Hétvége

2014.10.10. 12:55

Vekerdy Tamás: öröm nélkül nincs tanulás

Woody Allen, a híres színész, rendező, író mesélte, hogy járt intenzív tanfolyamra, és megtanult gyorsolvasni. Húsz perc alatt ki is végezte a Háború és békét. Később aztán csak arra emlékezett, hogy az oroszoknál játszódik.

Szabó Zoltán

Ez persze csak fricska, poén, egyike azoknak, amivel a kiváló pszichológus, író Vekerdy Tamás fűszerezte mondandóját a minap a székesfehérvári István Király Általános Iskolában. Woody Allen sztoriját pedig azért idézte fel, hogy azzal illusztrálja a meglehetősen riasztó jelenséget: egyik-másik iskolában, Budapesten stopperrel mérik, hogy milyen gyorsan olvasnak a gyerekek.

Élmény és öröm - agyfiziológia az iskolában: ez volt előadásának témája, ami első látásra-hallásra kicsit ijesztőnek tűnik, Vekerdy azonban ehhez képest kifejezetten szórakoztatóan beszélt. Látszólag messziről kezdte. Onnan, hogy mikor kezdődik a gyerek nevelése. Kodály szerint a gyermek születése előtt 9 hónappal, arra célozva, hogy a zene már a magzatra is hat. Aztán itt van az ősbizalom kérdése. Szondi Lipót már az 1930-as években említette, a 60-as évekre pedig egyértelműen kiderült, hogy a csecsemő ősbizalomal születik. Annak megrendülése pedig az első nagy trauma, ami úgyszólván kiheverhetetlen. Miért is fontos ez? Mert a szülő alapállása kétféle lehet a csemetével kapcsolatban. Az első az, hogy legyél az, aki vagy. A másik: legyél az, akivé én tenni akarlak.

Vekerdy Tamás az István Király Általános Iskolában tartott előadást, pedagógusokból álló hallgatóságának
(Fotó: Koppán Viktor)

Maradjunk az elsőnél. Mindenkinek van egy úgynevezett belső magja, érthetőbben: a csecsemő őrá egyedül jellemző módon analizálja, szintetizálja a világot. Tudja, mit akar, és ezt kifejezésre is juttatja. (A sírás, ordítás mikéntje, egyebek.) Ő más, mint a bátyja, de vajon ennek tudnak-e örülni? Megint nem köszönt az a három és fél éves büdös kölök a liftben a Kovács néninek, panaszolja a szülő. Ezt a szégyent!, és jól leszidja a kölköt, említette a példát Vekerdy. Pedig hát ekkora gyerek nem szokott köszönni, de később majd megtanulja. S a nagy kérdés valóban az, el tudjuk-e fogadni, hogy legyél, aki vagy, pláne ha nem tudom, mit hoztál magaddal.

Azt viszont harminc éve tudjuk, hogy nem egy, hanem legalább nyolcféle intelligencia létezik, ám az iskola csak egyetlent osztályoz, az értelmit. Csakhogy a többi is nagyon fontos, ráadásul a gyerekkorban a cselekvésbeli intelligencia uralkodik. (Kivéve az értelmiségi gyerekeknél, tette hozzá némi malíciával a pszichológus.) Aztán itt van a kamaszkori dackorszak. Nem ezt vártuk tőled, édes fiam, legyintenek lemondóan a mindennel ellenkező fiatalra. Német, és itt-ott magyar példák viszont azt igazolják, hogy a személyre szóló figyelem, a problémák kibeszélése csodákat tehet. Persze akkor, ha találnak rá időt. Mert mindent nem lehet megtanítani, és a sietség sem tesz jót. Megfigyelték, hogy a skandináv iskolákban lassabban, ráérősebben okítanak. Az értő olvasásban az ottani negyedikesek elmaradnak a magyaroktól, ugyanakkor néhány év múlva behoznak, sőt, jócskán túl is haladnak minket. Miért? Mert nem rohannak, és nem akarnak mindent az agyakba verni. Nem betanítani, bemagoltatni kell a tananyagot, hanem néhány dologban alaposan megmerítkezni. S a tananyag, kérem szépen! Pokorni Zoltán, még kultuszminiszterként Vekerdy kezébe nyomott egy fizika könyvet, és megkérdezte: te érted ezt? Nem, válaszolta. Jó , mert én sem. Szóval, science-t, természettudományt kellene oktatni, benne a fizikával, kémiával, ökológiával.

Az iskola szóljon hozzá a gyerekek mindennapi életéhez, érintse meg őket, hangsúlyozta Vekerdy. Freund Tamás agykutató már régóta mondja, 1997. óta agyfiziológiai alapon tudjuk is, hogy öröm nélkül nincs tanulás, ehhez pedig élmények kellenek. Mit mond Márai? A művészet élmény, ami fokozza az életörömöt. Már a régi, úgynevezett szigorú kálvinista, cisztercita iskolákban tudták ezt. S nincs fontosabb, mint az, hogy a gyerekek bevigyék a problémáikat az iskolába, kibeszéljék, kibeszélgessék magukat.

Házi feladat? Új-zélandi professzorok vizsgálták ezt, és kiderült, nincs ennél feleslegesebb. Mert az eminens Ferike otthon lekeni, a többiek meg a szünetben lemásolják. Az igazi tudáshoz, annak automatizálódásához sok idő kell, érdekes módon egyébként kiderült, hogy lassú érésű gyerekek között sok a különösen tehetséges. S Vekerdy Tamás itt mondta el a Woody Allen-poént, és a stopperórás történetet.

Válaszolt is a tanárokból álló hallgatóság kérdéseire. Például arra, miért okoz nehézséget az óvodából az iskolából történő váltás, az átmenet. Nos, a 6-7 éves gyerek figyelme 6-10 percig élénk, a 45 perc borzasztó hosszú számára. Már csak azért is, mert a gyerek agya felnőtt méretű, ugyanakkor tüdőlebenyének felülete egyötöde a felnőttének.A szabad levegőn kellene rohangálnia napi 4-5 órát. Ebben a formában tehát nem való neki az iskola. Kötelező olvasmány? Jó lenne lazítani a rendjén. Fia példáját említette, aki egyébként perfekcionista. Kedvenc könyve a Pál utcai fiúk volt, az ágya fölött őrizte, a polcon. Viszont olyan kérdésekre kellett válaszolnia, hogy hányszor sírja el magát Nemecsek a történetben, és milyen színű inget visel Geréb. A fiú persze lelkiismeretesen kikereste a válaszokat. Utána azonban odaadta a szüleinek korábbi kedvencét, hogy most már őrizzék ők.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!