Számukra még mindig tart a világháború

Szilágyi Zsolt Lajos ezredes, az MH 1. Honvéd Hadihajós és Tűzszerész Ezred parancsnoka biztosan egyetlen percre sem tudja elfelejteni, hogy alakulatának elmúlt 20 éve alatt tizenhárom tűzszerész katona áldozta életét kötelességének teljesítése közben.

Érzik a társadalom, a közösségek tiszteletét azok, aki ilyen veszélyes hivatást választottak?

– Igen, hiszen halottainknak mindenhol megvannak a hősi emlékművei, úgy látom, mindenhol tisztelettel beszélnek róluk. Úgy, ahogyan május utolsó vasárnapján, a hősök napján mi is rendezünk ünnepséget elhunyt bajtársainkra emlékezve.

Mi itt a szerkesztőségben úgy látjuk, rendszeresen jönnek Fejér megyébe, hiszen annak idején nálunk hullámzott legtovább a front. Meg tudja erősíteni, hogy a mi térségünk a legfertőzöttebb ilyen szempontból?

– Valóban, Magyarországnak három ilyen fő területe van: Budapest, aztán Debrecen és Székesfehérvár környéke, a második világháború idején a legfontosabb hadműveleteket ezeken a területeken vezényelték le, tehát a tűzszerészek szempontjából ezek a legfertőzöttebbek.

Miként tudják csökkenteni a veszélyt, amely önökre leselkedik?

– Egy dolgot tudunk tenni: minimálisra csökkentjük a kockázatot, mert azt teljesen megszüntetni nem lehet. Ennek egy nagyon fontos pillére van, mégpedig a személyi állomány megfelelő kiválasztása. Tehát hozzánk csak olyan katonák kerülhetnek, akik teljesen megfelelnek e hivatás fizikai és szellemi követelményeinek. Azután következik a mi felelősségünk abban, hogy végre kell hajtani az alapkiképzést és a szakmai felkészítést. Mire valaki tűzszerésszé válik, és hatástalanít egy robbanótestet, az legkevesebb öt év. Ha valaki kap egy tűzszerészi alapfelkészítést, azután jól kell teljesítenie ahhoz, hogy részt vehessen egy másodosztályú, haladó tanfolyamon, s ha azt is jól hajtja végre, akkor két-három év után kerülhet járőrparancsnoki tanfolyamra. És csak utána hatástalaníthat robbanótestet. Az állomány kiválasztása, felkészítése és motivációja: ez a lényeg.

Nyilván ebből az következik, hogy bármennyire szeretné, mindenkiből nem válhat tűzszerész…

– A jelentkezők mindössze tíz, legfeljebb tizenöt százaléka juthat el addig. El kell fogadni, mindenkinek vannak fizikai és pszichikai korlátai, s ezek nem biztos, hogy alkalmassá teszik arra, hogy ezt a felelősségteljes munkát végezze.

Ön ezt látja? Úgy értem, már ránézésre meg tudja mondani, kinél rezeg a léc?

– Az első napokban ezt még nem lehet észrevenni, előbb meg kell ismerni a katonát. De a felkészítés során minden kiderül, mert elméletben mindenki meg tudja tanulni a tennivalókat, de aztán, ha eljut odáig, hogy hozzá kell nyúlnia egy robbanótesthez, abban a pillanatban kiderül, pszichésen bírja-e? Megremeg a keze, vagy sem? Mert ha megremeg, azt nekünk látnunk kell, és akkor a katona nem juthat ebben a munkában magasabb szintre, de ettől függetlenül az alaptevékenységet el tudja végezni. Két képzés között két-három évnek kell eltelnie, és mivel több mint kétezer bejelentés van egy évben, egy-egy katonának legkevesebb ötven alkalommal részt kell vennie éles bevetésen. A rajparancsnokok figyelik őket és jelentést írnak.

Nagyon alacsony a Velencei-tó vízszintje. Ez önöknek nem jelent több munkát? Nem bukkan fel ilyenkor több robbanótest?

– A Velencei-tóhoz kapcsolódóan nem érkeztek bejelentések, de néhány éve, amikor nagyon extrém alacsony volt a Duna vízállása, sok ehhez kapcsolódó riasztás érkezett. Egyelőre ezt még nem tapasztaljuk.

A Duna vonatkozásában mostanában a Lánchíd felújítása kapcsán értesülünk tűzszerészfeladatokról.

– Amióta megkezdődtek a Lánchíd rekonstrukciós munkálatai, mi a mederfenék felderítésének tűzszerész biztosítását hajtjuk végre. Egy civil céghez tartozó ipari búvárok vannak lent, de ha robbanótest kerül elő, akkor azt nekünk kell hatástalanítani. Folyamatosan készenlétben vagyunk, és amikor az ipari búvárok robbanótestnek látszó tárgyat látnak – ami akkor lesz robbanótest, ha a tűzszerész ezt megállapítja –, akkor a mi búvárunk is merül, és megkezdi a munkát.

Miként viselkedünk mi, civilek akkor, ha el kell hagyni a lakóhelyet egy beavatkozás miatt?

– Abban az esetben kell elrendelni kiürítést, ha a robbanótest mérete ezt indokolttá teszi, akkor van szükség nagyobb méretű „zárás-ürítésre”. Az állampolgárok általában jól állnak ehhez hozzá, mert ők is érzik a veszélyt. Ezért szoktunk sajtónyilvános megsemmisítéseket tartani: két éve például egytonnás bombát robbantottunk fel, egy kilométeres távolságban álltunk a robbanás helyétől, mégis érezhető volt annak az ereje. Ez nem játék, és ezt megfelelő módon kell kommunikálni.

Javasolhat mást, mint azt, hogy egy laikus ne nyúljon ilyesmihez?

– Ha bárki robbanótestnek látszó tárgyat talál, ne nyúljon hozzá: ilyen bármi lehet, mert tudjuk, hogy még üdítőt gyártó cégek is néha gránáthoz hasonlító palackokban forgalmaznak italokat. Aki ilyet észlel, azonnal jelentse a rendőrségen vagy a forródrótunkon, s majd az érkező tűzszerész szolgálatos járőr eldönti, hogy ami előkerült, az valóban veszélyes-e? Az állampolgárok jobb tájékoztatása érdekében hoztuk létre a pákozdi katonai emlékparkban a Tűzszerész kertet, amit akár egy kirándulás alkalmával is meg lehet látogatni. Ami ott olvasható, az nem katonai szaknyelv, annál sokkal közérthetőbben fogalmaztunk: tájékoztatunk, és egy kicsit fel is készítünk. Elhelyeztünk minden olyan robbanótestet, amilyeneket a legnagyobb eséllyel lehet találni erdőkben, mezőkön, bárhol. Azt szeretnénk, hogy bárki meg tudjon különböztetni egy fazekat egy aknától.