Az enyingiek célja megismerni Vas Gerebent

Az eredetileg Radankovics (Radákovits) József néven született, később Vas Gereben álnéven szerző író, ügyvéd Fejér megyéhez is köthető: édesapja az a Radankovics Mihály volt, aki előbb huszárként, majd ispánként tevékenykedett herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában. A bevezető gondolatot – miszerint Vas Gereben újrafelfedezése hullámokban történik – Császtvay Tünde MTA-főmunkatárs fogalmazta meg. Enyingen sokat tesznek ezért: az 1823-ban született és 1868-ban elhunyt – s így ez évben kettős évfordulót jegyző – írónak emlékévet szenteltek idén, melynek keretében többek között táblaavatással és kiállítással emlékeznek meg a közszereplőről. Pedig – hangsúlyozza a bibliográfus – Vas Gereben megismeréséért dolgozni kell: munkái nehezen olvashatók, nehéz őt fellelni a könyvtárakban, internetes archívumokban. Kutatását az sem segíti, hogy a kor, amelyben élt, nem igazán feltárt. Ugyanis az 1848–49-es forradalom és szabadságharcig, valamint a Nyugat 1908-as megjelenését követően számos információ áll rendelkezésünkre, ám a két időpont közötti időszakról jóval kevesebbet tudunk, arról az iskolákban sem igazán szólnak. Holott ekkor élt és alkotott leginkább Vas Gereben.

Mindenesetre az eddigi tanulmányokból kirajzolódik az író pályájának és kapcsolatrendszerének alakulása. Császtvay Tünde elmondása alapján Vas Gereben jó kapcsolatot ápolt Jókai Mórral, ám Petőfi Sándorral kevésbé szívlelték egymást. Talán éppen azért, mert a nép hangját másképpen szólaltatták meg; ennek ékes bizonyítéka az 1848. június 4-én megjelent Nép barátja című politikai „néplap”. Petőfi eredetileg Arany Jánost szánta a lap szerkesztőjének, ám mivel a Szalontáról Pestre érkező Arany bizonytalannak látta az újság sorsát (s így saját családjának jövőjét), végül olyan szerződést kötött Vas Gerebennel, amely az ügyvédet, írót felelős szerkesztővé, Aranyt pedig társszerkesztővé tette.

Vas Gereben azonban a – Kossuth által vezetett – kormányt lelkesítő szózatok propagálójává vált. Az elérhető feljegyzések alapján írásai kedveltek voltak, s az, hogy írói álnevet választott magának, jó marketingfogásnak bizonyult. A Vas Gereben név a stílusát jól jellemezte: gyermekkorában is feltűnt jellemvonása, az erős élcelődés miatt a gereben nevű rostfésülő eszközhöz hasonlították. A szaktudósok szerint elképesztő nyelvi erővel bírt, szövegei az előbeszéd stílusát adják vissza, s ezért írásai azt az érzést keltik az olvasóban, mintha ő is egy lenne közülünk, a nép közül. Szemben Arannyal, aki – például a Toldi esetében – inkább az emelkedett nyelviséget képviselte népköltőként is.

Vas Gereben ügyvédi és írói pályája mégis zűrös volt: mai értelemben okirat-hamisítással lett prókátor, Világos után börtönbe került, az ügyvédi pályától eltiltották, és irodalmi próbálkozásai (a Falusi Esték vagy a Népbarát című folyóirata) sem arattak sikert, legfőképpen az így kialakult rossz hírneve miatt. Vas Gereben műveinek egy része az enyingi könyvtárban fellelhető.