Pethő Ákos egy éve a nyírségiekkel, most az albásokkal lett bajnok

Minden jel arra mutat, amelyik hazai, U18-as fiú kosárcsapatot Pethő Ákos dirigálja, az a gárda menthetetlenül bajnok lesz. A 33 éves, nyíregyházi születésű tréner egy éve a Nyíregyházát vezette junior bajnoki címig, ezúttal az Alba Fehérvárral lett bajnok a Nyírség fővárosában. Tavaly nyáron komoly döntésre szánta el magát, a keleti végekről szerződött a koronázóvárosba.

– Apukám és anyukám is kézilabdázott, apu NB I-es játékos volt Debrecenben, anyu a középiskolás évek után szakított a sportággal, édesapám nem, edzősködött sokáig, a közelmúltban vonult vissza.

– Ön viszont a kosárlabdát választotta. Meddig jutott játékosként?

– Nem túl messzire, hármas poszton játszottam. Napjainkban ez magasbedobót jelent, én nem voltam magas, ahogy mondani szokták, a mezőnyben szerepeltem. Nem voltam különösebben tehetséges, arra nem volt esélyem, hogy az NB I-ben szóhoz jussak. A Nyíregyháza melletti kisváros, Nagykálló férfi együttesével feljutottunk az NB I/B-be, tehát a második vonalba, de ott már nem léptem pályára, 21 évesen edzősködni kezdtem a nyíregyházi utánpótlásban.

– Ahogy a többség, nyilván a legkisebbekkel kezdte.

– Igen, a GKS Nyíregyháza volt az első munkáltatóm, a kenguru együttest dirigáltam a 2006–2007-es idényben. Végigjártam a szamárlétrát, évről évre léptem feljebb, míg eljutottam a juniorokig. Tavaly bajnoki címet nyertünk, a csapatomban többen pályára léptek olyanok, akik 11 évesen is nálam szerepeltek a kenguruknál. Még egy aranyam van az utánpótlásból, 2011-ben Gombkötő Norbert volt a vezetőedző az U18-as együttesnél, én má-sodedzőként dolgoztam mellette. A tavalyi csapatom most bronzérmes lett, mi pedig megnyertük a bajnokságot a fehérváriakkal.

– Papírforma volt a sikerük vagy meglepetés?

– Az alapszakaszt csak a 3. helyen zártuk, altattuk a mezőnyt... A Debrecen és a Falco végzett előttünk. A nyírségi fináléba úgy utaztunk, hogy a négy közé szeretnénk bekerülni, tavaly kora ősszel, a bajnoki rajton is ilyen elképzeléseket fogalmaztunk meg, tehát a célok a szezon közben nem változtak. A nyolcas döntőben a Honvédot, a Pécset és a Falcót is magabiztosan vertük, 22, 35, illetve 26 ponttal, tehát remekül kezdtük a seregszemlét.

– A Nyíregyháza elleni elődöntő szorosabb volt.

– A végjátékban sikerült felülmúlnunk őket, a dudaszó előtt Seyi Awogbemi Sodiq triplájával győztünk 64-61-re. Messziről engedte el a labdát, amely a palánkról vágódott a gyűrűbe. A döntőben a debreceniekkel találkoztunk, ez sem volt könnyű derbi, a hajdúságiak 9 ponttal elléptek, innen kapaszkodtunk vissza, Sodig megint dobott egy fontos kosarat, ezzel vezettünk 72-70-re. A cívisvárosiak két akcióját kivédekeztük, sikerült megszereznünk a győzelmet. Talán mondanom sem kell, mekkora volt az öröm. Mintegy húsz fehérvári szülő és családtag ellátogatott a fináléra, remek hangulatot teremtettek, komoly részük volt abban, hogy mi szereztük meg az aranyérmet. Úgy gondolom, az első négy közül bárki nyerhetett volna. Mi is egylabdás meccsen győztünk az elődöntőben, a másik ágon a Debrecen is hasonló körülmények között nyert.

– Ezúttal mi döntött a javukra a fináléban?

– A masszőrök közötti különbséget tudnám említeni... Nálunk Bartha István gyúró remek munkát végzett. Komolyra fordítva, úgy gondolom, közönségszórakoztató kosárlabdát játszottunk. Mi voltunk a közönség kedvencei, a semleges szurkolók nekünk szurkoltak.

– Tavaly könnyebb dolga volt aktuális csapatával?

– Nem mondanám. Más finálé volt, a Pécs ellen vívtuk a döntőt, egy ponttal nyertünk. Végig mi vezettünk, a baranyaiak az utolsó percben fordítottak, ám az utolsó kosarat mi szereztük. Az aranycsata során a soproniakat győztük le, hat ponttal. Ott is a végjátékban sikerült felülkerekednünk. Az igazság az, kiegyenlített a mezőny, minden pontnak jelentősége van.

– Ezúttal nem pusztán győztek, a torna legjobb játékosa is fehérvári lett, a 16 esztendős bedobó, Lukács Norbert.

– Négy extra meccse volt a tornán, megérdemelten jutott az elismeréshez, valamint lett tagja a legjobb ötösnek. A seregszemlén Balsay Ádám, Kass Balázs, Kovács Ákos, Kuttor Gergő, Lukács Norbert, Nagy Gergő, Nógrádi-Szabó Péter, Polster Attila, Seyi Awogbemi Sodiq, Szűcs Péter, Takács Martin, Takács Milán jutott szóhoz, velünk tartott, de sérülés miatt Birkás András, Magda Dávid nem léphetett pályára. Az alapszakaszban Körmöczi Mihály, Somlai-Kiss Máté és Takács Erik is pályára lépett, ám a döntőre már nem neveztük őket. Az alapszakaszban ők is sokat tettek a csapatért. A nyolcas döntőben pályára lépő játékosok mindegyike megtette a magáét, a cserék jól szálltak be a padról minden összecsapáson. A szülőket már említettem, de nem csak nekik tartozunk köszönettel, hanem az Alba Fehérvár és a DKKA vezetőinek és munkatársainak. Továbbá azoknak az edzőknek, akik az előkészítőtől a kadettig dolgoztak ezekkel a srácokkal.

– Tavaly nyáron a friss bajnoki aranyérmes együttesét hagyta ott a fehérváriak kedvéért. Könnyű döntés volt?

– A bajnoki cím megszerzése után kerestek meg a fehérvári utánpótlás vezetői, aztán felgyorsultak az események. Úgy gondoltam, Nyíregyházán nincs továbblépési lehetőségem. Szerettem és szeretem ma is a szülővárosomat, de úgy véltem, Fehérváron még inkább kiteljesedhetek edzőként, itt nagyon komoly hagyományai vannak a kosárlabdának. Az U18-as csapat vezetőedzője lettem, az U16-os korosztálynál másodedző, Matt Donnard mellett, valamint novembertől az NB I/B-s gárda vezetőedzője. Az NB I/B-s brigádnál Antal Balázzsal dolgozom, ő az U20-as együttes szakvezetője, én pedig a segítője.

– Matt Donnarddal napi kapcsolatban van, ugyanis az U16 és az U18 közösen edz. Könnyű a közös munka a francia trénerrel?

– Összhangban dolgozunk. Sok mindenben egyetértünk, amiben nem, azt megpróbáljuk megoldani. Ami általában sikerül is, gördülékenyen.

– Az utánpótlásban dolgozó ambiciózus edzők később sikerekre vágynak a felnőtteknél is. Ön is így van ezzel?

– Ez mindig a vezetőkön múlik, nem azon, hogy egy edző hol szeretne dolgozni. Ha majd készen állok rá, szeretnék felnőttekkel dolgozni. De nem siettet semmi, három hete múltam 33 éves, remekül érzem magam az utánpótlásban. A hosszú távú célom a vezetőedzői munka felnőtt csapattal az élvonalban, a rövid távú pedig egészen közeli. Az U16-os bajnoki döntő, Szolnokon. Ennek a csapatunknak Matt a vezető-edzője. Az alapszakaszban a második helyen végeztünk a Vasas mögött, szeretnénk itt is nagyon jól szerepelni.