Hétvége

2009.05.30. 02:24

Örökség a vidámság

Pünkösd a lélek ünnepe. Azé a léleké, ami nem ismer korlátot, sem lehetetlent. Megfoghatatlan finomsága, nehezen kifejezhető ereje van. A pünkösd a másként látók ünnepe is. Képviselőit megtaláltuk a papi hivatásban.

J. Mező Éva

Olaszországban nem ritka, hogy egy gyermek már egészen pici korában beleszeret a szerzetesi életbe. A móri kapucinus rendház két szerzetesével, Faccioli Marcóval és Marzolla Stefanóval is ezt történt. Az igazi csoda számukra nem is ez volt, sokkal inkább az, hogy kettejük útja mind a mai napig együtt maradhatott.


Önfeledt szerzetesek - hazánkban ritka látvány
Fotó: FMH

Olaszországban a szerzetesrendek rendszeresen tartanak lelkigyakorlatokat házaknál. Marco és Stefano családjához is ferences szerzetesek kopogtattak be, a két gyermek számára így vezetett az út a Padovától és Rovigotól nem messze lévő kapucinus táborházba. Marco akkor 9 éves volt, Stefano 8. Marco arra emlékezett, hogy vidámak, nyitottak voltak a testvérek, igazi szórakozásként élték meg az együtt töltött időt. A harmadik év volt számukra a vízválasztó, akkor döntöttek úgy, hogy a kapucinusok iskolájában folytatják tanulmányaikat. - Nem csak fizikailag, lelkileg is növekedtünk - mesélte Marco. - Együtt éltünk a testvérekkel, de még megvolt a mi saját diákéletünk. Érettségi után egyértelmű volt, hogy mindketten a noviciátussal folytatjuk. Véletlen ez, vagy inkább isteni gondviselés? Amikor végeztünk, a tartományfőnök megkérdezte, ki akar Magyarországra menni. Rossz a helyzet, hívta fel a figyelmet, nincsenek szerzetesek. Én akkor már tíz hónapot töltöttem Görögországban, kétszer jártam Angliában. Stefano abban az időben még nem végzett, de együtt indultunk el - öt évvel ezelőtt - a móri kapucinus rendházba. Stefano két hónap után viszament a velencei teológiára, majd a diploma megszerzése után vissza Mórra.

Magyarországon a szerzetesi léthez nem az a vidámság, önfeledtség kapcsolható, amiről Marco mesélt. Szokatlan élmény volt számomra, amikor először láttam őket néhány éve az utcán színes ingben, fejükön afrikai horgolt sapkával, kezükben dobokkal, gitárral. Így énekeltek, nagyon sok fiatal körében.

- A szokatlanság okára Marco sem tud magyarázatot adni. Talán a kommunizmus időszakában átélt megfélemlítésre vezethető vissza ez a visszafogottság, később pedig nem volt, aki átadja a jókedvű hitéletet az embereknek - gondolkodik el rajta Marco. Hiszen a ferenceseknek minden országban ilyen a stílusuk - mondta. - A vidámság Szent Ferenc öröksége. Ezt a vidámságot őrzik a rendházak falain belül is. Titkuk, hogy az evangélium átadása során nemcsak a tartalmi részre figyelnek, hanem arra is, hogy egyszerűen tudjanak odalépni az emberekhez.

Amikor Mórra jöttek, nem fogadták őket úgy, mint csodabogarakat. A fiatalok körében ugyan egzotikum volt, mégis vonzó minta, amit csináltak. Móron a fiatalok azonnal partnereikké váltak. A Forró Cappuccino együttes nem hiányozhat egyetlen egyházi rendezvényről sem, legközelebb hétfőn, a balinkai táborban szólítják táncra és közös énekre a fiatalokat. Afrikai zenéjük a bizonyság arra, hogy az evangéliumot is lehet jókedvűen és humorral hirdetni. - Nem csak lehet, azzal is kell! - igazít ki Marco szerzetes. - Hiszen az evangélium jó hír, ami nem csak erkölcsi törvényeket jelent. El kell fogadni, hogy Isten szeret minket és megbocsát. A vidámság pedig azért kell, hogy ezt a szeretetet mi is így adhassuk tovább. Marco azt ajánlja, ezt a gondolatot őrizzük meg az egyház születésnapján.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!