Szergejek, Nohabok a garázsban

Tósoki Attila nem kisebb dologba vágta a fejszéjét két barátjával, Varga Zoltánnal és Kovács Sándorral együtt, mint hogy megépítenek egy száz négyzetméteres terepasztalt, amely élethű mása lesz a fehérvári vasútállomásnak, annak állomásépületével, vágányaival, a körfűtőházzal, a mozdonyforgatóval meg a ritkaság számba menő, mégis lebontásra ítéltetett lábas irányítótoronnyal együtt. Attila gyermekkorában sem matchboxokkal, hanem a Piko NDK-s mozdonyaival játszott. Kívülről tudja, melyiknek milyen a festése az adott ország vasúttársaságának „hadrendjébe” állítva, s nem-egy terepasztal megépítésén is túl van már. Közben eltelt néhány évtized, de a gyerekkori vágy, a vasútállomás megépítése csak erősödött hősünk gondolataiban. És amikor ehhez társakat is talált két barátja és egy budapesti vasútmodellbolt „személyében”, már nem volt visszaút.

Attila hihetetlen adagnyi türelme kellett ahhoz, hogy a fehérvári vasútállomás makettje így nézzen ki. És hol van még a vége? (Fotó: Házi Péter)

– Egy nagyjából száz négyzetméteres terepasztal tető alá hozása a végcél, ami emléket állít a jelenlegi, éppen eltűnőfélben lévő fehérvári vasútállomásnak. Még azt a gurítódombot is megépítjük, amit most bontanak el: régen ide tolták fel a tehervagonokat, aztán a váltókat átállítva már könnyen elvégezhették a szortírozásukat – mondja Attila, aki nem bízza a véletlenre: fotósként engedélyt kapott a MÁV-tól, hogy „szétfényképezze” az egész állomást. Több száz képet készített, lézeres távolságmérővel megmért mindent, most pedig hasonló precizitással építi az állomást. Pontosabban annak 1:87-es élethű mását. A szocreál üvegablak is olyan lesz, mint az igazi: a fotót egy átlátszó fóliára nyomtatta, de még a két belső szocreál freskó is helyet kap az állomás belső terében.

A cél az, hogy decemberre elkészüljön a nagy mű, amely egy kicsit bemutatja majd a Tihanyi-félszigetet az apátsággal és a badacsonyi szőlőhegyek között kanyargó vonatokkal, a másik irányban pedig a Velencei-tó is látható lesz. A Balaton északi partján M41-esek, a délin V43-as mozdonyok mennek majd, és persze a már említett Szergejek, Nohabok is. Tihanynál pedig komp is szállítja majd az utasokat a két part között.



Az előtérben egy Szergej, a háttérben pedig álmélkodó gyerekek: Attila több terepasztalt készített már, amik előtanulmányai a nagy műnek (Fotók: Házi Péter)

– Maga a fehérvári vasútállomás hat méter hosszú lesz, csak váltókból hetven darabot építünk be. Egy ekkora terepasztal persze nem fér el a garázsban, így valójában darabokban építjük, hogy majd a végleges helyén összeszerelhessük. Két helyszín merült fel, amelyet Fehérvár polgármestere javasolt, akinek nagyon tetszik a kezdeményezés. Az egyik a Tiszti Klub épülete, amelyet várhatóan ősszel kap birtokba a város, a másik pedig a volt Babamúzeum a Megyeház utcában. Remélem, mihamarabb megszületik a döntés, hiszen a terepasztal íveinek készítésekor figyelembe kell vennünk a helyiségek alakját is – mondja Attila. Ezen a terepasztalon egyébként szinte minden házilag készül: a domborzat vázára drót szúnyogháló kerül, erre mennek a gipszbe áztatott szövetdarabok, megkötés után pedig a homok és a műfű, amit Attila egy elektromos légycsapóból átalakított szerkezet segítségével tényleg „glédába” tud állítani. A síneket airbrush pisztollyal „koszolja”, a teherszállító vagonokat pedig a falfestékhez vásárolható porpasztával.

– Budapesten az ország legnagyobb, 300 négyzetméteres terepasztalának építésében annak kezdetén magam is részt vettem, nos, azt a terepasztalt csak az első hónapban tízezren nézték meg. Egy ilyen látványosságnak Székesfehérváron is óriási lenne a népszerűsége, hiszen az országban csak Keszthelyen van hasonló nagyságrendű, ráadásul ott az állomások sem élethűek, a miénkkel ellentétben – mondja Attila, aki úgy szeretné kialakítani a „múzeumot”, hogy a sínpályának legyen egy interaktív része, amelyen a közlekedő szerelvényeket az odaérkező gyerekek, felnőttek irányíthatják majd.

Decemberig már nincs olyan sok idő, de ha végre eldől, hol kaphat helyet az új fehérvári látványosság, Attila ígéri, éjjel-nappal dolgozni fog, hogy időre befejezzék az építést.

Persze nem mintha mostanában nem fordulna elő, hogy az éjszaka is a terep-asztalnál találja őt, amint, mondjuk, éppen egy fenyőfa tűleveleit készíti. Műanyag kötélből, sok-sok leleménnyel és hihetetlen türelemmel.