Hétvége

2014.03.15. 13:11

Rózsa György a televíziózásról és családi titkairól mesélt

Székesfehérvár - Rózsa György neve mindannyiunk számára ismerősen cseng. Lehetünk fiatalabbak, vagy idősebbek, a műsorvezetőről mindannyian őrzünk emlékeket, pillanatokat, műsorokat. Egy ismert televíziós személyiség, egy kedves ember, akit a sors sokáig a tenyerén hordozott. Majd felesége váratlan, tragikusan korai elvesztésével egy csapásra fordulatot vett addigi élete...

Miskei Anita

Minderről a Viktória Rehabilitációs Központban mesélt a lakóknak, a székesfehérváriaknak.

Rózsa Györgyöt szinte mindannyian ismerjük. Egy kedves, szórakoztató műsorvezető, aki humoros műsoraival, vetélkedőivel nézők millióit hódított meg. Mégsem szállt el, nem lett sem celeb, sem sztár, sem a bulvárlapok rendszeres szereplője. Egy ember, aki szívesen mesél magáról, a televíziózásról nekünk civileknek civilként.

– Másként kerültem kapcsolatba a televízióval, a műsorkészítőkkel, a szereplőkkel, akik a „dobozban" megbújtak, mint a mai gyerekek. Egy olyan időszakban nőttem fel, amikor mindannyian mindenkit szerettünk, tiszteltünk, aki csak a tévében szerepelt. Nem voltak celebek, megosztó személyiségek, olyan cselekedetek, melyek megbotránkoztatták volna a nézőket. Ráadásul gyermekként azt hittem, színészeket láthatunk a képernyőn. Sokáig törtem a fejem, miként is fogok színészként helyt állni, mert azt már tízévesen elhatároztam, a televíziózás lesz az életem. Aztán középiskolásként rájöttem, nem minden televíziós munkatárs színész. Talán ez adott további löketet számomra. Pedagógus szülők gyermekeként az ELTE bölcsész karán folytattam tanulmányaimat, de már első éves hallgatóként a televízióban kezdtem dolgozni. Nagyon fontos feladatot bíztak rám, mágneses táblákat kellett forgatnom – mesélte mosolyogva a televíziós, Rózsa Gyuri.

Mindannyiunk Rózsa Gyurija a napokban Székesfehérváron járt, közvetlenül, barátként mesélt magáról, munkájáról. Fotó: Tósoki Attila

– Ebben az időszakban határoztam el, média témájú szakdolgozatot írok, mely az első ilyen jellegű volt az országban. Még nem volt kommunikáció szak az egyetemeken, egy Leningrádban töltött tanév segített abban, hogy jó diplomamunkát készítsek. S ennek köszönhettem, hogy a televízióhoz kerültem. A sors a tenyerén hordott, sikeres és szerencsés voltam – mesélte Rózsa György. Aki azt is elárulta, bár a sors kegyeltjének érezte magát, egykori csoporttársai cukkolták, mert a tévébeli „bohóckodást" választotta a szép pedagógusi pálya, s a kutatómunka helyett. De Rózsa György úgy fogalmazott, nem érezte, hogy bármiről lemondott volna. Talán épp pedagógiai vénája segítette a sikerhez. Hisz olyan gyermekműsorokban kezdett dolgozni, mint az Idesüss!, a Csepü, lapu, gongyola, vagy a Kész cirkusz! – Könnyen jött a siker, mégis sokszor mondták, választhattam volna a pedagógusi pályát. Pedig épp emiatt könnyen megtaláltam a hangot a gyerekekkel. Gyorsan feloldódtak körülöttem, ami az én gyermeki lelkemnek is köszönhető volt – mondta Rózsa György. Akivel a Viktória Rehabilitációs Központ vezetője, Horváth Klára beszélgetett, s az intézményvezető úgy fogalmazott, a televíziós munka közben is betöltheti valaki a tanító szerepét. Sőt, fontos lenne, de ezt manapság nem tapasztaljuk! – Két főiskolán is tanítottam, nem maradtam teljesen távol a pedagógusi pályától, s el kell árulnom, egyetlen tanévet követően az év tanárának választottak, ez büszkeséggel tölt el, mint a televíziós sikerek.

Rózsa György – akinek nevét a Kapcsoltam, a Leg, Leg, Leg, a Legyen szerencsénk!, a Szombat este, vagy épp a Ki marad a végén? című produkciókból is ismerhetjük – Vitray Tamás mellett, vele is dolgozhatott. Máig tanár úrként emlegeti Vitrayt, aki olyan jellemzést készített a még fiatal Rózsáról, hogy egyszeriben végezhetett szerkesztői és riporteri munkát.

– Hiszem, hogy amíg az ember tud magán nevetni, addig jó, addig nem száll fejébe a dicsőség! Ez fontos, hisz fiatalemberként számtalan szép levelet kaptam, kaptunk, szeretet, rajongás övezett bennünket. Mindig úgy tartottam, szórakoztató iparos vagyok, műsoraimmal megnevettetem a közönséget, ez a munkám! Van, aki cipész, pék, én szórakoztató iparos vagyok. Persze akkoriban minden emberibb volt, a televízió épülete, a kollégák, s meg tudtuk őrizni emberségünket, magánéletünket, civilségünket. Ez egy kis ország, rokonai, barátai vagyunk egymásnak. Nincsenek celebek, mérföldes sztárok. A bulvársajtó megjelenésével rádöbbentem arra, Vitray Tamásnak igaza volt, amikor úgy fogalmazott: „Gyurikám, lefelé mindig van út!" S ezt megtapasztalhatjuk, elég, ha egy vetélkedőt nézünk, amiben megalázzák a játékost, ha nem tud választ adni egy kérdésre. S még nem beszéltünk a valóságshow-król. Régen a televízió, s a stáb, a kollégák mások voltak. Közülük is legkedvesebb volt számomra Antal Imre, hiánya hatalmas veszteség. Pontos, figyelmes kolléga volt, aki soha nem rontotta volna el más kolléga poénját. Emlékszem, a korábbi tévé épületében olykor gyerekeknek is tartottak meghallgatást. Egy alkalommal odajött hozzám egy fiú, s kért tőlem három Rózsa autogramot, mert mint megtudtam, azért ígértek neki egy Antal Imre aláírást. Majd láttam szemben a terem sarkában Antal Imrét, aki jót nevetett, s meghívta egy csokira a megszeppent srácot. Ilyenek voltunk. S ránk szóltak, ha egymással, vagy a játékosokkal, közönséggel tiszteletlenül beszéltünk.

Rózsa György elárulta, felesége tragikusan korai elvesztésekor csalogatták a kereskedelmi televízióhoz, de nem ment. Akkoriban kezdte beleásni magát a dokumentumfilmek világába, melyek máig vonzzák, ezekben műsorvezetőként és producerként is igyekszik helyt állni. A Magyar elsők sorozata több mint 100 epizódnál tart, kedvelt, igyekeznek felfedezni mindent, ami első, s rádöbbenteni a nézőt arra, hogy lehet érdekes történet az első magyar autóverseny, az első híd megépítésének története.

– Amikor kollégáim azt javasolták, dolgozzuk fel az első magyar opera történetét, azt hittem, bolondoznak velem. Majd kiderült, két titkosügynök nappal operákat, éjjel feljelentéseket írt. Ráadásul egyben önmaguk ellenségei is voltak, mert meg kellett akadályozniuk egy éven át, hogy magyar opera kerüljön színpadra egy német előtt. Vagyis mindenben lehet izgalom, érdekesség, csak meg kell találni. Mindemellett ez az a műsor, amire sokáig emlékezhetnek, szemben szórakoztató műsorokkal – mondta.

Rózsa Györgyre sokan voltak kíváncsiak, s arra, miért látni ritkán a képernyőn. A műsorvezető elárulta, a Magyar elsők sorozat az, amit ő, s filmes kollégái is szeretnek. Szívesen tölti be a tanító szerepét. Hozzátette, lánya tette erőssé a nehéz pillanatokban, ennek a kapcsolatnak, köteléknek köszönheti, hogy megmaradt embernek, civilnek, s ezt kívánja napjaink múlékony celebjeinek is.

A távkapcsoló kéznél van

Miskei Anita jegyzete

Csodálattal néztem gyerekként Antal Imrét, Kudlik Júliát, Vitray Tamást és Knézi Jenőt a tévében. Szüleim mindig tisztelettel beszéltek a televíziós személyiségekről, példaként állították elénk őket, hiszen szépen beszéltek, volt humoruk, s éreztük, felkészültek, szakmájuk mesterei. Aztán megjelentek a kereskedelmi televíziók, a bulvárlapok, celebek, sztárok születtek. S ma megdöbbenve látom az ostoba, beképzelt lányokat, fiúkat, akik saját magukat teszik nevetségessé, s hiszik, menők, celebek. Szégyenérzetük pedig semmi... De vajon tényleg ezt kell látni mindennap?


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!