Kocsis Balázs a Zsolt utcai könyvtár vendége volt

Kocsis Balázs két legnagyobb popslágere két szobor: Kati néni, a fertályos asszony és Mujkó, aki a legenda szerint Mátyás király udvari bolondja volt. Nem vagyunk félnótásak, hogy a restaurátorként és szobrászművészként is jeles fehérvári mestert saját jogon popzenészi attribútumokkal írjuk le. A sláger szót ő használta két remek zsánerszobrával összefüggésben csütörtök délután, amikor is a Zsolt utcai könyvtár vendége volt.

Kocsis Balázs számára mind a mai napig kedves figura a bohóc, a bolond, a garabonciás, még Hobo is lecsapott Mujkóra!

Ám térjünk vissza a bevezetőre, eljutunk majd még a slágerekig! A Fejér Megyei Hírlap 1999. június 16-ai száma címlapon hozta Pati-Nagy Bence most újra látható felvételét Kocsis Balázsról és a fertályos asszony makettjéről. Gábor Gina, aki csütörtökön beszélgetőtársa volt a művésznek, 20 éve arról írt a lapban, hogy Kocsis Balázs a régi piac hangulatát szeretné megidézni e szoborral.

A terv volt meg előbb, a pénz csak kicsit később jött rá össze, mondhatni, közadakozásból. Balázs büszkén meséli ma is, sok vállalkozó adott hozzá támogatást, s rengeteg magánszemély kisebb-nagyobb összeget. Ismert, a régi piac a helyén 20 éve felépített bevásárlóközpont miatt vált semmivé vagy inkább történelemmé.

Balázs már akkor is úgy tervezte, a belvárosi Liszt Ferenc utcában lenne méltó helye a régi piacon tejet, tejfölt, libafertályt és zöldségeket áruló felsővárosi asszonyok eszményített vonásait megörökítő alkotásnak.

Az azóta fényes orrúvá lett Kati nénit végül 2001. január 12-én állították fel, előbb csak ideiglenesen. A lakosság véleményét kikérve, ugyanazon év november 25-én – Katalin napján – avatták fel.

– Soha nem gondoltam, hogy ilyen hatása lesz – vallotta meg Kocsis Balázs. Elmesélte, egy időben feleségével együtt négy évig lakott a ciszterci rendház egy szolgálati lakásában, úgyhogy saját fülével „élvezhette” a hajnali 4-5 órakor megjelenő nénik vaskerekű kocsijának hangját. – Úgy zörgött, mint az istennyila – fogalmazott. – Azért nem volt ez annyira zavaró – tette hozzá. – Nemcsak a nénik mint formai jelenségek tűntek el, hanem ez a hang is. Soha többé senki nem ismeri meg, hogyan zörög egy ilyen vaskerekű kocsi, amelyet végigtolnak az utcán… Így tűnnek el a dolgaink – morfondírozott Balázs, aki édes nosztalgiával gondol vissza a fehérvári „koszos” piacra.

Az emberek 2001-ben a Forintos Áruház postaládáiban és a Szent István Művelődési Ház portáján adhatták le írásbeli véleményüket Kati néni elhelyezéséről. Több ezer levél érkezett. Jó kövér a dosszié, amelyben otthon tartja ezeket. A sajtcéduláktól kezdve hosszú, kvázi disszertációig mindenféle van közöttük. Az egyik rafinált levélíró éppen saját maga számára akarta furfangosan elhappolni a fertályos asszonyt.

Miért dörzsöljük az orrát?

Balázs szerint talán a diákságtól indulhatott el a jópofa, szerencsét hozó kezdeményezés. Talán Radnótit mondtak magukban valamely közeli iskola irodalom­órája miatt aggódó gyerekek: „s az iskolába menvén, a járda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”. Nem tudhatom.

– Ritkán adódik meg szerintem mindenkivel, hogy megérzi, igazán eltalált valamit. Slágerekhez tudom hasonlítani, amikor ír két vagy három nagylemezt valaki, mire egy szám ilyen népszerűvé válik – mondott hasonlatot a szobrász.

Másik slágere Mujkó. Akit Molnár László (becenevén: Maci) ötvös segítségével készített el. Akit 2007. május 8-án helyeztek el a Vasvári utcában. Aki rajta van Földes László Hobo 2009-es Circus Hungaricus című elementáris erejű nagylemezének borítóján. Aki 2014-ben egy fehérvári rendezvény, a Színpompás napok előtt tarka, kötött sálat és zoknit kapott. Az öltöztetésre szerződtetett emelődaruban Kocsis Balázs is ott volt. A dróton ülő Mujkó közszereplővé vált. Ujjával konstans figyelmeztet. Egyik irányban a város mindenkori polgármesterének irodája van, de jól látja ő innen a Püspöki Palotát és az Országalmát is. Az udvari bolond szavára mindenkinek legyen nyitva a füle!

Kocsis Balázs restaurátori munkája is témája volt a beszélgetésnek. Aki nem tudja, most megtudhatja: kevés olyan szobor, műemlék van Székesfehérváron, amelyhez Balázs még nem nyúlt hozzá óvó kézzel, szerszámokkal. Egy alkalommal egy alkoholmámoros fickó felmászott a Pátzay Pál készítette Városház téri lovas szoborra, amit a huszár kardja bánt. Balázs jött, restaurált, győzött. Kis idő múltán a városgondnokság küldött hozzá egy legényt, akit a bíróság közmunkára ítélt. A mámorban mászó rongáló pár napig Balázs műhelyében szolgált. Szent a béke.