Szántó Éva nehezen hiszi el, hogy rutinos cukrászok között állt helyt

Azt tudta, hogy párjának egy különleges tortát szeretne ajándékba adni a születésnapjára. Balaton formájút, mert mindketten élnek-halnak a magyar tengerért. Cukrászdáról cukrászdára járt, s bár a megoldások gyönyörűek lettek volna, a süteményért horrorisztikus összegeket kértek el a mesterek. Szóval úgy döntött, elkészíti maga. Valahogy így indult Szántó Éva cukrász karrierje, aki a hetekig tartó tervezést követően végül elkészítette a tortát. A süti – s ő fogalmazott ekképpen – csúnya volt ugyan, de legalább finom. Mindenesetre a rokonoknak, ismerősöknek annyira ízlett, hogy Évi egy idő után azon kapta magát, ő készíti a desszerteket a kerek születésnapokra.

Mivel a süteménykészítés kémiai része is érdekelte, 2017-ben elvégezte a cukrászképzést. Ezzel olyan, a konyhában sertepertélő háziasszonyok kérdéseire kapott válaszokat, mint a „mitől verődik fel a tojásfehérje?” vagy a „tényleg nem lehet az összes cukrot a süteménybe tenni, csak a harmadát?”. Majd a mesterség megszerzését követően tüstént versenybe állt: még ugyanebben az évben egy buldog­fejet formált, azzal indult egy soproni versenyen. Ezüstérmet szerzett.

Aprólékos munkát adott ki kezei közül

– Ez az egész eddigi pályafutásomat jellemzi – reflektált a helyezésre Évi –, valahogy mindig úgy alakult, hogy szinte mindenhonnan a második helyet hoztam el. Ilyen téren kezdem úgy érezni magamat, hogy olyan vagyok, mint Cseh Laci. Ilyen a karmám – nevetett.

Aranyérmet egy indián táncost megformáló „szoborért” kapott, még a tavalyi évben Szolnokon. Azonban számára az ezüst is szépen csillog, különösen a legutóbbi versenye óta, amely hatalmas élményt jelentett számára. A katarzis még csaknem egy hónappal a stuttgarti 25. IKA CulinaryOlym­pics konyhaművészeti olimpia óta is tart. Ide az elefántfejű, embertestű, négykezű hindu istent, Ganésát „öntötte” formába, miután úgy vélte, ezzel az alakkal – sokféle ábrázolási módja miatt – egyedi lehet. A kulináris olimpia értékelési szempontjai ismertek, Évi tudta, hogy számít a forma magassága (minimum 60 centiméter az előírt, ő ezt 10 centivel megugrotta), hogy fontos az összhatás, a prezentálás és a technikahasználat. Éppen ezért nagy figyelmet fordított arra, hogy kezei közül aprólékos munkát adjon ki – így formálódott több száz golyó mandalává az istenség alakjánál.

A teljes mértékben ehető, minimális rögzítéssel elkészült süteményt előbb fejben tervezte meg, ezt a 60x60 centiméteres alap szabatása követte. Ezután lerajzolta, hol kap helyet a trón, mekkora lesz az ülő- és hátlap, s hogy egyáltalán mi hogyan fér el az alapon. Ugyan maga a figura elkészítése sem volt könnyű – még az utolsó napokban is volt, hogy leszakadt az ormány; a rögzítésre megoldási javaslatot Évi barátnőjétől kapott –, a szállítás Székesfehérvárról Stuttgartba ugyancsak nagy dilemmát okozott. Mégis: minden rendben ment, a torta épségben kiért a helyszínre, Évi pedig két nap múlva megméretett. Az eredmény ismert.

– Soha nem szabad feladni – summázott, miután arról beszélt, volt olyan pillanat, hogy inkább becsukta a konyhaajtót és elment kutyát sétáltatni. Kihagynia azonban kár lett volna a világversenyt: már az is hatalmas élmény volt számára, hogy a magyar nemzeti és a katonai válogatottal, egyéni indulókkal és a Magyar Gasztronómiai Szövetség képviselőivel vonulhatott be a megnyitón.

Évi 11 éve projektmenedzserként dolgozik. Cukrászdát nem, ám ha úgy alakul, tortaműhelyt szívesen nyitna. Addig pedig a következő versenyeire készül…