Oklevelek vallomása ezer éves falvakról

- Az oklevél 1009-ben íródott, amelyben először említik a település nevét. Úrhida a Sárvízre épített fejedelmi hídra utal: Úr hídja. Emlékezik és ünnepel az ezeréves falu - hangsúlyozta beszélgetésünkkor Bognár József polgármester.

Az önkormányzat jubileumi naptárt jelentetett meg az idén. Nyitó oldalán Polyák István festő és grafikus Úrhida ezeréves történelmének szimbolikus fantáziaképét rajzolta meg a római úttal, a honfoglalás kori jurtával, a mocsáron átvezető híddal, a vessző faluval, Farády Vörös Zsigmond kápolnájával és a katolikus templommal. Szerepel rajta Szent István király oklevelének másolata, annak teljes szövege; továbbá az 1740-es szőlőtelepítés levele.

Az őskori ember jelenlétére a falu északkeleti határa mentén, a mai Újszőlők utca környékén találtak bizonyítékot. A sárszentmihályi határ mentén római kori leleteket tártak fel a régészek - szemezgetett a múltból a falu első embere.

A középkori Úrhidát a Sárrét mocsarainak partján kell keresnünk, csakúgy, mint a környező Árpád-kori falvakat. Nevének első írásos említésére abban az 1009-ben íródott, majd 1257-ben átírt oklevélben bukkanunk, melyben István király az Úrhida kerületében fekvő Fülét a Veszprémi Püspökségnek adományozta - mutatta a polgármester az oklevél fotómásolatát.

A török idők után első ízben 1702-ben említik a községet. A székesfehérvári Vörös-család, Pentele és Úrhida birtokosa a gyéren lakott puszta betelepítésének szándékával nagyszabású szőlőültetést hajtott végre a határban az 1740-es évektől. A hidat 1848 szeptemberében felszedték, hogy ezzel gátolják Jellasics hadmozdulatait. A két világháború között a lakosság lélekszáma 950 körül mozgott. 1944 decemberében többhónapos álló front alakult ki Székesfehérvár térségében, amely Úrhidát sem kímélte.

A földműves szövetkezet 1946 októberében 39 fővel újjáalakult, a villany teljes bevezetése 1957-ben került ismét napirendre, postát 1964-ben kapott a falu.

Úrhida fejlődését a közelmúlttól Székesfehérvár közelsége határozza meg leginkább. Sokan vásárolnak telket, és építkezésbe kezdve egyre többen választják állandó lakhelyül a települést.

A lakosságszám az elmúlt időszakban dinamikusan növekvő tendenciát mutat. 1970-ben 1135-en éltek a faluban, a 2009-es friss adat pedig 2258 lelket jelez.

- Jövőképünk a természeti adottságokra és a társadalmi összefogásra, a civil szervezetekre és a közösségi tudat erősítésére épít - mondta végezetül Bognár József polgármester. - Legyen Úrhida élhető, otthont és pihenést nyújtó, mások számára is vonzó település!

Légvonalban csak néhány kilométerre délnyugatra fekszik Füle, amely települést az idézett oklevél is említi. A faluközösség néhány hónapja már megünnepelte fennállásának ezeréves évfordulóját, a történeti kutatások összefoglalóját a Barátfüle Egyesület készítette, s tárta a falu nyilvánossága elé.

Csapóné Máthé Zsuzsa, az egyesület elnöke eleveníti fel az ezer év mozzanatait:

- A település első írásos említése 1257-ben történik egy oklevélben, amely szerint Villa Fyle nevű falu a Veszprémi Püspökség birtoka. Ez az oklevél pontos másolata Szent István 1009-ben kiadott adománylevelének. A XIV., XV., XVI. században Nagyfyle, Kisfyle, valamint Zenthmártonfyle voltak a későbbi Füle község helyén. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással: a Fülöp személynév kicsinyítős alakja. 1543-ban Fehérvár elestével elkezdődött a török hódoltság másfél százados korszaka. Füle viszonylag könnyebben vészelte át ezt a korszakot, és mindvégig lakott község maradt.

Ha a török megkímélte a községet, nem mondható ez el a Habsburgokról. 1692-ben a lakók drámai beadványban fordultak I. Lipót császárhoz, hangoztatván, hogy a császári csapatok által okozott károk arra kényszerítették őket, hogy lakóhelyüket elhagyják.

A Rákóczi-szabadságharc idején Füle a Sárvíztől nyugatra szerveződött kuruc vármegyéhez tartozott. A kuruc vármegye népe a gyakran forgandó hadiszerencse ellenére mindvégig kitartott a fejedelem mellett. A fülei jobbágyok helyzete 1768 és 1848 között egyre romlott. A forradalom idején a községben 116-an álltak be nemzetőrnek, s a füleiek a 48-as eszmékhez való ragaszkodásuknak később többször is tanújelét adták.

1851-ben a következő feljegyzést készítik a községről: Magyar falu Székes Fejér megyében, Veszprém megye szélén katolikus és református anyaegyházakkal. Szántóföldjei szép búzát teremnek, szőlőhegye, erdeje, kőbányája van. Földesura a veszprémi kapitány. 1898-ban Füle vasúti megállóhelyhez jutott, 1900-ban önálló postahivatal kezdte meg működését. A II. világháború eseményei erősen sújtották a községet, súlyos harcok színtere lett.

A mai Füle szép, nyugodt csendes környezetével szeretett faluja az itt élőknek: nyolcszázhatvanan lakják - általában, mert nyaranta a lélekszám megduplázódik. Közel a Balaton, s a vonzó táj a nyaralókat is vonzza, sokaknak második, nyári otthona a község.

Alighogy visszaérkezünk a megyeszékhelyre, indulhatunk is tovább, mégpedig Lovasberénybe, amely szintén ezer évet ünnepel. Schieder László polgármester Fejér vármegye történetéből emeli ki a szerző Károly János gondolatát, miszerint: Vajon nem a Berényi nemzetség őse volt-e Lovas-Berény alapítója. Berény legelső említését azon 1009. évbeli oklevél nyújtja, amelyben Szent István a Veszprémi Püspökséget alapítja és birtokkal ellátja, és amelyben többek között a Fejér megyében fekvő Berényt is adományozza. A polgármester hozzáteszi:

- Királyi lovászok faluja lehettünk, jó legelőkkel, megművelhető földekkel, szőlőérlelő dombokkal. Ezt az örökséget a török idők elsöpörték, a falu elnéptelenedett. Jóval később a sokat szenvedett települést újra benépesítették, majd a XVIII. század közepén a falu vásárlás útján a gróf Cziráky-család kezébe került, s mezővárosi rangra emelkedett. Ekkor élte - Schieder polgármester szerint - Lovasberény a virágkorát. Ám 1878-ban még egy nagy csapás érte a falut: egy kéménytűz nyomán alig egy óra leforgása alatt huszonhat ház a tűz martalékává vált - ezután alakult meg a helybéli tűzoltóság, elkerülendő a hasonló pusztulást. S erre emlékeztet a tűzoltótorony is, amely ma idegenforgalmi látványosság - csemegéz a múlt eseményeiből a polgármester.

- Ma kétezer-nyolcszázan lakjuk a falut, sajnos a lélekszám az utóbbi húsz esztendőben folyamatosan csökken, sokan az ország más vidékein keresik a boldogulást. Volt pedig olyan időszak is, amikor kétszer ennyien lakták. Fájlaljuk az elvándorlást, szeretnénk olyan környezetet teremteni, ahol a fiatalok megtalálják a számításukat, itthon maradnak a szülőfalujukban.

Gubicza JózsefFüle polgármestere:

- Remélem hogy újabb ezer vagy akár kétezer évig fennmarad a településünk, megmaradnak intézményeink, és terveink megvalósulását továbbra is segítik az itt élő lokálpatrióta lelkületű emberek. Szeretjük, hogy az elmúlt húsz évben kialakított ötszáz telken építkezett, beköltözött, s vendégből kicsit helybélivé lett sok ismert ember is.

Schieder LászlóLovasberény polgármestere:

- Sok feladat áll előttünk, azon munkálkodunk, hogy két vizes problémát sikerüljön megoldanunk: rendkívül arzénos a vizünk, s a szennyvízhálózat sem épült még meg. A testület, igaz sokadik nekifutás után, elfogadta, hogy készüljenek a pályázatok. Ha megvalósulnak ezek a beruházások, nagy előrelépés lesz.

Bognár JózsefÚrhida polgármestere:

- A múlt és a jelen szoros kapcsolódását érzékelteti, ahogy a régi falusi házak között gomba módra emelkednek ki a település új, modern épületei. A város lakói, mint tették ezt a 18. század közepén, újra felfedezik Úrhidát. Vonzerőnk kedvező fekvésünkben és környezeti adottságainkban rejlik. Lélekszámunk dinamikusan növekszik.