Nedeczky Júlia az első magyar nő, aki 8000 méter feletti csúcsra ért

A sportember és pszichológus (!) eddigi csúcsairól tartott előadást kedden a Szent István Művelődési Házban; nem csak hegymászóknak. A bevezetőben leírt egy olyan ítéletnapot, amikor odafönt, a nem embernek teremtett, de ember által mégis elérhető magasságokban vihar tombol, s amikor a legmerészebb hegymászó is várakozni kényszerül, szívós türelemmel.

Kezdjük mégis az elején: Júlia hegymászónak született

– 19 éves voltam, amikor találkoztam Koncz Ákossal egy forgatáson. Mondta, hogy ő kezeli a kötéltechnikát, és hogy ő hegymászó. Ez azt jelenti, hogy járt a Himalájában és megmászott egy nyolcezres csúcsot – emlékezett Koncz Ákos szavaira Júlia, akire angyali érintésként hatottak a fiú szavai.

– Azt éreztem, hogy kinyílt egy ablak, illetve a tudatom nyílt meg a tudattalan rétegek számára. Abban a szempillanatban nekem egy olyan felismerésem volt, hogy nemcsak hegymászó akarok lenni, hanem az vagyok – mesélte eszmélését Júlia.

Már a kezdetek kezdetén a Himalájába, egy nyolcezres csúcsra vágyott, ezt persze okosabbnak vélte az első szikla- és hegymászó leckék idején titkolni a tapasztaltabbak előtt. Maga elöl azonban nem titkolta el.

– Úgy éreztem, hogy küldetésem van, hogy ezzel a hatalmas eltökéltséggel, vággyal, ezzel a nagy szerelemmel, ami bennem van és szétfeszít, nekem dolgom van – idézte fel. – Mint pszichológus, azt mondom a szülőknek és a gyerekeknek is, ha van olyan, amivel nagyon önfeledten, nagy szeretettel játszanak, dolgoznak a szabadidejükben, arra érdemes odafigyelni! A belénk elültetett vágyak, vonzódások azok, amelyekkel érdemes foglalkozni életutunk során – ajánlotta figyelmünkbe saját belső indíttatásainkat az előadó. Mindenkinek más az Everestje, meg lehet azt találni a tanulásban, a zenében, bármiben.

– Érdemes követni a belső iránytűnket, bátorsággal – húzta alá Nedeczky Júlia.

Hősünk elindult fölfelé. Magas-Tátra, Alpok, Mont Blanc, Grossglockner, Andok, de minden hegységet és csúcsot föl nem sorolhatunk.

– A magas hegyeknek az a természetük, hogy a lenti oxigénmennyiségnek például a Mont Blanc magasságában körülbelül csak a fele van meg, a Himalája vidékén már csak az egyharmada – magyarázta a hegymászó. – A vér minden testrészhez kevesebb oxigént szállít, ezért a belső szervek nem működnek jól, az agyról nem is beszélve. Az akklimatizáció folyamatának az a lényege, hogy a szervezet, amikor észleli, hogy kevés az oxigén, megrémül, és a vörösvértestek szaporább termelésébe kezd, ezzel segít önmagán – világított rá Júlia.

Az akklimatizáció során újra és újra meg kell „mutatni” az emberi testnek az oxigénszűk magasságokat, ezért szükséges egy-egy csúcstámadás előtt relatív alacsonyabb csúcsokra felkapaszkodni.

Nedeczky Júlia egy másik hegymászó, Szendrő Szabolcs gondolatait kölcsönözve fűzte tovább előadását. Ő mondta azt, hogy a hegyekben feljebb jutva egyre több réteg ruhát vesznek magukra a mászók, lelkük viszont egyre meztelenebbé válik:

– Ha valakit igazán meg akarsz ismerni, akkor vidd el a hegyre – idézte fel tanítását. – Nekem ez a valaki sokáig Erőss Zsolt volt – mondta el Júlia.

Erőss Zsolt minden idők egyik legjelentősebb magyar hegymászója volt, 2013-ban eltűnt a Himalájában. Júlia és Zsolt 1996-ban ismerkedtek össze, szerelem is szövődött köztük, majd annak elmúltával barátok, hegymászó társak maradtak. Júlia mestereként beszélt Zsoltról. 2003-ban közös expedíción jutottak föl a Gasherbrum II 8035 méteres csúcsára. Júlia az első magyar nő, aki felmászott a világ 14 nyolcezresének egyikére.

Nedeczky Júlia ezzel összefüggésben beszélt kudarcérzetről, szükséges nehézségről, sőt szenvedésről is. És a siker megéléséről!

– A traumákkal kapcsolatban szoktuk mondani, idő kell a feldolgozásukhoz. Arról ritkábban esik szó, hogy az öröm feldolgozására is idő kell! Hogy berakosgassunk, beépítsük magunkba az átélt örömöket, hogy gazdagodni tudjunk általuk – fogalmazott.

Beszélt később – Csíkszentmihályi Mihállyal szólva – az aktív és passzív öröm közti különbségről. Az utóbbi sem akármi! Élvezet, egy jó film, zene, ami sokszor ingyen jön, megajándékoz, ám: elillan! Az aktív öröm ellenben hosszú életű, személyiségfejlődéssel jár, mert benne vannak erőfeszítéseink.

A mászótárs kellemetlen szagának elviselése, a hóvihar miatt napokon át való várakozás egy sátorban, amikor a létszükségletek kielégítése a napi feladat, a hideg, az otthoni kényelem utáni vágy leküzdése.

S bizonyára lehet más is. Kinek mi az Everestje? Hova mutat az a belső iránytű? Nedeczky Júliának volt egy fontos mondata, amelyet éppen csak megérintettünk, hát tessék, újra:

– Legyünk őszinték önmagunkkal!