még a keresés, kísérletezés időszakában van

2020.11.15. 15:30

Kárpáti Zsuzsanna – Töprengések lenyomata a vásznon

Kárpáti Zsuzsanna 37 éves, Velencén nőtt fel, ahol családjától – édesapja Kárpáti Miklós, a Gárdonyi Antikvárium elhivatott vezetője – gazdag tapasztalati útravalót kapott.

S. Töttő Rita

Fotó: családi archívum

Az alkotáshoz pár éve talált vissza, s ma már férje és két gyermeke támogatását is élvezve, szabadúszó grafikusként alkot. Budapesten élnek, de a Velencei-tóhoz most is szívesen tér vissza.

Kárpáti Zsuzsanna
Fotó: család

- Hogyan, miként érkezhetett az életébe a művészet, milyen támogatást kapott ehhez?

- Bár a felmenőim közül egyedül a nagymamám, Garády Etelka volt diplomás iparművész, a családunkban minden olyan dolog értékes és támogatott elfoglaltságnak számított, ami mélyítette a kulturális ismereteinket: a testvéreimmel mindenekelőtt rengeteget olvastunk, mindannyian tanultunk valamilyen hangszeren, kórusba jártunk, és mindenki talált magának való kézműves elfoglaltságot is. Volt, aki kerámiázott évekig, volt, aki szövőnek tanult, más bőrdíszműves szakmát szerzett a diplomája mellé. Természetesnek számított, hogy amit csak lehet, sajátkezűleg készítsünk el. Én is sokféle technikában próbáltam ki magam, de mindig a rajz vonzott a legjobban. Hálás vagyok, hogy különórára járhattam az akkor már nyugdíjas rajztanár Singer Györgyné Gizi nénihez. Minden szombat délelőtt átbicikliztem Velencéről Agárdra hozzá, nagyon izgalmas feladatokat adott, sokat fejlődtem nála. Egyik kedves emlékem, amikor kivitt az agárdi mólóra és fapáccal rajzolhattam a csónakokat, horgászokat. Mind a mai napig őrzöm az itt készült alkotásaimat.

Kárpáti Zsuzsanna a Csigapalota című plasztikájával Fotó: családi archívum

- A Velencei-tó térségében felnőni milyen volt, művészként milyen ihletet adott?

- Nagyon szerettem Velencén élni, és mivel a szüleim szervesen részt vettek és vesznek ma is a környékbeli kulturális életben, maximálisan éltünk a környék adta lehetőségekkel. Szinte minden hétvégén kimozdultunk: ha jó idő volt, bejáruk a Velencei-hegység minden minden szegletét, hosszabb-rövidebb kerékpártúrákat tettünk meg, nyáron strandoltunk, télen korcsolyáztunk. A kulturális programokon is igyekeztünk jelen lenni, múzeumot, tájházat látogattunk, kiállításokra jártunk, koncertet hallgattunk, nemcsak helyben, hanem Székesfehérváron és Budapesten is. Egyszóval nagyon gazdag gyermekkorom volt, sokat segített, hogy táguljon a látásmódom és igazán mélyen érdeklődjek az engem körülvevő világ iránt, ami szerintem elengedhetetlen az alkotáshoz is. Szükség van a szemlélődésre és a látottak vagy hallottak, olvasottak befogadására, a kérdések, válaszok megfogalmazására.

Fotó: családi archívum

- Milyen tanulmányokat folytatott? Ha jól tudom, már Budapesten él családjával. Milyen módon hangolja össze egy művész a családi életet és a művészetet?

- Gimnáziumba már Budapestre jártam, a testvéreimmel naponta ingáztunk vonattal, de nem bántuk, jól esett a városi forgatag után a csendbe hazamenni. A gimis évek alatt tovább mélyült az alkotás iránti szeretetem az ottani rajz- és szobrász szakkörön, miközben sok minden más is nagyon érdekelt, így végül klasszika-filológiára mentem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. Ebben az időszakban egyáltalán nem alkottam már. Néhány év latintanítás után, már kétgyermekes anyaként találtam vissza a képzőművészethez. Ez olyan erővel hatott rám, hogy végül átképeztem magam, jelenleg szabadúszó grafikusként dolgozom. Az anyaság, a háztartás, a munka és egyéb kötelezettségek mellé igyekszem beilleszteni a szabad alkotásra szánt időt, hálás vagyok a férjemnek és a környezetemnek, hogy támogatnak ebben. A lányaim is nagy kedvvel alkotnak, a férjem pedig novellákat ír, oda-vissza hatunk egymásra.

Nyár (2018) Fotó: családi archívum

- Egy művész életében mindig vannak korszakok, útkeresések, időszakosan vagy egy életen át kedvelt technikák, stílusok. 'Kárpáti Zsuzsannát' jelenleg mit jellemzi?

- Mindössze két-három éve vagyok aktív alkotó, így azt gondolom, most még a keresés, kísérletezés időszakában vagyok. Sokféle technikát próbáltam már, nagyszerű érzés megismerkedni a különböző eszközök és anyagok tulajdonságával, szeretem, ahogy lassanként hozzájuk szelídülök. Az olajon és az akrilon kívül különösen is szeretek tussal dolgozni, de szoktam mintázni samottból és véstem már falapot, hajlítottam alumínium tálcát, építettem installációt is. Az alkotás számomra egy olyan folyamat, amely az egyszerű hétköznapi életből, valamint olvasott vagy hallott történetekből merít, legtöbbször a töprengéseim lenyomata, amely végül a kezeim alatt képpé vagy szoborrá növi ki magát. A munkáimat nem szeretem magyarázni, jobban érdekel, hogy másokban mit indít el, ez a legjobb visszajelzés számomra.

Az agárdi mólón (1996) Fotó: családi archívum

- Az önálló kiállítások is fontos állomások. Ezekből hány volt, illetve várható-e mostanában?

- Önálló alkotóként eddig Keszthelyen, Budaörsön és Budapesten állítottam ki, ezen kívül rendszeresen veszek részt csoportos kiállításokon is. Ilyenben volt részem Budapesten, Budaörsön, Szombathelyen, Bükfürdőn és Gárdonyban is. Jelenleg két kiállításon lehet megnézni a munkáimat, november végéig lett volna látható a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium kiállítóterében az önálló tárlatom, de – ha újra nyitnak a kiállítóterek – jövő év március végéig az Országos Evangélikus Múzeum csoportos kiállításán is lehet “velem” találkozni. Áprilisban várható egy csoportos brüsszeli kiállítás, nagyon bízom benne, hogy majd sikerül kijutni. Addig is folytatom az alkotást.

Tabula rasa (2020) Fotó: családi archívum

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!