A gárdonyi Piros Edit fiatal hölgy fegyverrel és álmokkal

Mi ez a legújabb feladat?

– Nyíradonyban uniós támogatásból épül egy komplexum, de nemcsak a vadászoknak, hanem a hétköznapi embereknek és egész családoknak kíván majd tökéletes kikapcsolódást nyújtani. A látogatók kiváló körülmények között figyelhetik meg az állatokat. Lesznek ott szálláslehetőségek, programok felnőtteknek és gyerekeknek, mozitól a konferenciateremig minden. Nekem egy 37 négyzetméteres diorámát kell összeállítanom, harminc vadra szólt a szerződésem, de már negyvenet elkészítettem. Amint rendben lesz az épület, mehetek a helyszínre, egy hónapom marad a munka befejezésére.

A preparálás a szakmája?

– Kiskorom óta álmom volt, hogy ezt csinálhassam, de az élet sokáig nem úgy hozta, hogy ezzel foglalkozhassak. Előbb Csongrádon elvégeztem a Diana Vadásziskolát, s azzal már vállalkozást tudtam indítani. Nagyon sokat tanultam az internetről, külföldi preparátoroknak írtam, akiktől kérdeztem, és nagyon sokat segítettek. Régi tanárom, Sipos Gyula, valamint Sipos György, Magyarország leismertebb preparátora is támogat. Amikor beneveztem egy nemzetközi versenyre, rögtön a harmadik lettem életem első két madarával, egy szarkával és egy szajkóval. Aztán készítettem egy egész alakos állatot, amivel 2020-ban már első helyen végeztem a FeHoVa vadászati kiállításon. Azóta kezdtem el másoknak is preparálni.

És a vadászat? Nekem szokatlan időtöltés egy hölgytől…

– A vadászattal az akkori párom ismertetett meg, egy évig a fegyverhordozója voltam, aztán meggyőzött, hogy vizsgázzak le, pedig nem akartam. Az elején borzasztó nagy izgalommal éltem át minden egyes vadászatot, de aztán belejöttem. Most össze van kötve a két tevékenység, mert bármit elejtek, azt mindjárt megnyúzom, és preparálási munka lesz belőle.

Sok hölgy vadászik?

– Nem jellemző, talán tizenöt százalék lehet a hölgyek aránya a vadászok között, bár a számuk gyorsan növekszik. De olyanról nem tudok, hogy egy nő vadászik és preparál is.

Mi fogta meg a vadászatban? Hiszen ölni kell, és ezt lélekben fel kell dolgozni.

– Ezért nem akartam eleinte letenni a vizsgát, de aztán megcsináltam, hogy a párom büszke legyen rám. Azóta sokat tapasztaltam, és láttam, hogy egy dúvad mennyi más állatot pusztít el, például a földön fészkelő madarak, vagy bármilyen kisebb vadfaj közül. Láttam már, ahogy a róka őzgidát visz a szájában, ezért azóta arra gondolok, ha elpusztítok egy rókát, azzal nagyon sok más állatot mentek meg. A vaddisznót gyéríteni kell, ráadásul azt nagyon szeretem elfogyasztani, de a gímet és az őzet nem szeretem bántani, valahogy nem visz rá a lélek. Voltam egy filmforgatáson, arról szólt a film, hogy őzet ejtek el, akkor megtettem, de különösebb ok nélkül ezt nem teszem.

Mi lesz a film címe?

– Szoknyák és fegyverek 2. Szó lesz benne a vadászatról és a preparálásról is.

A fegyverrel hogyan sikerült megbarátkozni?

– Érdekes, ettől nem idegenkedtem, ezzel nem volt semmi problémám.

Jó lövész?

– Mondhatom, hogy igen, sokat jártam lőterekre is gyakorolni, így aztán társas vadászatokon sem vallottam szégyent, azaz ami felrebbent, az le is esett. Pedig olyankor izgulok, mert az általában úgy szokott történni, hogy van ötven férfi, és én egyedül vagyok nő. Mind azt nézi, hogy amikor felém repül a vad, leesik-e? Emiatt nem is nagyon szeretek ilyenekre járni, az én világom a magányos cserkelés az erdőben. Ezért is áll közelebb hozzám a golyós puska, mint a sörétes, sokkal több kalandot és izgalmat rejt.

Merre vadászik?

– Mindenfelé, ahová hívnak, nem vagyok tag sehol. Nagyon kedvelem a megyében Pázmándot, a távolabbi erdők közül egy zalai és egy baranyai területet.

Miként viselkednek a turisták vadász szemmel az erdőben?

– Egyáltalán nem fegyelmezettek, volt rá példa, hogy éjszaka, kint az erdőben, korom sötétben egy négykézláb közlekedő részeg emberrel találkoztam. Ilyenkor történnek a balesetek. Azóta én inkább hosszabb ideig kapcsolok lámpát és tovább várok a lövéssel, hogy biztosan meggyőződjek arról, mi van előttem. Előfordult, hogy éjszaka találkoztam valakivel, aki másnap arra sem emlékezett, hol járt. Baj, hogy sötétedés után még turisták járnak az erdőben, mert az nem biztonságos. Találkoztam már olyan agresszív vaddisznóval, amelyik ok nélkül nekirontott egy fának. A túrázók helyében én inkább még világosban kiérnék az erdőből. A vadászatot annyira nem zavarják, mert egy-két óra alatt az emberszag távozik a fák közül. A vadásznak pedig jól kell ismernie a területet, anélkül nem is tudna egyénileg cserkelni. A tapasztalatlan vadász és a fegyelmezetlen turista rossz egyveleg, mert bizony van olyan vadász, aki egy sötét foltra is lő. A legjobb az lenne, ha bejelentenék az éjszakai túrákat a vadásztársaságoknál, de ilyennel én még nem találkoztam.

A másik konfliktusforrás a kutya…

– Láttam eleresztett kutyát, a gazdájától három percre tűnt el, de már egy őzet vitt a szájában. Ha egy vadkamera ezt rögzíti, vagy látja egy vadász, ez komoly bírságot jelent.

Mi volt az eddigi legmegrázóbb vadászélménye?

– Erdőben cserkeltem éjszaka, volt a területen több patakmeder, és mindent dús aljnövényzet borított. Meghallottam egy konda hangját, és megindultam feléjük a sötétben. A holdfény beszűrődött a fák közé, de nem láttam, mi van a lábam alatt. Letértem az ösvényről az erdő közepe felé, és belezuhantam egy vizesárokba, jó három méter mély lehetett. Minden leesett rólam, a fejlámpa, a puska, minden. Amikor felnéztem, ott állt fölöttem egy igen termetes vaddisznó. Nálam se puska, se bármi más, ilyenkor mi van? Fújt párat, morgott és kapart, aztán elment. Nagy szerencsém volt.

Mindig egyedül cserkel?

– Igen, én ezt szeretem, mert ha többen vagyunk, az több lépés, több zaj. Jobban recseg a falevél, de még a keményre száradt föld is nagyon tud ropogni.

Nem fél éjszaka egyedül az erdőben?

– Addig féltem, amíg nem ismertem a hangokat. Első éjszakai vadászatomon úgy hallottam, mintha egy nő jajveszékelt volna. Borzasztóan féltem, imádkoztam, hogy csak azt éljem túl, aztán vége, soha nem megyek többé erdőbe. Kiderült, hogy így kiabál a róka. Aztán megtanultam azt is, miként különböztessem meg a rókát, a szarvast, a disznót, s attól kezdve már egyáltalán nem féltem. Szerencsés vagyok, mert iszonyatosan jó a hallásom. Egyszer egy kilométerről is meghallottam, hogy jön a konda, de a társam mellettem nem hitte el. Én úgy hallottam őket, mintha a lábamnál lettek volna, de ő még mindig nem hallott semmit. Ezért sem félek, mert ha bármi jön, én azt előbb meghallom, mint ahogyan az hall meg engem.

Fizikailag hogy bírja a cserkelést ennyi felszereléssel?

– Volt, hogy huszonnégy kilométert cserkeltem puskával és lőszerrel, élelemmel megrakva, s végül három kilót fogytam a végére.

Fontos a vad, az élet tisztelete?

– Számomra ez elsődleges szempont. Bármerre jártam, amikor elejtettem a vadat, úgy éreztem mindig, kötelességem elkészíteni a terítéket, mindegy, mennyi időbe kerül, és ki mit mond. Erre is sok időt kell fordítani. Éppen ma kaptam erről egy visszajelzést, megjegyezték, hogy tőlem tanulva készítették el a terítéket. Meghatott, örülök, hogy figyelembe veszik, amit csinálok. Emellett részletesen lejegyzem a vadásztörténeteimet, és sokan biztatnak arra, hogy talán érdemes volna kiadni.