látássérült masszőr

2021.07.25. 15:00

Nem ismert lehetetlent Dömötör Szilvia

Látássérültként vált masszőrré Dömötör Szilvia, és mint mondja, így is lehet élni. Ezt az ő története is nagyon jól bizonyítja, amit székesfehérvári üzletében mesélt el.

Baráth Eszter

Szilvia és mindennapos segítője, Mangó a szalonban

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– Úgy kezdődött, hogy 2006-ban kiderült: gyógyíthatatlan szembetegségem van, amit kutatnak – kezdte történetét Dömötör Szilvia, aki jelenleg gyógymasszőrként dolgozik. Mire betegsége kiderült, olyan nagyfokú volt a látásvesztése, hogy azonnal, véglegesen leszázalékolták. – Én akkor 32 éves voltam, egy világ omlott össze bennem. Tele voltam tervekkel, éppen olaszul tanultam előtte, mert szerettem volna külföldön dolgozni. És hát ez mind kudarcba fulladt – emlékezett vissza Szilvia egy új korszak kezdetére.

Mint mondta, abban az időszakban nagyon maga alatt volt, de megtudta, hogy Székesfehérváron működik egy látássérült egyesület, a LÁRKE. Az egyesülettel való találkozásra úgy emlékszik vissza, először furcsa volt, mert azt gondolta, az ott lévők sajnálni fogják, de közel sem ezzel a reakcióval találkozott. – Rájöttem, hogy az nem viszi előre az embert, ha csak kesereg, és nekem ők adtak erőt – emelte ki az egyesülettel kapcsolatban. Erejét bizonyította is, hiszen ezek után esti tagozaton leérettségizett, és ennek köszönheti, hogy jelentkezhetett arra a gyógymasszőrképzésre, amely 15 év után újra elindult, kifejezetten látássérülteknek. – Először sokat gondolkodtam, hogy én ezt fizikailag bírni fogom-e, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom, mert látássérültként azért eléggé beszűkülnek az ember lehetőségei, hogy milyen munkát tud végezni – mesélte az elhatározásról.

Szilvia és mindennapos segítője, Mangó a szalonban
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Szilvia belevágott egy összesen 800 órás képzésbe, ahol többek között latinul tanult anatómiát. Miközben erről az időszakról mesélt, kiemelte, hogy családja nagyon sok segítséget és támogatást nyújtott neki, hiszen a tanfolyam idejére Budapestre is költözött. Kitartásának és elszántságának köszönhetően 2018-ban sikeres vizsgát tett, majd nagyon rövid időn belül egy nagy cég irodai masszőreként kezdett dolgozni, ahol egy évig tevékenykedett. – Közben jött egy lehetőség, hogy üzletet béreljek a belvárosban. Belevágtam, holott előtte soha életemben nem gondoltam ilyenre, arra, hogy én ezt meglépem, főleg nem látássérültként. Jól is indultak a dolgok, a környékről jöttek, főleg idősebb vendégeim voltak. De sajnos jött a pandémia és mindent vitt – mesélte Szilvia fehérvári szalonjának történetét röviden.

A munkája során – mint mondja – jobban tud figyelni egy-egy fájó területre, hiszen nem a szemére hagyatkozik, csak a kezével méri fel például egy esetleges anyajegy helyét is. A Szilviához érkező vendégek frissítő és relaxáló masszázson vehetnek részt, hiszen ahhoz, hogy a végzettségének megfelelően gyógymasszőrként dolgozhasson, rengeteg kritériumnak kellene megfelelni. Ugyanakkor a tanultakat rendszeresen beépíti a kezelésekbe. Az évek során részt vett továbbképzésen is, de sajnos mivel az a tanfolyamot nem látássérülteknek szervezték, nem érzi elegendőnek az ott szerzett tudást ahhoz, hogy ezt a módszert is felvehesse a szolgáltatások listájára. – Tudtam azt, hogy látássérültként akár gyógymasszőrként is dolgozhat az ember, de nekem meg sem fordult a fejemben, hogy én gyógymasszőr legyek. De nagyon-nagyon szeretem a szakmámat, és szeretek is benne dolgozni – mondta mosolyogva Szilvia, miközben Mangó, mindennapos segítője nyugodtan feküdt mellette most is, mint ahogyan végigkísérte a képzés idején és a kezdetek kezdetén.

Azoknak, akik hozzá hasonlóan felnőttként válnak látássérültté, a LÁRKE felkeresésének javaslata mellett így fogalmazott: – Igenis lehet élni így, és így is van tovább. Lehet fejlődni, tanulni – ez csak rajtunk múlik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!