Kapa, kasza, párálló rétek

Az iváncsai Rédli-porta hátsó udvarán már megkopasztották a gyerekek a korai termo cseresznyefát, most koedukált és szelíd futballmeccs zajlik éppen, hogy a boséges ebédet ledolgozzák. Közben a filagóriában hamar-hamar párnát tettek egy kosárba, mert ellik a tarka cica, s a bátrabbak és erosebb gyomrúak-szívuek segítenek a láthatóan szenvedo állatnak. Jarolics Fanni, a Pilisszentlászlóról érkezett hatodikos erdei iskolás lány jelenti három kiscica született élve, de a negyedik sajnos elpusztult!
- Megkondult a vészjelzés, s mi itt, vidéken is érezzük, hogy ezer sebbol vérzik a természet, az ember megmérgezi magát - mondja a házigazda, Rédli László. A tanító, Waldorf-tanár, valamint EU-szakközgazdász, vidék- és falufejleszto szakember a rendszerváltás környékén elkötelezte magát a biodinamikus életmód mellett, pontosabban annak szellemiségéhez közelíteni igyekszik. - Már nem elég vegyszermentesen gazdálkodni, de gyógyítani kell a földet, a talajt, a vizet - hangsúlyozza, de persze nem kerget utópista álmokat, nagyon is reálisan szemléli a világot. Tisztában van vele, hogy lépésrol-lépésre lehet haladni az efféle szemlélet- és gyakorlatváltó módszerekben is, ráadásul a bio- és biodinamikus gazdálkodók, ökológiai rendszerben gondolkodók úttöroként is fokról fokra hódíthatnak tért a világban, amely még hátrább tart.
- Szemben lakik Laci édesanyja, o is, mi is foglalkozunk hivatalosan falusi turizmussal, így több mint tíz éve fogadunk iskolás osztályokat "falusi módit" látni és tapasztalni - erosíti meg Rédliné Víg Mária, a ház asszonya. A háromgyermekes édesanya óvónoi végzettsége mellé megszerezte a Waldorf-óvodapedagógusi diplomát is, szakmában-elvben is azonosulván a családfovel. Rédli Lajosné Mariska néni pedig "papír nélkül", mosolygósan és szeretettel fogadja a vendég gyerekeket, kivezényli oket a kertbe, együtt szedik a baromfiak alól a tojást, s etetik a malacot a fehérre meszelt ólakban, ahogyan ebben a tradicionális kisparaszti portán osidok óta szokás.
A Rédli-ház külsejében is magán viseli az organikus építészeti jegyeket, sok-sok faburkolat teszi hangulatossá, a tornác oszlopai a fatörzsek eredeti formáját orzik.
Rédliék és még néhány család 1993-ban hozta létre a Biodinamikus Alapítványt. Kárpótlási földekbol adtak össze 16 hektárt, ahol ezt a természetközeli kertészkedést, földmuvelést lehet oktatni, bemutatni és gyakorolni.
- Pilisszentlászlón kevés gyerek járt már iskolába, a bezárás fenyegetett bennünket, s három éve megalakítottuk a Kékvölgy Waldorf Iskolát négy osztállyal - mondja az Iváncsán erdeiiskola-szeruen vendégeskedo hatodikosok tanárnoje, Kuncsner Mónika. - A Waldorf-, vagy ahogyan Európában emlegetik, a Steiner-iskola alternatív muvszeti és antropozófiai (sic!) hátteru oktatási forma, a szív, a kéz és a fej iskolája - teszi hozzá magyarázólag a fiatal tanárno.
Amúgy a pilisszentlászlói waldorfos gyerekek ezzel a csudálatosan "tudományos" módszerrel azt teszik napokon át Iváncsán, amit egy parasztgyerek tett mondjuk nyolcvan évvel ezelott nap mint nap - állapítjuk meg mindahányan. Mariska néni kakasa háromnegyed hat krül már jó reggelt kukorékolt, a gyerekek is kiugaranak az ágyból, s a hajnali párában kimennek a mezore takarmányt gyujteni. Megetetik a kecskéket, a disznókat, a baromfiakat, a fiúk hajnalban ki is trágyáznak, mert a nemek közötti munkamegosztás is él, így a lányok ez alól mentesülnek.
- Nálam is nagyon ügyesek voltak, a fólia alá ok pikírozták a paprikapalántákat - mutatja Szalados József, Öcsi bácsi, aki géplakatosból lett biogazdálkodó. - A gének! - bólogat, hiszen osei parasztok voltak. Különleges paprikákat nemesít, biopiacra termel, s tizenhét kecskét fej naponta. készíti a sajtot is. A gyerekek nyelvén ösztönösen ért, szívbol tanít, ahogy mondják.
Pepó Zsuzsannánál a biokertészkedésbe is belekóstolnak az erdei iskolások, aztán az iváncsai muvészeti iskola igazgatóhelyettesével, Kaliczné Barta Györgyivel boröznek egy kicsit, Boka Erikával nemezelnek, kosarat fonnak. Estére nem kell oket ringatni, mikor a Rédli-portán nyugovóra térnek.
- A háború elott ötszáztizenhét paraszti gazdaság volt Iváncsán, igaz, családi kisüzem a legtöbbje - mondja Rédli László. (A kisüzem szociológiai-néprajzi kifejezés.) - Ma alig néhányan gazdálkodnak, a legmakacsabbak a romokon teremtenének új életet. Nincs könnyu dolguk... Megváltozott a világ. De új szellemiséggel talán ismét megteremtheto a vidék, a falu, amely újraértelmezett filozófiájával otthont nyújt a vidékhez ragaszkodóknak. Ha értelmiségi, ha kétkezi munkás, ha "gyógyító" gazdálkodó, akkor is. Az új szemléletet leginkább a gyermekekben lehet elültetni. Ez a legfobb reményünk.