Minden napra egy mese

A régi időkben, mikor még nem jelentek meg a különböző technikai eszközök (tévé, rádió, számítógép), az emberek a tűz körül meséltek egymásnak. A mesemondók pedig nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket is kiszolgálták a különféle történetekkel, így őrizve a nemzedékek számára az életbölcsességeket, valamint kultúrájuk kincseit.

Sőt, ma is léteznek mesék, melyek elsősorban a felnőttek számára nyújtanak segítséget életük egyes feladatainak, fordulóinak a megoldásához.

- Ha a gyermekeket nézzük, ők a mesék segítségével tudják feldolgozni a mindennapi élet konfliktusait, valamint képessé válnak arra, hogy ellazuljanak, megéljék a „lassú időt” - mondja Borsi Andrea gyermekpszichológus, aki azt is kiemeli: - A jól kiválasztott mese mankót ad a gyermek kezébe. Megmutatja, hogy miként oldhat meg egy indulattal teli konfliktust az óvodában vagy az iskolában, de segítséget nyújthat ahhoz is, hogyan birkózzon meg egy gyászeseménnyel, vagy hogyan lehet belőle szociálisan elfogadott, elismert, erős fiú vagy lány. Kozma Zsuzsanna Katalin - vagy, ahogyan ő szereti: Zsu - a hétéves kislányának, Liliannának szokott meséket olvasni - már amennyire az ideje engedi. Azt viszont érzi, hogy ez a tevékenység igencsak jó hatással van a gyermekre.

Kozma Zsuzsanna Katalin (Zsu), ha teheti,  szívesen olvas hétéves kislányának, Liliannának. A kislány a lovas meséket is kedveli,  de legnagyobb kedvence a magyar népmesék
Fotó: Igari Balázs

- Lili nagyon izgága, későn érő típus. Sokáig nem tudtam neki végigolvasni egy mesét sem, nem volt elég türelme és kitartása egy teljes történet meghallgatásához - meséli Kozma Zsuzsanna Katalin, aki a mese jótékony hatásait abban is megtapasztalta, hogy rájött, a kislánya mit szeret igazán: - Egyszercsak megtört a jég. A Fekete szépség című mese volt az első és sokáig az egyetlen, amit végig tudtam neki olvasni. Ekkor jöttem rá arra, mennyire imádja a lovakat.

Zsu jól tette, hogy különböző mesékkel kísérletezgetett. Bár a mindennapi életről szóló történetek jók lehetnek a kicsiknek, a gyermekek lelki fejlődéséhez az állatos meséket, és az úgynevezett lánc-, valamint hisztimeséket is érdemes a szülőknek olvasniuk. - A láncmesék egyszerűek, elgondolkodtatóak, fejlesztik az emlékezetet, míg a hisztimesék a dacos gyermekeknek lehetnek hasznosak. Nagyjából öt éves kortól ajánlottak a magyar népmesék, például Benedek Elek, Berze Nagy János vagy Kriza János gyűjtései, de érdemes válogatni ezek közül, szem előtt tartva, hogy a gyermek mit képes befogadni - mondja Borsi Andrea, majd hozzáteszi: - Azok a hasznos mesék, melyeket a gyermek életkorához, személyiségfejlődési szakaszához illesztve választunk ki.

Borsi Andrea gyermekpszichológus
Fotó: Koppán Viktor

Lili nagymamája, Panni néni például előszeretettel olvas Benedek Elek-meséket a kislánynak, sőt, kihasználva a technika vívmányait, hol telefonon, hol videobeszélgetésre alkalmas programok segítségével teszi mindezt. A technológia elterjedésére Borsi Andrea is kitér:

- Az erőszakos mesék, meglátásom szerint, két forrásból származhatnak: bizonyos tévés, képernyős "mesékből", valamint a gyermek korának nem megfelelően kiválasztott történetekből. Viszont a vitát, indulatos epizódot tartalmazó, felolvasott népmese mintául szolgálhat a gyermekek számára: megmutatja, hogyan bánjon az agresszióval, például furfangos módon elterelve az ellenfél figyelmét. Ezzel szemben a tévés mesékben sokszor megijesztik a gyermekeket szellemekkel vagy más, csúnya arcú figurákkal, amely már önmagában is lelki erőszakot jelent. Ha ezekben további csaták, verekedések, bántalmazások is előfordulnak, akkor a gyermek azt gondolhatja: "lám, én is verhetek másokat, hadd nézzem csak, hogy kell csinálni"! Épp ezért fontos, hogy az ilyen esetekben a szülő segítsen az értelmezésben - mondja a pszichológus, majd kiemeli: - A mesekönyveket tekintve alapvetően nincsenek erőszakos mesék, és nem szabad megszűrnünk azokat úgy, hogy csatától, harctól mentesek legyenek.

Csukás István korunk egyik nagy meseírója. Tavaly, a fehérvári Ünnepi Könyvhéten az egyik mesefigurájával, Gombóc Artúrral találkozhattak a kicsik
Fotó: Molnár Artúr

- Lili szokott tévés meséket nézni - mondja Zsu. - Ha tetszik neki valami, engedem, hogy nézze. Nem tartanám jó megoldásnak az eltiltást azért, mert én nem szimpatizálok valamivel. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy Lili tisztában legyen azzal, hogy amit éppen lát vagy hall, az mennyire jó vagy mennyire rossz az értékrendünk szerint. Ha valamelyik mesefigurát vagy mesét nem kedvelem, attól még nem tiltom el tőle a gyereket, de mindenképpen kinyilvánítom a véleményemet: elmondom neki, hogy szerintem az adott szereplő cselekedete éppen miért nem volt jó.

A fehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Gyermekrészlegén a még olvasni nem tudó kisgyermekeknek a szüleik előszeretettel tartanak „mesedélutánokat” a rendelkezésre álló mesekönyvekből válogatva
Fotó: Koppán Viktor

- A képernyőn nézett mese a gyermek képzeletét alig mozgatja meg: a képeket készen kapja, azok nem a fejében, a saját igényei szerint keletkeznek. Ezeknek az idejét napi félórára érdemes szűkíteni, de arra is figyeljünk, mit bír el a gyermek lelke - ajánlja a pszichológus. Ha pedig nem szeretnénk könyveket venni, alkalmanként a helyi könyvtárat is érdemes meglátogatnunk: a széles választék mellett más "mesés" lehetőségeket is megtapasztalhatunk, például a szülő által felolvasott vagy fülhallgatón át játszott történeteket.