Születése, halála rejtély

A költőóriás életéről szinte mindent tudunk - csak születése és halála körülményei rejtélyesek. Mi most mellőzzük a segesvári/barguzini történetet, csak a születésre összpontosítunk. Ez is jócskán szolgál meglepetéssel.

etőfi Sándor 1823. január elsején született Kiskőrösön – ezzel a mondattal kezdődik A magyar irodalom története 1849-ig című kötet IV. kiadása (Gondolat Kiadó, Budapest, 1971, 542. oldal), amelyet Bóka László és Pándi Pál szerkesztett, s amelynek első kiadása 1957-ben jelent meg.

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Nehéz lenne okiratokkal cáfolni ezt az állítást: Kiskőrösön született. Ez megegyezik a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalásával is. Azonban legalább egy mondatot az a tény is megérdemelt volna az életrajzokban, hogy Petőfi (született Petrovics) életéről szinte mindent tudunk – kivéve e rendkívül rövid, ám gazdag életút két sarokpontját. Születéséről és haláláról mindmáig tudományos és szenvedélyes, valamint szenvedélyes tudományos viták dúlnak.

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

E viták egyik résztvevője a szabadszállási Petőfi Baráti Kör egykori elnöke, a költő életének lelkes kutatója, Tóth Sándor is. Aki valóságos fogalom a kiskun városban.

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Előbb azonban a kiskunsági kunokról, s magáról a tájegységről. Kiskunságnak mondjuk ugyanis Bács-Kiskun megyének s Pest megye délkeleti részének a Duna és a Tisza közé eső részét – holott ez tévedés!

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mint velünk éppen Tóth Sándor megérttette, a dolog egészen Mária Terézia császár- és királynő idejéig nyúlik vissza. Aki engedélyezte a Duna-Tisza közén élő kunoknak, hogy megváltsák földjeiket uruktól, a német lovagrendtől. A Kiskunság e megváltott földekből áll – és csakis azokból! Vagyis oda tartozik Szabadszállás – de a szomszédos Szalkszentmárton már nem. Beleesik Kiskunhalas – ám a közeli Kiskőrös: nem! A kun értelmezés szerint két részre tagolódó Kiskunság északi vége Kiskunlacházánál, déli végződése a Szegeddel szomszédos Dorozsmánál található, s e felosztásnak jelentősége lesz még Petőfi szülőhelyének körülírásakor.

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kunok maguk, mondja Tóth Sándor, a mai napig nem ennyi-és-ennyi holdas gazdaként, hanem annyi-és-annyi forintos birtokosként emlegetik eleiket. Értsd: hány forintért váltottak meg földet.

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Az 1924-ben Szabadszálláson született Tóth Sándor, aki hanyatló egészségi állapota ellenére rendkívül logikusan érvel Petőfi születési körülményeiről, azt állítja, hogy a költőt csak anyakönyvezni vitték át Kiskőrösre – Szabadszállásról. Amiből az is következik, hogy Petrovics Sándorka, ki már a szülőágyon is nagyon vékonypénzű, esendő csecsemőnek látszott, nem 1823. január elsején éjfélkor, hanem 1822 decemberének valamelyik napján született.

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth úr maga is elismeri, hogy ez csak feltételezés, okmányokkal nem lehet egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítani. Viszont azonnal hozzáteszi, hogy ez az állítása (amelyet persze örömest elfogad minden szabadszállási, ám annál kevésbé találják örvendetesnek a kiskőrösiek) egyrész szerfölött valószínű, másrészt a kiskőrösi születés teóriája sem több feltételezésnél. Melyet a keresztelőlevél támaszt alá.

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Azonban az ifjúkorától, 1946-os szabadszállási jegyző-gyakornokoskodásától szorgos Petőfi-kutatásokba merült Tóth Sándor is írásos dokumentumokkal: szerződésekkel, házbérletekkel, telekkönyvi kivonatokkal, iskolai nyilvántartásokkal, kortársak és leszármazottak visszaemlékezéseivel, korábbi irodalomtörténeti szakmunkákkal tudja alátámasztani érvelését.

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Ami így hangzik: Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária Szabadszálláson laktak fiuk születésekor. Saját házuk és földjük volt, amelyek szerepeltek a községi összeírásokban, csakúgy, mint tulajdonosuk. Ugyan béreltek mészárszéket Kiskőrösön is abban az időben – ám még a félegyházi szerződésben is szabadszállási lakosként említik őket…

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Mármost miért vitték volna át a viselősségének utolsó napjaiban járó Hrúz Máriát lakhelyéről, Szabadszállásról Kiskőrösre azon az 1822- 1823-as télen – amelyet keménynek írnak le a kortársak? Abban a rendszerint és túlnyomórészt otthonszülő korban nem az volt a természetes, hogy az anya saját lakásában ad életet gyermekének?

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A kiskőrösiek érvelésében szerepel, hogy az ő városukban is lakhattak éppenséggel Petrovicsék, lévén ott házbérletük. Újszülöttel szánkázni a havas rónán át, különösen egy gyengécske újszülöttel, nem tűnik szerencsésnek, tehát érthető, ha a szülés előtt napokkal Kiskőrösre utaztak a Petrovicsok.

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Csakhogy több, még a XX. elején-közepén is élő ember, köztük Petőfi másod-unokatestvére, Baky Józsefné Herpay Zsuzsanna (1852-1947), vagy Berta Sándor (1888- 1965) évtizedeken át és egybehangzóan hirdették, amit őseiktől hallottak: Petőfi Szabadszálláson született, csak keresztelni vitték át Kiskőrösre. Mégpedig azért vitték oda, mert ott volt csak evangélikus lelkipásztor a környéken: Petrovicsék evangélikusok voltak s maradtak a református kunok között is. Ráadásul éppen az a nagytiszteletű Martiny Lajos volt a kőrösi evangélikus pap, akinél Hrúz Mária lánykorában szolgált Maglódon, akit nagyon tisztelt és szeretett, s akinek gyerekeit, Károlyt és Ludovikát keresztszülőknek kérte.

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

A visszaemlékezések szerint Szabadszálláson Berta Sándorné volt a bábaasszony, aki otthon is maradt Petrovicsnéval, míg a gyereket keresztelni vitték, a későbbi főbíró, Pandur József által kölcsönadott lovakkal. Erre az útra Höss Józsefné bábaasszony kísérte a kisdedet, s Pőcze Györgyné volt a Sándorka dajkája. Az az erős valószínűség, hogy a másik két keresztszülő, az izsáki Dinga Sámuel, illetve a soltvadkerti Kovácsay Ferencné Dinga Anna meghívásához és megérkezéséhez időre volt szükség, azt a nézetet erősíti, hogy Petőfi 1822 végén született.

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

S a költő is szabadszállásinak vallotta magát iskoláiban, amint erről fennmaradt bejegyzések tanúskodnak. Igaz, vannak olyan beírások is, amelyek szerint kiskőrösi volt: ezek azonban a keresztlevél alapján, a költő megkérdezése nélkül született bejegyzések, így Tóth Sándor.

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Szabadszállásinak írja a Magyar Írók Életrajzgyűjteményének 1856-os pesti kiadása is (gyűjté Ferenczy Jakab és Danielik József, kiadta a Szent István Társulat, Ernich Gusztáv könyvnyomdájában): Petőfi (családi nevén Petrovics) Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő, született Szabadszálláson, Kiskunságban . Szülőhelyeként Szabadszállásra emlékezett a jó barát Arany János, Jókai Mór, valamint Pálfi Albert is azt írja a Márczius Tizenötödike című újságban: Petőfi követi székét ott keresi, ahol született, boldog gyerekkorát tölté.

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Márpedig tudjuk, hogy az 1848. évi követválasztáson Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát. Furamód a kiskőrösiek is éppen ezzel érvelnek – hiszen a költő rútul megbukott ezen a választáson, sőt, egyenesen futnia kellett Szabadszállásról, hogy meg ne verjék. S hát hogyan is kerülhetett volna ilyen helyzetbe a szülőhelyén? – kérdezik tamáskodva Kiskőrösön.

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tóth Sándornak persze erre is van magyarázata: Petőfi az Akasszátok fel a királyokat! verssorával nem szerzett magának nagy megbecsülést Szabadszálláson, ahol tizenhat éves koráig élt és iskolába járt – s ahol a nép a Habsburg-házi Mária Teréziának köszönhette birtokait.

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Petőfi Sándor maga mondta-írta többször: ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem . S mint tudjuk, Kiskőrös a kunok szerint nem tartozik ahhoz a tájegységhez. Egy szó mint száz: ez így együtt, a család szabadszállási lakhelye, amit az 1838-as árvíz mosott el, az iskolai bejegyzések, a kortársak és a leszármazottak visszaemlékezései, korábbi irodalomtörténeti kiadványok, Petőfi állásfoglalásai, a követválasztás körülményei legalábbis valószínűvé teszik a költő szabadszállási születését. Körülbelül annyira, mint az okirattal (és alig mással) igazolható kiskőrösiséget.

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P

Tartozunk annyival Petőfi Sándor emlékének, hogy ezt a lehetőséget is számon tartjuk reá emlékezve. P


szponzorált tartalom
Akár tíz évig is velünk maradhatnak az eldobált csikkek
elegük lett
Átnevezik a trágár nevéről világhírű osztrák falut, jövőre már így hívják
teljesen átalakult / 4 órája
Látványos! Bajor Lili 20 kilót fogyott, elmondta hogyan csinálta
Egy diéta segített Bajor Lilinek, ma már nagyon jól érzi magát a bőrében.
Gyász
Megrendülten tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy drága édesapánk és szerető társunk, SZEGŐ MIKLÓS életének 80. esztendejében váratlanul itt hagyott bennünket. Örök nyugalomra 2020. december 11-én 11 órakor helyezzük a Béla úti temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik fájdalmunkban osztoznak. Gyászolják: Szegő, Farkas és Németh család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KERKUSKA GYULA pázmándi lakos, türelemmel viselt hosszú betegségében 2020. november 22-én életének 81. évében elhunyt. Temetése 2020. november 28-án 10 órakor lesz a pázmándi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖZV. JÁNOSI LAJOSNÉ 78 éves korában elhunyt. Temetése 2020. november 28-án 11 órakor lesz az úrhidai temetőben. A gyászoló család
"Amikor Isten látta, hogy az út túl hosszú, a domb túl meredek, a légzés túl nehéz lett, átölelt és mondta: gyere haza." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy MAYER JENŐ 2020. november 19. napján, életének 72. évében eltávozott közülünk. Felejthetetlen halottunk hamvasztás utáni búcsúztatója, 2020 december 1-jén 15 órakor lesz Fehérvárcsurgón a római katolikus temetőben. Emléke örökké szívünkben él! Gyászoló család
"Egy könnycsepp szemünkben érted él, Egy gyertya az asztalon érted ég. Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életedet. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." Emlékezünk RUZICS ISTVÁN halálának 8. évfordulójára. Szerető feleséged, családod és imádott dédunokáid
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapánk, MÉSZÁROS ZOLTÁN 2020. november 16-án, életének 86. évében hirtelen elhunyt. Temetése 2020. november 27-én, 14 órakor lesz a sárkeresztesi református temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy KERÉK ISTVÁN életének 75. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunktól 2020. november 28-án 12 órakor veszünk végső búcsút a székesfehérvári Budai úti református templom altermében. Kérjük a szertartáson csak egy szál virággal emlékezzünk. Egyúttal köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a temetésen részt vesznek és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ÖZV. ÁNOSI VILMOSNÉ életének 91. évében elhunyt. Utolsó útjára szűk családi körben kísérjük. Hamvait 2020. november 27-én helyezzük végső nyugvóhelyére a gárdonyi református temetőben. Egyúttal köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik bármilyen módon osztoznak fájdalmunkban. Gyászoló család
"Mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." Fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk, anyósunk, nagymamánk, dédink SKOBRÁK JÓZSEFNÉ szül. Király Ilona 2020. november 21-én örökre megpihent. Utolsó útjára 2020. november 28-án, szombaton 14 órakor kísérjük a kápolnásnyéki temetőben. Gyászoló család
"Feledni valakit lehetetlen csoda. Mert akit szeretünk, nem feledjük soha!" Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MÁRKUS ISTVÁN életének 63. évében türelemmel viselt betegségben elhunyt. Felejthetetlen halottunktól 2020. november 28-án 14.30-kor búcsúzunk a szabadbattyáni református temetőben. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik búcsúztatásán részt vesznek és fájdalmunkban osztoznak. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy POLÁNYI JÁNOSNÉ szül. Zsilovics Ilona 79 éves korában elhunyt. Temetése 2020. november 27-én, pénteken 14 órakor a seregélyesi köztemetőben lesz. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik temetésén részt vesznek, gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Detre Ferenc 90 éves korában elhunyt. Hamvait végakarata szerint szűk családi körben helyezzük örök nyugalomra.
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FÉSÜ ISTVÁN 2020. november 18-án életének 87. évében örökre megpihent. Utolsó útjára szűk családi körben kísérjük. Egyúttal köszönjük mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FEKETE GYÖRGY volt sárkeresztúri lakos 69 éves korában elhunyt. Felejthetetlen halottunk hamvait szűk családi körben helyezzük örök nyugalomra Székesfehérváron a Béla úti temetőben. Gyászoló család
Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága rokonunk MOLNÁRNÉ HORVÁTH MÁRTA pákozdi lakos, türelemmel viselt hosszú betegségében 2020.november 13.-án eltávozott a földi életből. Temetéséről, végső búcsúvételről a kialakult járványhelyzet miatt később intézkedünk. Drága emlékét kegyelettel őrizzük! Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PALKOVICS FERENC 64 éves korában elhunyt. Temetése 2020. november 26-án 13 órakor lesz az iszkaszentgyörgyi temetőben. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy id. OSZTOTICS JÓZSEF 2020. november 16-án, életének 81. évében hirtelen átadta lelkét az Úrnak. Utolsó útjára szűk családi körben kísérjük. Egyúttal köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik bármilyen módon osztoznak fájdalmunkban. Engesztelő szentmise: Szent Sebestyén templom 2020. november 26. 8 óra. Gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FARKAS FERENCNÉ sz. Bognár Mária 2020. október 30-án, életének 85. évében örökre megpihent. Temetése 2020. december 3-án 12 órakor lesz a Sóstói református temetőben. Gyászoló családja
"Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." (Ady E.) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy DR. ÁDÁM ATTILA MIKLÓS mérnök-tanár életének 78. évében elhunyt. Temetése 2020. november 26-án 12.30-kor lesz a Béla úti temetőben. Egyúttal köszönjük mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy VÁRNAI ISTVÁN Székesfehérvár, Bártfai u. 4. szám alatti lakos 77 éves korában elhunyt. Temetése 2020. november 24-én 10 órakor lesz a Béla úti temetőben. Gyászoló család
szponzorált tartalom / 5 órája
Lehetséges a játszva tanulás
szinkronúszás / 5 órája
Végre, ismét versenyezhet az Orka SE!
Kecskés Zoltán
Dunaújvárosi Acélbikák / 5 órája
Könnyed ferencvárosi siker
Káldor András
Nem bízta a véletlenre az őszi listavezetés a Bakonycsernye / 5 órája
A favoritok vezetik a tabellákat
Káldor András
rendhagyó tömegsport / 7 órája
Futásért cserébe jön a Mikulás Martonvásárra
Kecskés Zoltán
A kezdeteknél és a csúcson túl / 7 órája
Nagy II János és Brockhauser István eleveníti fel emlékeit Diego Maradonáról
Németh Krisztián