Hétvége

2014.09.12. 08:35

Nézi a rózsát, veszi a vésőt

A váli születésű Tóth Sándor sírkőkészítő és kőfaragó mester mindössze harminchét esztendős, férfikora delén jár csupán. Életpályája meseszerű, sőt sikerfilm-szerű, bár ő a világért sem állítaná ezt magáról. Mindig azt tette, amit kijelölt magának.

Zsohár Melinda

Nem szokás nemmel kezdeni a pozitívnak szánt mondatot, Tóth Sándornál mégis a nemek mondanak a legtöbbet. A sikeres élet- és üzletpályát befutott fiatalember ugyanis nem örökölt, nem kapott ajándékba sem pénzt, sem lehetőséget, s nem privatizált! E tények már csak azért is fontosak, mert az általános iskolában 4,9-es átlaggal végzett fiú „nagybetűsbe” indulása éppen a rendszerváltozás idejére esett. Átlagos családban nevelkedett, mondja, édesapja villanyszerelőként kereste a kenyerét, édesanyja ma is az iskola konyháján dolgozik, ketten vannak testvérek. Eredetileg az édesapját követte volna, csak eggyel magasabb szinten. Ám a technikumot négy nap után abbahagyta, mondván: ez nem az ő világa! Ugyancsak csodálkozott a család a rendes gyerek ellenállásán, de hiába győzködték.

S meghalt a nagypapa, Sándor pedig kiment a temetőbe a sírkőállításkor. Különös módon találhatunk rá utunkra. Sándorral ez történt, s közölte: ő sírköves lesz! Nem vették komolyan, ám látva a kamasz makacsságát, a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Szakmunkásképző Intézetbe bekopogtattak szeptember közepén. De nem indult ilyen szak. Aztán kiderült: egy mégis lenne, de csaknem kitűnővel nem szakmunkásképzőben a helye! Mindenki lebeszélte a fiút is, a szülőket is, még IQ-tesztet is végeztettek vele, s úgy esett, hogy protekcióval vették fel! Becsülik a szakmunkás tanulókat, de Sándor bizonyítványával és képességeivel fényesebb jövő felé terelte volna mindenki. Mintha azt annyira lehetne előre látni A váli Bencze András szakoktató meggyőzte az igazgatót, hogy ez nem múló szeszély a fiúnál, s 1991-ben Tóth Sándor sírköves-”tanonc” lett.

Tóth Sándor a munkáit nagy gondossággal készíti el, a legkülönbözőbb kőcsodákból
(fotó: Koppán Viktor)

Közben a rendszerváltáskor új szelek fújnak az ipar, a szakoktatás, a vállalatok tájékán is. Sándor kiválóan tanul – ma is szeretettel emlékezik iskolájára. Harmadikban az országos szakmunkástanuló versenyen akar indulni, a tanárok szerint nyerni fog, s automatikusan megkapja a szakmunkás bizonyítványát. Beleássa magát a műkőkészítésbe, ismerkedik a nemes alapanyagokkal, követ farag, kegyeleti szokások felől tájékozódik, volt rajztanárához, a váli Kárpáti Józsefhez jár tanulni. De nincs verseny abban az évben, levizsgázik, ahogy kell.

Magánsírköveshez szegődik, legalul kezdi, majd egy osztrák burkolócéghez lép be segédmunkásnak. Nincs alantas munka, hangoztatja! Minden apró és nagyobb fogást elsajátít, amit még nem tudott, megismeri a drága és korszerű gépeket. Már tudja: saját vállalkozást akar, s ahhoz neki kell előteremtenie a pénzt! Hogy az erő, a kitartás, a szorgalom és a szerencse milyen aránya játszott közre abban, hogy őt nem csapták be, nem kutatja. Megfizették. A még kötelező katonasághoz önként jelentkezik, hogy gyorsan túlessen rajta, de akkor minél messzebbre tegyék, mert ő nem lébecolni akar. Szentgotthárdra kerül az országos határvadász bajnokságon egy második lesz. Nagyon céltudatos. Szerinte azért, mert idejekorán egy lelki-önnevelő tréninget elvégez, s annak szellemében halad. Évek óta minden karácsonykor listát ír a következő évi terveiről, s azt 99 százalékban végrehajtja.

Az ő munkája a jótékonysági célra faragott márványhegedű

Édesapjával ketten építették fel a családi házát, miközben alkalmazottként dolgozott nappal, este pedig magánzóként, otthon. Lefogyott, iszonyú terhet mozgatott meg nap mint nap, de fiatal volt, egészséges és önmagához a legszigorúbb! Mosolyog, mert ma már a telephelyén tonnákban állnak a gyönyörű gránit és márványkövek, az ország száz temetőjében megtalálhatók síremlékei. Művészek, híres emberek a megrendelői, de a szerény műkősíremlékeket is épp olyan gondossággal készíti el, mint a pompás afrikai, indiai kőcsodákból faragottakat. Mégis akkor „jutalmazza” magát valami vágyott dologgal, ha a soron következő célt elérte. Egy szép órával, vagy egzotikus utazással.

Családot alapított, két gyermeket nevelnek feleségével, Henriettel. Sándorka hatesztendős, a kislánya három éves. A kisfiú játékai a kicsi szerszámok, a talicska, boldogan sertepertél édesapja körül. Sándor nem akar Válból elköltözni, szereti szülőfaluját, noha több telepe van országszerte. Emlékműveket, díszsírhelyeket készít, s egyre többet farag! A rózsa a szívének legkedvesebb kedves forma. Nézi a rózsát, veszi a vésőt. Az elhunytakról igyekszik minél többet megtudni, szerinte fontos, hogy egyedi emléket állítson mindenkinek. Élünk és meghalunk. Mága Zoltán vette meg tőle a jótékonysági célra faragott márványhegedűt, Flipper Öcsi kajászói sírjára gitárt faragott, Izraelből rendeltek tőle síremléket Budapestre, híre járja a fiatal kőfaragónak. Sikeres, s még annyi terve van!

Az elhunytról igyekszik minél többet megtudni, hogy egyedi emléket állíthasson. Flipper Öcsi kajászói sírjára gitárt faragott

Egyre nem jutott ideje: iskolákra. Olvas, eligazodik az üzleti világban, tud a pénzzel bánni, alkalmazottai vannak, naprakész a világ híreiben, a gazdasági válság nem bánt el vele. A családjának él, újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, fejleszt, épít. Hogyan illeszthetne bele ebbe gimnáziumot, főiskolát, egyetemet? De ami azt illeti, neki van végzettsége, mondja csöndes büszkeséggel. Végzett szakmunkás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!