Konzervatív példakép: 825 éve halt meg III. Béla

Egy testben és lélekben nagy Árpád-házi uralkodót kísértek ekkor végső nyughelyére, III. Bélát, aki 24 éves országlásával addigi csúcspontjára emelte a keresztény magyar államot.

Élete első felében kevés esély mutatkozott arra, hogy trónra lépjen: másodszülöttként jött a világra 1148-ban. Édesapja II. Géza király (1141–1162), édesanyja a Rurik-házból való Eufrozina királyné volt. Béla herceg népes családban nőtt fel; bátyja, a majdani III. István király (1162–1172), két öccse, Géza és Árpád, s négy húga, Erzsébet, Odola, Ilona és Margit között. Bélát apja 1161 táján a Tengermellék (Horvátország, Dalmácia) élére állította.

Apja halála után tanúja lett fivére és nagybátyjai viszályának, ráadásul az ellenkirályokat Bizánc támogatta. A Kelet-Római Császárság ekkor alapos fordulatot hozott Béla sorsában.

1163-ban béke jött létre I. (Komnénosz) Mánuel (1143–1180) és III. István között, amelynek értelmében a császár leánya, Mária számára jegyesül választotta Bélát, és udvarába vitte. 1165-ben Mánuel trónörökösévé nyilvánította a magyar királyfit, mivel még nem volt fia. Döntését befolyásolhatta, hogy Mánuel I. (Szent) László (1077–1095) királyunk unokája volt: édesanyja, Piroska hercegnő révén, aki Eiréné néven az ortodoxia szentjei közé emelkedett. Ám gyakorlatias szempont is vezérelte Mánuelt: Bélával együtt érkezett „hozomány” gyanánt uralma alá a hercegi terület, az atyai örökség. Béla leendő császárhoz méltó nevelést kapott. Ám a trónöröklés 1169-ben meghiúsult: Mánuelnek fia született. Bélának ekkor új feleséget választottak. Châtillon Ágnest (Annát), az antiochiai fejedelemnő lányát 1170 tavaszán vette nőül Béla. Két év múlva bátyja halálhírére útnak indult, hogy hazája trónját elfoglalja.

III. Béla kitűnő felkészültséggel kezdte uralmát, csakhogy kemény ellenzéke támadt, mert Eufrozina és Lukács esztergomi érsek Géza herceget akarta királynak. Mivel Lukács érsek nem volt hajlandó megkoronázni Bélát, III. Sándor pápa megengedte, hogy a kalocsai érsek végezze el a szertartást. III. Béla fejét végre 1173. január 13-án illette Székesfehérvárott a korona. A hatalom megszilárdításával nem késlekedett. Öccsére, Gézára börtön, Lukácsra mellőztetés várt. II. Géza és III. István kormányzatából legtöbben mégis elfogadták uruknak Bélát, s tőle megbecsülést és méltóságot kaptak.

Az esztergomi érsek ellenállásának pozitív hozadéka is lett, ami viszont a tehetséges király érdeme volt: létrejött a királyi kancellária. II. Béla ideje óta a királyi kápolna állított ki okleveleket, de annak vezetője, lévén egyházi személy, az esztergomi érseknek is hűséggel tartozott, aki így képes volt megbénítani az udvari hivatal működését. Béla tanult Lukács ellenállásából: ezért hozta létre a királyi kancelláriát, amelyet a kápolnaispán helyett immár királyhű klerikusok irányítottak. Ezzel az intézményesült állami írásbeliség alapjait fektette le III. Béla.

Az ország békéje gyarapodó királyi családra köszöntött. Béla és Anna házasságából hat névről ismert gyermek született; Imre király (1196–1204), II. András király (1205–1235), Salamon és István herceg, valamint Margit és Konstancia hercegnő: előbbi bizánci császárné, utóbbi cseh királyné lett.

A belbiztonsághoz kedvező külpolitikai lehetőségek adódtak. Mánuel halála után belviszályok és szerb, bolgár függetlenségi harcok gyengítették a keleti császárságot, ez szinte vonzotta a hódítást. Ez a Tengermellék gyors visszavételével indult. A király ezután tovább terjeszkedett Bizánc rovására. Új területfoglalásait csak leánya, Margit (görög nevén Mária) és II. (Angelosz) Izsák bizánci császár házasságkötésekor adta vissza „nászajándékul” 1185 végén. III. Béla ilyenformán nem császár, hanem egy császár apósa lett.

1189 nyarán I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár (1152–1190) keresztes hada vonult át az országon. Esztergomban, majd Óbudán, „Attila városában” pazar vendégszeretet fogadta a német császárt. Ekkor utazott át Magyarországon Richárd londoni kanonok, aki Béla királyt látván nagy tisztelettel szólt róla. „Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el. Termete magas, arca nemes, és ha más egyébbel nem is rendelkeznék, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra. Krisztus seregét vendégszeretően fogadta.” III. Béla kegyessége abban is megnyilvánult, hogy ekkor szabadult ki Margit királyné közbenjárására Géza herceg, aki a császárral együtt eltávozott Magyarországról.

1192-ben országa és családja legnagyobb ünnepét ülte III. Béla: húsz évvel azután, hogy az ortodox szakadárság gyanújával terhelten hazatért, elérte I. László király felemeltetését, s ezzel elnyerte a katolikus világ legmagasabb szintű szakrális elismerését, amit élő uralkodó csak kaphatott. Az ő jóvoltából az Árpád-ház a „szent királyok nemzetsége” lett.

III. Béla keresztes hadjáratra készült, amikor 1196. április 23-án, 48 évesen meghalt. Első felesége, gyermekei édesanyja, Anna mellé temetkezett. Unokája, IV. Béla (1235–1270) ezt nyilatkozta uralma elején: „Országunkat abba az állapotba vezetjük vissza, amelyben elődünk, a boldog emlékű Béla király idejében volt.”. Bár ez nem sikerült neki, de példaképe emlékéhez hű maradt: élete alkonyán „Nagy Béla király” kifejezéssel tisztelte meg nagyapját.

(A szerző a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történésze)

III. Béla életéről és jelentőségéről részletesebben a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont facebook-oldalán lehet olvasni az április 23-i megemlékező írásban.