Óceánjáró hajón ragadt a koronavírus alatt – 2. rész

Merthogy a világot közben elfoglalta a Pandémia nevű köz­ellenség, és lezárta az addig tárva-nyitva lévő határokat. Meg légtereket. És kikötőket. Ebből egyenesen következik, hogy történetünk írója ezt nem úszhatta meg ép ésszel, így hát mondanunk sem kell, hogy a valósággal való bárminemű egyezés vagy a véletlen műve vagy nem. (Második rész)

***

Az Úr 2020. évének, ami eddig kifogástalanul jött össze, harmadik havában járunk. Vendégek száma: Nulla. Nema, Nix, Non. Niente.

Hajón tartózkodnak a személyzeten kívül: növények, köztük két orchidea, valamint két avokádómag. Lokáció: valahol a szivárvány alatt, úton a Kenguruk (és a wombatok) földjéről… elfelé. Időjárás: légkondicionáló-függő, ami hajlamos a hiperaktivitásra, néha deresedik a szemöldököm Pozíció: rugalmasan változó, jelenleg vendégkapcsolati (pót)menedzser (vendégek száma: lásd feljebb), mellékállásban személyzeti titkár(nő). Tervezett hazautazás időpontja: május 23. Vagy július 4. Esetleg augusztus 13. Kikötő: Random kikötő.

Rendkívüli hírek. Egymásra néztünk, ennek a fele sem tréfa, gondoltuk, és inkább zárt aj­tók mögött figyel­tük tovább a híreket

Meglepően sima volt eddig az út, pedig mekkora élmény lenne, ha a fantasztikus előzményeket (koronavírus a világban = a hajós utak globális megszakítása = a vendégek azon nyombani hazaküldése) az óceánok istenei megtetőznék némi negyvencsomós széllel és az ennek megfelelő hullámokkal. Tíz napja indultunk el, és még úgy húsz van előttünk. Akkor úgy kétnapnyira lehettünk Ausztrália partjaitól, amikor Hannah, a főnököm és én bekapcsoltuk a tévét az irodájában, és az ország miniszterelnöke nézett velünk szembe, alatta meg egy felirat futott, hogy RENDKÍVÜLI HÍREK. Egymásra néztünk, ennek a fele sem tréfa, gondoltuk, és inkább zárt ajtók mögött figyeltük tovább a híreket, amelyek arról szóltak, hogy az országot bezárják a hozzánk hasonló óceánjárók előtt. DE MIKOR?! Kiáltottunk fel szinte egyszerre (a kérdést sok-sok csúnya szó követte, kifejezvén a frusztrációnkat a helyzettel kapcsolatosan). A nap hátralévő részét az arcunkra ragasztott magabiztos mosoly mögötti imádkozással folytattuk. Hannah azóta hazaért Svédországba, én pedig beugrottam a helyére, és most itt ringatózunk, várunk a világra, hogy eldöntse, mit akar kezdeni velünk meg az összes többi tengerésszel, akik egy hajón ragadtak, előreláthatóan… ki tudja meddig. De ki teheti meg, hogy pánikol, ha itt van ez a két kis élet, amiről gondoskodni kell? Meg még kettő?

Az orchideákat, Frédit és Bénit nemrég költöztettem (loptam) magamhoz, a biztos halál elől menekültek meg, annyit mondhatok. De azt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bővül a kis családunk, méghozzá Tragokádóval és Igokádóval, a két kis avokádómaggal, akik bármelyik percben kidughatják a kis gyökerüket. Már most nagyon helyesek. Rendszeresen beszélek hozzájuk. Tragó az enyém, Igó pedig a személyzetis tiszté, Benjaminé, és ők most tulajdonképpen versenyeznek, bár ők ezt valószínűleg nem tudják. A versenyt pedig az nyeri, nyilván, aki először gyökeret virít. Pontosabban annak a gazdája. Beszélgetek is velük, a biztonság kedvéért magyarul és angolul is. Tapasztalataim szerint zenét is szívesen hallgatnak. Tíz ropogós zöldhasú dollárom bánja, ha nem Tragokádó lesz a győztes.

A magokat Ben szerezte. Séf Avi némi értetlenséggel meg aggodalommal az arcán átnyújtotta a Kicsiket, miután Ben biztosította arról, hogy amit tervezünk, bár titkos, de legális. Ebédnél büszkén beszámoltunk a házi bajnokságunkról, mire Say (azaz becsületes mauríciuszi nevén Saypermal) majdnem lefordult a széktől, annyira viccesnek találta ezt a dolgot. „Mauríciuszon annyi avokádó van, hogy ha kilépünk az ajtón, próbálunk nem elvágódni bennük, ti meg itt erőnek erejével avokádót növesztetek, EGY HAJÓN, és még el is nevezitek őket, Uramatyám, HAHAHAHAHA! És mi lesz, ha átveszik a hatalmat, és mire a világ kigyógyul a Covidból, itt a két avokádó be­növi majd a hajót, és mindenhol indák fognak tekeregni és avokádók fognak potyogni!!!

Ez is egy opció, kétségkívül. Mondom, hogy az avokádók mindenkit felvidítanak.

(Folytatjuk)

Első rész:

https://www.feol.hu/hetvege/oceanjaro-hajon-ragadt-a-koronavirus-alatt-1-resz-4489594/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=feol