Hétvége

2017.07.14. 18:09

Mindenütt jó, de a legjobb itthon

Bejárták a világot, marasztalták őket több helyen is, mégis Martonvásár lett az otthonuk.

Szupkai Gábor

Kuthy Mercedes és Nagy-Kuthy Zoltán éveken át utazott kontinensről kontinensre, kis túlzással nincs a világnak olyan pontja, ahol ne táncoltak volna. Élhetnének Miamiban vagy Olaszországban, ám ők Martonvásáron nyitottak balettiskolát.

- Én a Pécsi Balettben kezdtem 19 évesen és lehúztam ott hat évet. Szerencsémre egy sikeres időszakban lehettem a társulat tagja, mikor a Dortmundból hazatért Herczog István nekiállt egy balett-együttest csinálni. Ott tanultam mindent. Orosz balettmestereink voltak, a magyar tanítók közül pedig Havas Ferenc oktatott: ez nagyon jó alapozás volt a jövőre nézve. Sajnos anyagi okok miatt véget ért a pécsi történet, ekkor kerültem a Madách Színházba, ahol három évet töltöttem. Ott ismerkedtünk meg Mercedesszel. Ő ott kezdte a pályáját, Táncművészeti Egyetemet végzett, balettmester diplomát szerzett. Szép időszak volt. Ekkor ment a színházban a Macskák, Psota Irén, Haumann Péter, Huszti Péter is a társulat tagja volt még.

- A Madách Színház után viszont rögtön külföldre mentek. Miért?

- Én mindenképpen ki szerettem volna próbálni magam külföldön. Fort Lauderdale-ből kaptunk ajánlatot, ők pedig hajóutakra és Las Vegasba készítettek showműsorokat. Mondtuk nekik, hogy még sosem dolgoztunk hajón, az miért jó? Gyors volt a válasz, bejárhatjuk a világot. Las Vegas nem volt vonzó, mert egy óriási mókuskerék, nem tudsz kimozdulni, hiszen minden nap fellépésed van. Pedig szólistaként szerződést is kaptunk, de visszautasítottuk, nem vágytunk ilyen kötöttségre. Tovább dolgoztunk inkább hajón, először mint táncosok, majd mint szólisták, végül pedig 45 perces önálló estünk volt.

- Mi az, amiben más a hajón való fellépés és a külföldi munkafelfogás?

- Első utunk Alaszkába vezetett. Bennünk ekkor tudatosult, hogy szép a hajózás, de minden mozog, és mikor legjobban inog minden, nekünk akkor is ott kell lennünk mosolyogva a színpadon. Az amerikai mentalitást is át kellett vennünk. Sokáig kérdezték tőlünk, hogy mi a baj? Igazából csak reggel nyolc óra volt mi pedig szimplán álmosak voltunk. De akkor is, miért nem mosolygunk? Szakmai felkészültséget Magyarországon kaptunk, de a az igazi profizmusra egyértelműen külföldön tettünk szert.

- A balett mellett milyen más stílusba kóstoltak még bele?

- Mi a tapasztalataink révén tudjuk, hogy mindennek a klasszikus balett az alapja. Amikor külföldi társulatban voltunk a kezdetekkor, mi csak balettozni tudtunk. Mondták, hogy de steppelni is kell, meg szaltót csinálni. Amikor mi visszakérdeztünk, hogy de ki az, aki mindezt tudja? Megkaptuk a választ. itt mindenki. Jöttek oda a New York City balettből, a londoni Royalból, a Bolsojból, akadtak las vegasi show-girlök, és mindenki sokoldalú táncos volt. Be kellett hoznunk a lemaradást. Rengeteget tanultunk arról, ők hogyan állnak a baletthez, a showbizniszhez, hogyan melegítenek, dolgoznak. Ezért működik ilyen jól a mi iskolánk, mert ezeket mind beépítettük a mi oktatásunkba és felhasználjuk az iskolánkban.

- Miért jöttek haza? Hiszen odakint sikeresek voltak.

- Ez számunkra soha nem volt kérdés. Miamiban felajánlottak egy állást. Lakás, kocsi, jó fizetés, és csak be kellett volna tanítani a műsorokat. Leültünk Mercedessel, átbeszéltük, de egyszerűen nem akartunk külföldön élni.

- Itthon nehéz volt az újrakezdés?

- Tordason kezdtük csekély sikerrel, ezután jött Martonvásár, de ott sem volt egyszerű, Mindenki azt mondta: van itt néptánc, hip-hop, minek a balett? Ekkor nagyon kellett az a pozitivizmus, amit elsajátítottunk, hogy két év után ne adjuk fel. Elmentünk a Csillag születikbe, hogy legyen valami nevünk, mert tudtuk, hogy enélkül nem fogunk elérni semmit. Sajnos itthon még mindig nagyon rossz a balett megítélése. Míg Kubában keményebb fickónak tartanak egy balettost mint egy bokszolót.

- Mostanra viszont már Székesfehérváron is vannak tanítványok, Martonvásár mellett. Ezek szerint sikerült?

- Sok tanulónk nem tudta hosszútávon megoldani az ingázást Martonvásár és Fehérvár között. Mivel utóbbi helyen már volt két iskola, nem is terveztük, hogy bővítsünk. De két lelkes szülő keresett nekünk helyett, így végül belevágtunk. Kilenc hónap alatt nyolcvanan lettünk. Szeptembertől már magán balettiskolánk lesz Fehérváron, találtunk helyiséget, és szerencsére, amikor a francia tulajdonos meghallotta a balett szót, még kedvezményt is adott.

- Az évzáró gálájukat már a Vörösmarty Színházban tartották, komoly sikerrel.

- Mindenképpen szerettük volna összehozni a martonvásári és a székesfehérvári csoportot, hogy megismerjék egymást, lássák a szülők, milyen munka folyik. Láttam is, hogy a fehérváriak nagyokat néztek, amikor a legnagyobb martonvásári csoportunk már spicc cipőben adta elő a Hattyúk tavát. Szikora János és a színház teljes személyzete óriási segítséget nyújtott. Csak egy főpróbát tudtunk tartani, de ők ott végig jegyzeteltek, mindent kézben tartottak és az előadás tökéletesen sikerült. Teljesen otthon éreztük magunkat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!