magyar ranger az egzotikus kontinensen

2019.01.19. 07:05

Klébert Antal főként a lombokat fürkészte afrikai útja során

Afrikai útjáról tartott nemrégiben vetítettképes előadást Klébert Antal természetvédelmi őr Csákváron. Mivel a Vértes-Mezőföldi Tájegység természeti értékeinek megőrzéséért dolgozó erdőkerülő érdeklődése főként a tollas élőlényekre irányul, az egzotikus kontinens egyenlítői országaiban is főként a lombokat fürkészte.

Sági Zoltán

Gyümölcsöt enni jött a fiatal bika, Kléberték meg kis híján lekésték a kompot

Fotó: Klébert Antal

Madaraink egy része télire Afrikába költözik – de úgy tűnik, ez áll természetvédelmi őreinkre is. Vonzalom a javából! Közben adja magát a gondolat: milyen jó, hogy nem az oroszlánok vándorolnak Észak és Dél között évi rendszerességgel.

Uganda és Ruanda határa csak kicsit fekszik délebbre az Egyenlítőtől, amellyel szinte párhuzamosan szalad. Klébert Antal gépe északabbra, az Uganda fővárosa, Kampala melletti Entebbében szállt le, a Viktória-tó partján, ahol terepjárót bérelt és elindult délre. Társaival először egy mocsár mellett állt meg, ami Klébert útja során az első védett terület volt, és az első afrikai éjszaka színtere is.

A magyar erdőkerülő útja valóban tanulmányi volt, amelyből a hazai természetvédelem ügye is profitál

Aztán átértek Ruandába, ahol megkezdődött a két ország nemzeti parkjait bejáró út. Méghozzá az Akegara nemzeti parkban, ahová mostanára jórészt visszatelepítették az őshonos állatokat. Az 1200 négyzetkilométer nagyságú park komoly fegyveres természetvédelmi őrséggel biztosítja a védett fajok háborítatlanságát, területe pedig igazi füves szavannából áll, közepén tóval, krokodillal, vizilóval – mindennel, ami csak egy önfenntartó ökoszisztémához kellhet.

Klébert itt mondta el: komoly probléma az állatállomány szemszögéből az, ha nincsenek nagyragadozók, amelyek a populációk minőségét biztosíthatnák. Ritkítani a vadász is tud, de soha olyan sebészi pontossággal, mint egy ragadozó. Az Akegarában, ahol kísérő nélkül, szabadon lehetett utazni, 2 napot töltött el a magyar ranger, és társaihoz hasonlóan ő is elsőként csak afrikai útja 6. napja után jutott odáig, hogy egyáltalán kinyissa bőröndjét, és fogkefét vegyen elő.

Zöld mellű pittát kerestek, de csimpánzfészekre leltek a lombok között
Fotó: Klébert Antal

Az afrikai szalakótákhoz érve szóba került: a madárfaj évtizedek után a Zámolyi-medencében is újra költ, vélhetően a szürkemarhák megjelenésének köszönhetően. A képen feltűnt lilamellű szalakóta azonban csak Afrikában honos, bár újabban Szicíliában is előfordult néhány példánya. E faj a csordákat követi és a talajról begyűjtött rovarokkal táplálkozik. A seregélyek is tömegesen fordulnak elő Afrikában – mármint a fényseregélyek. Az anubisz-páviánok pedig szinte végigkísérték a túrát, ott ültek mindenütt az utak mentén, élelemre várva. Etetésük azonban szigorúan tilos, ugyanis attól erőszakosan követelőzővé válhatnak, ami egy izomkolosszus esetében több mint kellemetlen.

Gyümölcsöt enni jött a fiatal bika, Kléberték meg kis híján lekésték
a kompot
Fotó: Klébert Antal

Megtudtuk: ha Ruanda nyugati részén járunk, kötelező meglátogatni a Nyungwe nemzeti parkot, amely az Akegarától mintegy 140 kilométerre, délnyugatra fekszik. Itt található Afrika legnagyobb összefüggő hegyi erdeje, amelynek klímája az egyenlítő közelsége ellenére is tűrhető, bár igen párás. E parkban már kötelező az őrkíséret. Az ottani rangerek technikai eszközökkel nincsenek ugyan jól ellátva, de – mint Klébert elismerően megjegyezte – 100 madárfaj behívójelét fütyülik el élethűen és eredményesen. A hegyi őserdő ezer arcát bemutató képeket pergetve Kléberttől megtudtuk azt is: a valódi erdőt a sokféleség jellemzi. A nálunk megszokott homogén erdőarculat a telepítettség következménye. Bár Nyungwe hegyi erdejében is volt egykor fakitermelés, de az állomány jól regenerálódott.

Nem úgy, mint itthon

Klébert itt tért ki arra, hogy a dzsungelmadarászás speciális kihívásokkal teli: jó szem, jó fül kell hozzá, hogy az ember kilássa a madarat a fából. A zöldes színű turakó például szabadon rohangászik az ágakon, de két fa között surranva röppen. A Nyungwe erdei utjain rövid szarvú erdei antilopok és mókusok is előbukkantak időnként, mert a sötét, hűvös erdő aljára besütő napsugarak egy-egy forró pászmája maradásra bírta az egyébként félős jószágokat.

Az érintetlenségben hagyott nemzeti parkjaiban Afrika mindenféle gazdálkodást mellőz – tért ki rá Klébert –, nem úgy, mint nálunk, de úgy tűnik: ez is tud olyan bevételeket hozni, amelyek az érintetlen területeket önfenntartóvá teszik. Nyilván Afrikában – tesszük hozzá innen. A jobbító szándékú megjegyzéseket sem nélkülöző előadásában Klébert afrikai úti élményeit ösztönösen szőtte egybe a hazai vonatkozásokkal, ami bizonyította: a magyar ranger útja valóban tanulmányi volt, amelyből a hazai természetvédelem ügye profitál.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!