Májer István az élete a lovak körül forog

Májer István immáron hetedik éve él Abán, a régi Marczipán lovasfarmon, mely ma már Sárvíz Völgye Baráti Lovas Sport­egyesület néven működik. Itt nősült meg, és van már egy egyéves kisfia is.

„Én ezt tudom, nagyon máshoz nem is értek”

– A mi családunk minden szegről-végről lovas múlttal rendelkezik, és most is azt műveli mindenki, aki megteheti. Ebbe születtem bele én is. Kaposváron, a Pannon Lovasakadémián ismerkedtem meg az angol lovas stílussal (díjlovaglás, díjugratás) – kezdett bele történetébe a lovasoktató, aki végzettségét tekintve belovagló, lótenyésztő. Mesélt a suttogó módszerről: vajon varázslat vagy egy technika a lovak nyelvén „beszélni”?

– Az egész azon múlik, hogy mennyi időt töltünk a lóval. Ez érzelmeken alapul, de fontos tudni, hogy a ló jobban érez minket, mint mi őt. Ezt felhasználva lesz suttogó az ember, hogy egyre többet van vele, és többet érez meg a ló reakcióiból. Hosszú évek alatt jön meg ez a képesség – mesélte Májer, aki hozzátette, ért a lovakhoz, mégsem mondja magáról, hogy tud lovazni, lovagolni vagy fogathajtani, inkább csak szenvedélye a munkája.

„Mindent tudtam a lóval”

– A Pannon Akadémián az angol stílust eltanulva a kaposvári erdészetnél dolgoztam tovább lovakkal, majd a bikali élménybirtokra kerültem 2010 nyarán. Az első beválogatás folyamán egy szimpla lovaglást kellett bemutatni, a másodiknál viszont Kassai Lajos világhírű lovas íjásznál kellett egy egész napos vizsgát tenni. Kellett lovasíjászkodni, szőrén felugrani, csatacsillagot és bárdot hajítani a földről és lóról is, nem voltak egyszerű mutatványok. Mindent tudtam a lóval, de az élménybirtokon nemcsak erre volt szükség, hanem elő is kellett adnia magát az embernek. Én alapvetően zárkózott személyiség vagyok, nem nagyon szeretek szerepelni, az utolsó feladat mégis az volt, hogy a zsűri előtt csináljunk hangos műsort. A sors fintora, hogy elsőként nekem kellett bemutatnom, de egy hang sem jött ki a torkomon. A nagynéném vitt el vizsgára, aki pont szemben volt velem, és láttam, ahogyan a „Süss fel, nap” című dalt tátogja felém. Nem tudtam mit csinálni, jó hangosan elkezdtem üvölteni a dalt, persze mindenki szakadt a nevetéstől. Ötvennégyen érkeztünk meg a felmérésre, és összességében az ötödik helyen végeztem úgy, hogy előttem csak Kassai Lajos tanítványai voltak. Megmondom őszintén, hogy magamban még a mai napig büszke vagyok erre a helyezésre. Így kerültem Bikalra – folytatta a történetet a lovas, aki szerint a személyiségéhez is rengeteget hozzátett a lovakkal való foglalkozás. Kiskorában az iskolából hazaérve ledobta mindig az iskolatáskát, és ment a lovakhoz. Sokszor még ő is ott evett velük – vitte a tányérját, miközben a lovak is ettek.

– 2013 szeptemberéig dolgoztam Bikalon, majd jött egy felkérés innen, Abáról. 2014 januárjában találtuk meg a Marczipán farmot, ahova eleinte albérletbe mentünk, majd később már meg is vettük magunknak. Jelenleg mindennel foglalkozunk, amihez köze van a lónak, elsősorban lótanítással, lovasoktatással – mesélt a mostani helyzetről a trükklovaglással is foglalkozó szakember.

– Bikalon szinte napi rendszerességgel kellett lovagi tornákat bemutatnunk, amihez szükségünk volt a trükklovaglás elsajátítására is. Ezt Bikal után sem hagytuk abba, sőt: van pár helyi tanítványunk is. Emellett tagja vagyok egy kisebb társulatnak, és a Nemzeti Lovas Színházban is szerepeltem már külsős fellépőként, így léptem már fel Franciaországban, Németországban. Természetesen a koronavírus-járvány miatt ezek a lehetőségek most nem adottak – mondta a lovasoktató, aki ezenfelül hobbiszinten kettesfogattal szokott versenyezni.