Hétvége

2009.08.19. 02:21

Noé bárkája

Szülőföldemmel úgy vagyok, mint a szegény király az országával. Magántulajdona nincs benne egy talpalatnyi sem, de gondra és tetszelgésre mindenestül az övé - írta Illyés Gyula a Puszták népében. De mi is a szülőföld?

L. Simon László

 Az ország? Vagy annak egy darabja? A megye vagy a szűkebb tájegység, ahol felnőttünk, ahol nyiladozó értelmünkkel kezdtük belátni a tér határait, vagy éppen cselekvési lehetőségeink korlátait?

Az urbanizációval sokat nyert az emberiség, ám elveszőben van az a mély érzelmi viszony, amely a szülőföldhöz, s különösen a szülőházhoz kötött bennünket. Olykor megilletődve állunk meg valamikori nagyjaink múzeummá vált családi fészkénél, de vajon ki látogat el - gyermekei kezét fogva - a Szent György kórház épületegyütteséhez, hogy elmélázva mutasson a távolságtartó háztömbökre: látjátok, gyerekek, apa itt született.

A föld, amelyből vétettünk, a ház, amelyben világot láttunk, a konkrétságában is absztrakt, megfoghatatlan, megérinthetetlen valami. A szülőföld a vágyakozásunk tárgya, az a táj, ahova mindig visszahúz a szívünk. Nincs haza szülőföld nélkül.

A magyarok nagy része ma is erőteljesen kötődik szülővárosához, -falujához, megyéjéhez, országához, s a szétszórt nemzetet a Kárpátok szent bérceivel abroncsként összefogó tágabb hazájához. De ebben a tágabb hazában mennyire más erdélyinek lenni, mint dunántúlinak, borsodinak mint Fejér megyeinek. Mi, akik itt élünk, akiket ennek a tájnak a csalogató illata vonz magához, nem tudunk elszakadni szépségeitől, de még a kicsinyességétől, rútságaitól sem. Hányan s hányféleképpen írtak már e szerelmetes vidékről, s minden írónak, akit megérintett, mást és mást jelentett Fejér megye. Illyésnek például a nélkülözést: Felénk a szegénység Fejér megyéből áradt, kitartó és kivédhetetlen hullámokban - írta a Puszták népében. A politikai gúnyverseket kedvelő Mikszáthnak a paraszti humor hazáját: Általában Fejér megye igazi poétás megye: ahol az ősköltészet oltárai égnek. Ott még a parasztok is versekben beszélnek, mint a tragédiák hősei - olvashatjuk az egyik országgyűlési jegyzetében.

Nekünk, 21. századi bolyongóknak talán éppen a menekülés ígéretét jelenti. Takács Imre a Fejér megyei parasztházakról szóló írásában jegyzi meg, hogy szűkebb hazánk régi présházai, paraszti épületei a rendet, a jó ízlést és arányt jelenítették meg. Ezek a házak voltak Noé bárkái nekünk az időben - írta. Hol vannak már ezek a házak, s hol Takács Imre? S mi marad nekünk? Talán csak a megváltásnak az ígérete. De ha nem adjuk fel a reményt, akkor a hazához, az ezeréves megyéhez, a szülőföldhöz való ragaszkodásunk Noé bárkájává lesz az időben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!