Hétvége

2009.07.25. 04:39

Nem kiverni, kiszeretni kell a gyerekekből a rosszaságot!

Állítólag a világ egy nagy kirakósjáték. Van valahol egy gyermek, aki ölelésre vágyik, és él valahol egy anya, aki karjaiba zárna egy apróságot. A puzzle darabjait egyszerűen csak össze kell rakni, s egy jobb világot kaphatunk...

Pál Szabina

Szokatlanul nagy a csend a dévai gyermekotthon menzáján, mintha nem is félszáz gyermek töltögetné a hasát az asztaloknál.  Nincs zsivaj, lökdösődés,  halkan fogynak a májkrémes kenyerek, mint amikor olyanok esznek, akik tudják,  milyen   korgó gyomorral  lefeküdni.  A falon csüngő  sorok szellemi táplálékot   kínálnak: "Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni. Egymást kell szeretni, és nem megenni."
A szeretet erejéről persze sokféle mendemonda kering, de itt a gyermekotthonban valóban nem tűnik üres szólamnak Böjte Csaba atya egyik sokat idézett mondata: "Nem kiverni, hanem kiszeretni kell belőlük a rosszaságot!" A ferences szerzetes 1992-ben indította el a lavinát, amikor a dévai, üresen álló kolostor ajtajáról leverte a lakatot és néhány árvával beköltözött az épületbe. Azóta  lakásról lakásra haladt a szeretet-hadművelet, s mára  1800 gyermeknek nyújt otthont és kenyeret. Intézményei gombamód szaporodnak, ahol   nagy a szükség, őt hívják. Dévára érkeztünkkor őt  nem találjuk, éppen Magyarországra utazott. Csak néhány órára merítkezünk meg az otthon világában, gyermeksorsok  foszlányai jutnak el hozzánk, magukra maradt édesanyák, meghalt vagy elzüllött édesapák sorsa nyomja rá bélyegét a felhőtlen gyermekkorra, amelynek egyik állomása így a gyermekotthon lesz. 

Jobbról Szilárd, aki szívesen megtanítja testvéreit a játékszabályokra 
(fotó: Nagy Norbert)

Bár szomorú arcokat, fájdalommal átszőtt tekinteteket várnánk elsőre, az apróságok sugárzó arccal állnak körül minket,  ugróköteles bemutatót tartanak, egyikük büszkén mutatja rajzait, másikuk a kézenállás tudományát osztja meg velünk. A nevelők "hozott anyagból" dolgoznak, saját fiaikkal, lányaikkal együtt nevelik a  gyakran súlyos lelki terhekkel megrakott gyermekeket. A kolostor melletti tömbházakban 8-10 poronty él egy-egy lakásban, nagyobbak segítenek a kicsik nevelésében.  Az egyik ajtó mögött népes csapatot találunk, a pótanya 12 csemetét gondoz, közülük kettő a saját. A szemünkben valóságos hős, ő maga természetesnek veszi, amit tesz. Két éven keresztül nyúzta férjét, aki végül beadta derekát, azóta nagycsaládban élnek... A lakást éppen festik, de idegességnek nyoma sincs, szeretettel invitálnak be bennünket a gyerekekhez. Hamar kiderül, ki a legbátrabb apróság: Szilárd néhány pergő mondatban foglalja össze az együttélés lényegét. A saját játékait nem adja, azokkal ő akkor játszik, amikor akar, de azt is megtudjuk, hogy a világ legmagasabb dolga a televízió, s hangosan sóhajt, miközben a felső polcon álló tévén csüng a tekintete...  Miután a legkisebb apróság a fényképezőgép láttán sírva fakad, visszavonulót fújunk, de csak a kolostorig hátrálunk, hogy ott  Szeles Csaba, az intézmény munkatársa kalauzoljon végig minket az ódon falak között, ahol ma is iskola működik az 1-4. osztályosok számára. A fiatalok angolul is tanulnak,  számítógépes ismereteket szerezhetnek.

A dévai menza apró takarítója

 A diákok  közül sokan továbbtanulnak, nem egy egykori tanítvány tért vissza az egyetem után, hogy munkájával segítse az otthont. Több nemzedék került már ki Csaba atya szárnyai alól, nem csoda,  hogy a falon színes szívecskék, hímzett kendőcskék százai köszöntik az atyát 50. születésnapja alkalmából. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány főként adományból él,  úgynevezett fogadott keresztszülői program is működik, ha a gyermekek szülei nem képesek ellátni szülői feladatkörüket, a keresztszülők vállalnak fel ebből egy részt azáltal, hogy havi rendszerességgel hozzájárulnak a gyermek  költségeihez. Nem kell sok pénz egy-egy kis emberélet megmentéséhez...

 A bentlakásos otthonok persze csak egy szeletét jelentik az alapítvány tevékenységének, emellett kollégiumokat, napköziotthonokat is működtetnek, ez utóbbinál a gyerekek a családjukkal laknak,  a napköziben  ebédet kapnak, majd együtt tanulják meg a  tananyagot, és szabadidős foglalkozáson vesznek részt. Egy ilyen napközibe érkezünk Esztelneken,  egy eldugott kis faluban  Kovászna megyében, ahol csendesen csörgedező patak mutatja az utat a gyermekekhez. A két éve működő napközi nemrég  költözött új épületbe,  amelyet  fáradságos munkával alakítottak át. Csibi Edit, az intézmény vezetője elmondja, a gyerekek is lelkesen segítettek, amikor a szemetet és port hordták: az apróságok olyanok voltak, mint a hóemberek, de nem számított, csak dolgozhassanak.  Arcuk sugárzik, panaszt nem ejtenek, örülnek annak, ami van. Nincsenek padok, digitális táblák, a berendezés  adományként érkezett Nagykanizsáról, a vécé  pottyantós az udvaron, mégis tökéletes. 

Egy kupac gyerek Esztelneken

Ottjártunkkor 15-20 gyermek kergette a cicákat, amúgy negyvenen vannak. Az egyik mosolygós emberpalánta,  Barbara  most kapott ajándékot magyarországi keresztanyjától, félszegen fogja meg a levelekből ismert idegen kezét. Halkszavú kislány, 9 éves, tizenhárman  testvérek, ő a legkisebb. Dolgos gyermek, otthon tornácot seper, testvérei fát vágnak, s  vizet hordanak, mert nincs vezetékes.  A napközi kertjében is szívesen serénykedik, büszkén mutatja a paszulyt, amelyet ő ültetett. 
A zöldség mellet álldogálva valóban  végtelenül egyszerűnek tűnik minden. Ahogy Csaba atya  mondta: "Isten jó világot teremtett, mindenre gondolt.  Biztosan van valahol egy gyermek, aki szülők ölelésére vágyik, és van valahol egy szülő, aki egy gyermekről szeretne gondoskodni. Mint egy nagy kirakós játékban, csak a darabokat kell a helyükre illeszteni, hogy Isten országának képe összeálljon. Ebből a képből egy darab sem hiányzik, csak türelmesen végig kell játszani."


Mindenki cicája 

(fotók: Nagy Norbert)

Még több információt olvashat a Szent Ferenc Alapítvány tevékenységéről ide kattintva!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!