Királyaink végakarata Székesfehérváron nyugodni

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere 2017 májusában adott hosszabb nyilatkozatot lapunknak. Nem volt még miniszter, az Országos Onkológiai Intézetet igazgatta. Elmondta, DNS-izolálás segítségével beazonosíthatók királyaink csontmaradványai, megtudhatjuk, kiknek a földi maradványai vannak a Nagyboldogasszony-bazilika (Szűz Mária-bazilika, királyi bazilika, koronázóbazilika) romjai alatt az Osszáriumban.

Mint ismert, 1848. december elején a királyi bazilika romjai alatt sírokat, csontvázakat találtak. Kisvártatva azonosítottak két csontvázat: III. Bélát és feleségét, Antiochiai Annát. A királyi pár – illetve további, azonosítatlan emberek – földi maradványait előbb Pestre, a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budavári Mátyás-templomban temették őket újra. Az Országos Onkológiai Intézethez köthető archeogenetikai vizsgálat az elmúlt évek során megerősítette, helyesen azonosították a 19. század tudósai III. Bélát és Annát. Szabados György történész egy székesfehérvári, december 18-ai előadásában elmondta – ahogy ezt másnap portálunkon is elolvashatták –, sikeres egy újabb csontváz identifikációja is: II. (Vak) Béla király – III. Béla nagyapja – is azonosítva van.

Kásler Miklós két és fél éve arról is beszélt lapunknak, hogy amennyiben Székesfehérváron, az Osszáriumban lévő csontok vizsgálatával folytatódik a genetikai kutatás, akár Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás csontjai is azonosíthatók volnának. Folyó hó első felében jelent meg A Mátyás-templomban elhelyezett Árpád-házi csontvázak azonosítása című szakkönyv – Kásler Miklós és Szentirmay Zoltán patológus szerkesztésében –, amely részletezi a 2012 és 2017 között lezajlott, fent vázolt genetikai kutatást, amelyről 2018-ban jelent meg angol nyelvű publikáció. A Magyar Távirati Iroda tudósításába foglalta Kásler miniszter budapesti könyvbemutatón elhangzott azon véleményét, miszerint nincs akadálya a székesfehérvári királyi bazilikából származó összes maradvány azonosításának, továbbá azt, hogy az Árpád-házi csontvázak azonosítása után rekonstruálni lehetne a királyi bazilikát, és ismét eltemetni „nagy királyaink maradványait ott, ahol ők nyugodni akartak.”

Szabados György történésszel az előbb említett fehérvári elő­adás után volt alkalmunk beszélgetni. Előbb azonban még hallgatósága is feltett neki pár jól irányzott kérdést a királyi csontok hazahozatalának és a királyi bazilika felépítésének lehetségességéről.

– Mikor hozzák Fehérvárra III. Bélát? – hangzott az egyik kérdés.

– Ezt a kérdést már én is feltettem. Akármilyen szép a Mátyás-templom, Magyarország koronázótemploma 1000-től 1527-ig a Szűz Mária-bazilika volt, és nagyon sok magyar király és herceg is a bazilika belterületét választotta végső nyughelyéül. A kérdésre a válaszom az, remélem, minél hamarabb, de nem én vagyok a döntéshozó. Az illő és méltó az lenne, hogy ezek az emberek itt, a helyükön nyugodjanak, egy újabb végtisztesség megadása után. Azt a helyet nagyon feldobná egy újjáépített bazilika!

– Le kellene bontani hozzá a Püspöki Palotát… – érkezett egy másik hozzászólás.

– Nem kell lerombolni a Püspöki Palotát ahhoz, hogy Székesfehérvár visszakapja a saját bazilikáját, egy építészeti eljárással megoldható, hogy megmaradjon a Püspöki Palota, és István, a keresztény államalapító szent király akarata is érvényesüljön: hiszen ez a bazilika nem egy átlagtemplom, hanem – Károly János kifejezését idézve – a magyar nemzet álladalmi temploma volt. Miért nem alapított itt Szent István érsekséget vagy legalább püspökséget? Azért nem, mert túl értékes volt számára a Szűz Mária-bazilika ahhoz, hogy az egyetemes egyházkormányzat rendszerébe engedje betagolni.

– Előadása végén a hallgatóság egyik tagjának adott válaszában arról beszélt, akár arrébb is lehetne tolni a Püspöki Palotát. Viccelt, vagy komolyan mondta?

– Akár ezt viccnek is szánhatnám, ha nem tudnám úgy, hogy állítólag tényleg arrébb lehet tolni. Vagy aláásnak valahogy, és úgy, vagy lebontják, és tégláról téglára másutt visszaépítik. Már a székesfehérvári püspökség épületénél nagyobb építészeti egységeket is arrébb toltak.

– Létezik egy koncepció, miszerint a Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert fölé egy gigantikus üveglapot emelnének, erre épülhetne föl a bazilika.

– Hallottam erről a koncepcióról, de én építészként nem, történészként tudom verni a tamtamot, hogy miért kéne visszaépíteni a bazilikát, s miért kéne Székesfehérváron újratemetni a korábban idetemetkezett királyainkat.

– Miért van minderre szükség?

– Azért is kellene a bazilikát visszaépíteni, mert az nagy elégtétel lenne nemcsak a székesfehérváriaknak, hanem minden magyarnak! Kedvenc „becsípődésem” – és ezzel a székesfehérváriaknak is meg kell tanulniuk együtt élni –, hogy Székesfehérvár jelentősége mindig is messze túlmutatott Székesfehérváron! A Magyar Királyság állami temploma egy olyan bazilika, ami – egyes rekonstrukciók szerint – a kölni dómmal vetekedett… Visszaépítése történelmi örökségünk helyreállítása lenne. Ez lenne a normalitás. Az egyébként egy nagyon alávaló dolog volt, ahogyan Milassin Miklós Bertalan püspök anno fölépítette a Püspöki Palotát úgy, hogy lebontatta a bazilika maradványait, holott az – legalábbis az egyik hajója – még romjaiban is templomként funkcionált. Fel lehetett volna újítani. És hogyan építette föl? Úgy, hogy a püspökség alaprajzát rátolta a tornyokra. Ez „a múltat végképp eltörölni” gesztusa, csak nem egy kommunista tette ezt, hanem egy Habsburg-hű püspök. Ez a múlttalanítás a Szent István-i akarattal és a magyar nemzet történelmi hagyatékával szembeni durva támadás volt: úgy építették föl a romokra a püspökség épületét, hogy ne lehessen felépíteni a bazilikát.

– Mit mond a történész, miért kell Székesfehérvárra visszahozni III. Bélát, II. Bélát, sőt akár más, innen elvitt uralkodók vagy hozzátartozóik földi maradványait?

– Egyrészt, mert hírneves történelmi személyek voltak. Másrészt, mert emberek voltak. Adassék meg nekik újból a végtisztesség, végakaratuk szerint. Nyugodjanak békében ott, ahol békében kívántak nyugodni, és a holttestük felett magasodjék az a királyi bazilika, amelybe annak idején ők eltemetkeztek!