Öreghegyi borhagyományok reneszánsza, avagy hol van már a fehér gohér?

Az 1700-as években például Lotharingiai Ferenc asztalára is szállítottak az öreghegyi borból, a huszadik század elején pedig az Almássy, a Galambos és a Pénzes család tartozott az elismertebb gazdák közé, de maga Saára Gyula polgármester is termelt bort. Ehhez képest Öreghegyen ma már csak elvétve találni szőlőt, helyüket a szebbnél szebb házak vették át. (Szerencsére azonban számos megmaradt pince tanúskodik a dicső múltról.) A Noé Hegyi Szent István Borrend Östör Annamária és Horváth Miklós Csaba képviselők bíztatására első ízben öreghegyi bormustrát rendezett, hogy a hagyományokat újra felélesszék.

Mint Vincz Józseftől, a borrend kancellárjától megtudtuk, 28 bormintával érkeztek a borosgazdák a találkozóra. Eredetileg csak az Öreghegyen termett szőlőből készült bort nevezhették volna, ám mivel sokan vannak olyanok, akik a szőlőt nem itt, hanem a környékben termelik - aztán öreghegyi pincéjükben készítik a bort - ezért úgy döntöttek, kiszélesítik a nevezők körét. A kóstolásra és bírálatra hozott borok között volt több ezerjó, tramini, többféle rosé, egy cabernet sauvignon, sőt juhfark is!

- Amikor elvittem egy, az ország másik részében rendezett versenyre a Székesfehérváron termett boromat, egyből azt mondták rá: ez bizony „hegyi bor”. És valóban: az Öreghegynek gránit az alapja, a déli lejtőkön így igen jó minőségű fehérborokat, sőt vörösborokat is termeltek annak idején, utóbbiak közül különösen a kadarkát kedvelték - idézte fel a múltat Vincz József, aki érdekességképpen néhány olyan, mára már kiveszett szőlőfajtát is említett, amiből az öreghegyi borokat készítették. Ilyen a sárfehér, a fehér gohér vagy a kövérszőlő. Az első öreghegyi bormustrát szeretnék folytatni a szervezők, abban a reményben, hogy a közös beszélgetések tovább fejlesztik a minőséget. És nem mellékesen talán kedvet is csinálnak az esetleg még romos öreghegyi pincék megmentéséhez.