Színésznő, aki logisztikusnak tanul

A világot jelentő deszkák nem kápráztatták el annyira, hogy ne  állna két lábon a földön. A Kisfaludy-díjas színésznő józanul gondolkodik az életről.

- Gyerekkori álom volt a színészi pálya?

- Részt vettem mesemondó versenyeken, szavaltam, balettoztam, dzsessz-balettre jártam, tizenhat évesen megfogalmazódott bennem, színésznő leszek. Középiskolásként évekig tagja voltam a Péntek3 Tejátrumnak, ami A Szabadművelődés Házában ma is működik az egykori igazgató, Tóth László vezetésével.

- Érettségi után jött a színművészeti?

- Rögtön az első rostán kiestem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemre felvettek volna, de a szóbelire nem mentem el, mert időben egybeesett egy meghallgatással az Operett Színházban.

 - Mit szóltak ehhez a szülők?

- Csak akkor mondtam el anyuéknak, amikor már mindenen túl voltam. De támogattak, nem volt balhé... Statisztaként kezdtem a pályát, hat évig voltam Pesten, játszottam az Új színházban is, aztán Győrbe kerültem, győri lány lettem...

 - Nem akarom megkérdezni, hogy vannak-e szerepálmai, inkább azt kérdezem: milyen szerepekben érzi jól magát?

- Alkatomból, habitusomból adódóan elsősorban karakterszerepeket kapok, nem vagyok egy naiva-alkat. Eperjes Károly egyszer azt mondta: "Maga 35 éves koráig kurvát fog játszani, utána jönnek majd az anyaszerepek!"

- Így lett?

- Játszottam már kurvát, nem volt könnyű. Egyébként azt hiszem, minden szerepben jól érzi magát az ember, ha megtalálja benne azt a feladatot, ami kihívást jelent, ami által megvalósíthatja, megjelenítheti a szerző és a rendező elképzelését. Ha ezt az ember belül el tudja rendezni magában, ha kellő empátiával tud viszonyulni az adott karakterhez, akkor jó úton jár.

- Fehérvár után a főváros, aztán Győr lett az otthona, de hol érzi igazán otthon magát?

- Fehérváron itthon vagyok, de este megyek haza Győrbe, a páromhoz, aki közgazdász...

- És mit szól az esetenkénti cédaszerepekhez?

- Intelligens, okos ember, nem csinál gondot abból, ha a szerep szerint meg kell csókolnom valakit. Tudja, hogy őt szeretem, és ez csak játék.

- Együtt tervezik a jövőt? Tudja: család, gyerek...

 - Most építkezünk, s az igazi anyaszerepre is készülök.

 - Nem nehéz a magánéletet összeegyeztetni a színészettel?

- Tudja, mi mai színészek kényszervállalkozók vagyunk. Az én szerződésem is évadról évadra, azaz mindig csak egy évre szól. Bármikor történhet bármi, el is kellett gondolkodnom a jövőről, és úgy döntöttem, beiratkozom egy logisztikai szakmenedzser tanfolyamra...

- Az élet inkább fordítva szokott működni: logisztikus szeretne színésznő lenni. Maga...

- Én pedig két lábon járok a földön. Tudja, amikor a valóságshow-k sztárocskái kapnak főszerepet a színházakban, akkor az embernek el kell gondolkodnia a saját jövőjén. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom arra a tanfolyamra. Győrben mindig szükség lesz képzett logisztikusra, színészre csak esetleg...

- A VV-akárkik színpadra állításával mit akarnak elérni maga szerint a direktorok, rendezők?

- Az emberek egyre szegényebbek, és ha spórolni kell, ha le kell mondani valamiről, akkor sajnos a kultúra ott van az elsőként nélkülözhető dolgok között. Ennek ellenére nem hinném, hogy a közönség igénytelenségéről lenne szó. Szerintem inkább az a cél a valóságshow-k szereplőinek bevonásával, hogy olyanok is bejöjjenek Thália templomába, akik eddig még sosem jártak ott, még gyerekkorukban sem adatott meg nekik, hogy eljussanak egy előadásra.

- Dicsérendő optimizmus! De térjünk vissza a logisztikára! Komolyan gondolja ezt a szakmenedzseri tanfolyamot?

- Teljesen. Szeretem a színészi hivatást, de a család még ennél is fontosabb számomra. Ezért kell arra az esetre is gondolnom, ha teszem azt, jövőre nem kapnék szerződést
 
(Mihályi Orsolya a székesfehérvári Hétvezér Általános Iskolába járt. Az intézmény évfordulós rendezvényén találkoztunk, erre hívták meg egykori tanárai, köztük Varga Zsuzsa magyar szakos tanár, aki minden versmondóversenyre benevezte Orsolyát. Ő volt az első mentorom - mondta a fiatal színésznő.)