A 80 megyei alkotó kiállítása december 13-ig látható a Csók István Képtár kiállító tereiben

A kortárs képző- és iparművészetet áttekintő kiállításon a megyei vagy a Fejér megyéhez kötődő képző- és iparművészek utóbbi két évben készült alkotásait mutatják be.

Magától értetődően egy csoportos, nagyszabású kiállításon. Vannak, akik nem kedvelik túlságosan ezt a műfajt, ahogyan Szűcs Erzsébet művészettörténész is fogalmazott a megnyitójában: Azért sokunknak nem ezek a legkedvesebbek e tárlatok, nehezen rendezhetőek, túl sok dologról , művészről szólnak egyszerre (aki sokat markol.) De mégis: van tehát egy hagyományunk, melyet közmegegyezéssel működtet a Szent István Király Múzeum és a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet a megyei jogú városok és a megye részvételével, támogatásával.

Illetve nem is, hanem az alkotók támogatásával.

Így igaz, mert az idén felkért 100 alkotóból 80-an döntöttek úgy, hogy szerepelnek e közös tárlaton: 44-en Székesfehérváron, 36-an Dunaújvárosban adták le az alkotásukat. Mondhatjuk tehát, hogy túlnyomó többségük fontosnak tartotta, hogy részt vegyen ezen a közös, ismétlődő megmérettetésen. Mert itt hagyományosan díjakat is osztanak. Lehet azon is vitatkozni, hogy – mint a megnyitón megtudtuk – szinte kizáródtak a minden bizonnyal, mindig jól alkotó művészek, akiknek országos szakmai díjaik miatt ez az elismerés nem jelentene feltétlenül sokat. Ujházi Péter, Fehér László, Móder Rezső, Várnai Gyula Munkácsy díjjal kitüntetett alkotók. Maradtak a fiatalabbak, illetve a pályájukon késve vagy nagyobb kerülő után indulók, akiknek biztatást, a megkezdett munkában való megerősítést jelentheti ez a jutalom. Tulajdonképpen el lehet ezt indoklásul fogadni.

Szóval, csoportos vagy közös kiállítás: nekem ezzel az őszi tárlattal – és a korábbiakkal – sincs különösebb bajom. Számomra olyan, mint egy képzőművészeti svédasztal, ahonnan, persze csak szemmel, lehet válogatni. Mégpedig úgy, hogy nem terheli meg túlságosan a gyomrot , nincs a kínálatban teljesen romlott, rossz falat. Úgy vagyok vele, hogy ha látok valakitől valami jól fogyaszthatót, akkor kíváncsi vagyok a többi ízére is. Amit majd esetleg egyéni bemutatkozásán felfedezhetek. Változatos az idei őszi tárlat is, noha, egyetérthetünk a művészettörténésszel: visszaszorult a klasszikus grafikai műfajokban alkotó művészek, művek száma, ilyet alig láthatunk, Különböző printeket: annál inkább. Emellett szaporodnak a kiállításokon a monitoros, digitális képkeretekbe szánt médiaművek is.

Ami az alkotások által közölt üzenetet illeti, van itt minden. Tényleg. Düh, rossz közérzet, irónia, játék a szimbólumokkal, jelképekkel, jobban és kevésbé jól sikerülten. csak éppen – egyetértve a vernisszázson elhangzottakkal – a derűből, a vidám, üdítő műtárgyból van kevés. Ebben viszont manapság, itt és most nincs semmi meglepő. Nézzünk csak – alaposan! – körül szűkebb és tágabb világunkban, nyissuk ki a szemünket. A 2015-ös őszi tárlaton is, mert megéri!