"Az élet csendesen megy tovább, de emléked elkísér egy életen át." Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ZSIZSIK GYULA /1942-2019/ volt Ikarus gyár nyugdíjasa, székesfehérvári lakos, 2019. január 28-án, életének 77. évében elhunyt. Földi maradványait 2019. február 21-én 15.30-kor a székesfehérvári Béla úti temetőben helyezzük örök nyugalomra. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban együttérzéssel osztoznak. Gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk CSALI FERENCNÉ temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy SELMECZI VILMOSNÉ szül. Kajdácsi Jolán 2019. január 31-én örök álomra szenderült. Temetése 2019. február 21-én 12.30-kor lesz a székesfehérvári Béla úti temetőben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család
"Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre." Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága jó édesanya, anyós, nagymama és testvér RADÁCS ISTVÁNNÉ szül. Somogyi Piroska 84 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 22-én 15.30-kor lesz a Sóstói katolikus temetőben. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ÖZV. SCHINDLER ENDRÉNÉ szül. Váti Erzsébet 85 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 22-én 14 órakor lesz a Sóstói Katolikus temetőben. A gyászoló család
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GASKÓ ISTVÁN 68 éves korában elhunyt. Temetése 2019. február 23-án 10 órakor lesz a Béla úti temetőben. A gyászoló család
"Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.” /Kosztolányi Dezső/ Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették, hogy NYIRATI LÁSZLÓ tanár méltósággal viselt, hosszan tartó betegség után, 2019. február 2-án örökre megpihent. A Béla úti temető vízbemosásos parcellájánál veszünk végső búcsút tőle 2019. február 20-án, 16 órakor. Kérjük, hogy részvétüket egy szál virággal fejezzék ki, vagy annak árát ajánlják fel az Oktatásfejlesztő Széchenyi Alapítvány javára! A gyászoló család
kézilabda / 4 órája
Mindkét ifjúsági csapat győzött
Dévai Nándor Csaba
Simán nyert a Fehérvár a Hokiklub ellen / 4 órája
Nem voltak hálás vendégek a Titánok
Dévai Nándor Csaba
kosárlabda / 5 órája
Tiszta viszonyok közt
Horog László
ő akarta így / 5 órája
Búcsúztató nélkül hamvasztják Karl Lagerfeldet
Ping-pong / 5 órája
Nem született bravúrgyőzelem
Dévai N. Csaba
gyűjtemény / 5 órája
Kiállítás nyílik Tony Curtis személyes tárgyaiból