Maradandót, értékállót alkotni – Ez Mórocz Istvánné könyvkötő célja

Egy jó ideje minden esztendőben november elején ünneplik az öreghegyi Bory téren a művész születésének évfordulóját, ebben az évben éppen a száznegyvenedikre emlékeztek. A nagy hatású Bory házaspár emlékére díjat is alapítottak: a Bory Jenő és Bory Jenőné Emlékérmet azok kaphatják meg, akik a házaspár életművének ápolásáért sokat tesznek. Nos, az idén éppen azt tüntették ki, aki tizennégy éve készíti az érem mellé járó díszes oklevelet ezekre a jeles alkalmakra. A Mórocz házaspár azok egyike az országban – sajnos egyre kevesebben vannak –, akik kézműves könyvkötéssel foglalkoznak: készítenek többek között egyedi papír, vászon, selyem, bőr és bársony könyvborítókat, de gyönyörű díszdobozok és oklevelek is szép számmal kerülnek ki a műhelyükből. A díj kapcsán Mórocz Istvánné Mártikával beszélgettünk.

Fantázia, kreativitás

– Műszaki rajzolóként végeztem, ezért nyomdában kezdtem dolgozni. Ott ismerkedtem meg a nyomdászat számos ágával, így a könyvkötészettel is, ami nagyon megtetszett. Később a képesítést is megszereztem. Való­ban férfimunka, hiszen fizikai erőt is kíván, de nekem a mai napig a nagy szerelemem. Aki ebbe egyszer belekóstol, az egy életre benne is marad – mondta Mártika, akit leginkább a könyvkötészetben rejlő kreativitás fogott meg, az, hogy a munkák egy részébe beleviheti a saját elképzelését, ízlését, fantáziáját. És hogy valóban van is fantáziája, azt jól mutatják azok az elkészült munkák, amelyekből számos kiállítás nyílt az évek folyamán – A Szabadművelődés Házában vasárnap még látható a Régi, ritka mesterségek nyomában című.

A kézi könyvkötészet megkerülhetetlen

– Régi és ma már egyre ritkább mesterségről beszélünk –, fűzte ehhez Mártika, aki nem mellesleg a Könyvkötők Országos Ipartestületének elnöke is. – A tömegkönyvgyártás egyre inkább átveszi a kézi munka helyét, de szerencsére jócskán vannak olyan régi, akár százéves könyvek, amit, ha még egyszer ennyi időre szeretnének megőrizni, újra kell kötni, a lapokat pedig javítani. Ezt géppel nem lehet megcsinálni. Mi is igyekszünk persze a műhelyben a modern technikát alkalmazni, de a régi, hagyományos könyvkötészet megkerülhetetlen – vallotta a könyvkötő mester. A 21. századi eszközöket, technikákat leginkább a díszítésben – ahogy Mártika fogalmazott –, a könyvek „felöltöztetésében”, lehet bevetni. A könyvtest felépítése az egész munkafolyamat legfontosabb része, ami évszázadok óta változatlan. Ehhez viszont jól jönnek a régi, ma már talán muzeális daraboknak számító gépek, eszközök és a feliratokhoz szükséges, kiszedhető fémbetűk, amelyekhez ma már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet hozzájutni. A Mórocz-műhelyben viszont van néhány. És ha már kijött a szó a fémbetűkre, a szavak kiszedésére, a mester elárulta, ha hibázik is néha munka közben, az leginkább az aranyozott feliratok készítésénél fordul elő, amikor kézzel kell megnyomni a szöveget. Ha egyetlen betűt is téveszt, az egész addigi munka mehet a kukába és mindent elölről kell kezdeni.

Több szakma találkozása

A könyvkötés folyamata, gondolom én laikusként, ugyanaz, tehát a kreativitás mellett a munka elég monoton. Ám Mártika szerint ahány könyv, annyi különböző munkafolyamat, ami nem csak gondos és aprólékos tervezést igényel, de nem árt, ha a mester járatos egyéb szakmákban is. Még inkább igaz ez akkor, ha dísz- vagy éremtartó doboz, illetve oklevél készítéséről van szó. Ilyenkor jól jön egy kis ötvös-, faesztergályos-, műszakirajz-, szitázó-, netán bőrművestudás is. Mindezek persze nem képezték részét a könyvkötészeti oktatásnak, az évek folyamán sajátította el őket Mórocz Istvánné is. Mert tanulni mindig kell. Vallja, hogy könyvkötőként maradandót és értékállót kell alkotnia. Ez talán a legfontosabb.

Egy iparosnak a munka az élete

Munkásságát a többi között Székesfehérvárért Emlékéremmel, Széchenyi-díjjal és Táncsics-éremmel ismerték el, a Pro Typographia aranyfokozatát pedig többször is megkapta. Ő maga az IPOSZ Aranykoszorús Könyvkötő mester díját tekinti az egyik legnagyobb elismerésnek, hiszen azt a szakmától kapta. Munkái nem csak itthon találhatók meg, de eljutottak külföldre is, így például a Vatikánba, Angliába, Japánba, Amerikába és Franciaországba. Egyet sem tud kiemelni közülük, azt mondja, mindegyik egyedi, valamilyen szempontból számára különleges. Mintha csak a gyerekei lennének. Azért megemlíti a régi csuklyás bibliákat, vagy A Szabadművelődés Házában most látható gazellaszőrrel díszített, bőrkötéses hatalmas vendégkönyvet. És hogy meddig dolgozik még? Ameddig bírja. Mert egy iparosnak a munka az élete.