Hétvége

2016.07.08. 17:20

Jóban, rosszban is a legtöbbet

Legutóbb McMurphyt játszotta a Száll a kakukk fészkére fehérvári előadásában. Emellett számos darabban láthatták a nézők a nemrég lezárult évadban és korábban is. Kollégái az idén neki ítélték a Vörösmarty Gyűrűt.

Szabó Zoltán

Sághy Tamás a társulat tagjainak titkos szavazása alapján vehette át az elismerést az évadzárón. A közönség egyébként nem csak a Vörösmarty Színházból, hanem a televízióból is ismerheti a színészt: játszik a Jóban Rosszban sorozatban, ő alakítja Vidovszky Nándit. Mi a díj kapcsán beszélgettünk vele.

- Mit jelent az önnek, hogy a saját kollégái, színésztársai választották az elmúlt évad legjobbjának?

- Nagyon sokat. Pláne úgy, hogy ugyan egyfelé húzzuk a szekeret, és drukkolunk egymásnak, de mégiscsak valamilyen szinten konkurensek vagyunk. Ennek ellenére az, hogy a kollégáim mégis úgy vélik, hogy ebben az évadban én nyújtottam olyan minőségű alakításokat, amelyek miatt kiérdemeltem a díjat, rendkívül fontos számomra.

Sághy Tamásnak nagyon sokat jelent az, hogy kollégái az elmúlt évad alakításai alapján neki ítélték oda a színházi díjat, a Vörösmarty Gyűrűt Fotó: Vörösmarty Színház

- Mióta is tartozik ehhez a közösséghez? Négy éve?

- Valahogy úgy. Pontosabban engem még a korábbi igazgató hívott vendégnek, két darabra. Közben jött Szikora János és az új vezetés, és azon a nyáron Hargitai Iván rendező felhívott, hogy lenne-e kedvem ehhez a társulathoz tartozni. Akkor már hat éve szabadúszó voltam, és abból a szempontból jól éreztem magam, hogy volt munkám, de sokat voltam távol a családtól, az utazás sok energiát kivett belőlem. A leglényegesebb érv azonban az volt, hogy megtudtam, kik szerződtek Fehérvárra. Izgalmas szakmai kihívásnak éreztem, és azt gondoltam, próbáljuk ki. Igent mondtam a felkérésre. Megbeszéltük a feltételeket, és elindultunk közösen ezen a szép úton.

- Korábban valahol azt nyilatkozta, hogy a szabadúszó létet kedveli igazán. Még most is így van ezzel?

- A mai napig így gondolom, mert ha az ember szabadúszóként dolgozik, sok kollégát ismerhet meg, rengeteg impulzus éri. Csakhogy találkoztam ezzel a társulattal, amely kiváló színészekből és emberekből áll. Erős csapat, és ha nem is minden sikerül ragyogóan, az biztos, hogy mindenki teljes erőbedobással dolgozik. Ha nem így látnám, érezném, akkor talán elválnának az útjaink.

- Sok színházban és előadásban játszott, de országosan mégiscsak a Jóban Rosszban tette ismertté. Nem érzi ezt igazságtalannak, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a televízió hatása?

- Ez tény, nincs mit kezdeni vele. Tudom, hogy egy szappanoperának megvannak az értékei és a gyengéi, én viszont a tudásom legjavát akarom abban is adni. Sokan megkérdezték már, hogy miért vállaltam el, a válasz egyszerű, a pénz miatt. Ám függetlenül az indíttatástól, igyekszem a legtöbbet kihozni a karakterből, ez a fontos és semmi más. Kevesen tudják, hogy annak idején ott hagytam a József Attila Színházat, mert úgy éreztem, ami ott történik, már nem az én utam, világom. És nem tudtam, hogyan tovább, pedig már volt családom. Akkor jött ez a szappanopera, és azt mondtam, vágjunk bele. Érdekes közösségbe kerültem, és elkezdhettem a magánéletemet is felépíteni. Mellette elvállaltam egy-két színházi felkérést is, mert számomra az az örök szerelem. Most viszont a színházra koncentrálok, és a dolgaimban sikerült megtalálnom a legoptimálisabb arányt. Szerencsére sok színpadi feladatom van, és a maradék kevés időmben, ha úgy hozza a sors és a producerek is úgy akarják, visszajárok tévézni, fél évre, egy évre. Az ismertségről csak annyit, hogy nekem elég boldogság az, hogy a színpadon állhatok. Visszahúzódó alkat vagyok, viszont álszerény sem akarok lenni. Jól-
esik, ha megismernek, de nyaraláskor például elég terhes tud ez lenni.

- Maradjunk a színháznál. Melyik fehérvári alakítására emlékszik a legszívesebben?

- Hálisten annyi jó és szép feladatom volt, hogy mindegyiket szeretem. Nyilván a Száll a kakukk fészkére, McMurphy szerepe volt az, ami az évadban legjobban foglalkoztatott és igénybe vett. Nagy kihívás volt a Play Strindberg is, a szerelmi háromszögben megtalálni a figura dramaturgiai helyét. De meg kell említenem a Bizáncot, amelyben a főszereplő őrült testvérét alakítottam. Őt úgy bemutatni, hogy hitelesnek tűnjön, ugyanakkor valamiféle attraktivitása is legyen, izgalmas volt. Látszólag kis szerep, de számomra fontos volt.

- A Száll a kakukk fészkére legfőbb mondanivalója, hogy egyetlen intézménynek, rendszernek sem szabad ennyire kiszolgáltatni magunkat?

- Ez így van, és Horváth Csaba rendezése szerintem ebben a tekintetben túlmegy a személyes sorsokon, tragédiákon. S ha kivetítjük, az elmegyógyintézet maga a rendszer, amiben élünk, legyen az bármilyen ideológiai indíttatású. Vannak törvények, amiket nyilván be kell tartani, de ezzel együtt minden vezető értünk kellene, hogy legyen, a szakmaiatlanság pedig tűrhetetlen.

- Mely szerepekben látjuk a következő évadban?

- Még a nyáron szerepelek a koronázási szertartásjátékban. Az új évadban játszom az 56 csepp vér musicalben, melyet pár előadás erejéig az Erkel Színházba is elviszünk. Hosszú idő után újra énekelek. Utána A három nővérben alakítom Versinyin ezredest, Szikora János rendezésében. Majd Horváth Csabával egy újabb darabban dolgozunk együtt, a Carmenben. Szabó K. Istvánnal is dolgoztam már, ő rendezi Tömöri Péter 1986-os darabját, amely az erdélyi emigrációról szól. Csupa izgalmas feladat, egy szavam nem lehet.

- Felesége, Román Judit is színésznő. Négy lányuk van. Nincs otthon nőuralom, vagy inkább a tenyerükön hordozzák?

- A feleségem nagyon tevékeny ember. Most éppen egy nemzetközi jógatanfolyamot végez, és otthon ő a főkoordinátor. Az előző házasságából van két lánya, nekem a korábbi házasságból egy, és van egy közös, Borcsa, ő most hétéves. A többiek már nagyobbak, a legidősebb tavaly már külön is költözött. A színészi pályán hálisten egyikük sem követett bennünket, igaz, a kicsiben látjuk erre az esélyt, ő egy igazi bohóc. Azt valljuk, mindenki csinálja, amit akar, abba viszont adja bele az energiáit. Nagyon jó testvérek egyébként, jól kijövünk egymással ebben a nagy családban. Lemondtam egy nyári munkát is, hogy együtt lehessünk. Nem élek elnyomás alatt, persze az attól is függ, hogy éppen ki milyen hangulatban van. Többnyire a tenyerükön hordoznak, egy rossz szavam nem lehet. Néha-néha átveszik az uralmat bizonyos dolgokban, de azt jól is teszik. Azt hiszem, szerencsés embernek nevezhetem magam.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!