Izgalmas kérdések, értékes műtárgyak a Deák-gyűjteményben

A már a Szent István Király Múzeumhoz tartozó Városi Képtár–Deák Gyűjteménybe mindig jó belépni. Az épület, a helyiségek hangulata marasztaló, otthonos, a múzeumban fellelhető anyag az állandó kiállítással pedig örök értéket képvisel, élményt ad.

Idén, 2018-ban volt harminc éve, hogy a huszonöt éve elhunyt műgyűjtő, Deák Dénes gyűjteménye otthonra lelt az Oskola utcai Esterházy-palotában. Az évfordulót a tárlat újrarendezésével ünnepelték, s Mentett értékek címmel tartottak újabb megnyitót. Itt hangzott el, hogy az átrendezésnek köszönhetően olyan műtárgyakat is bemutatnak, amelyek még sosem voltak kiállítva, legalábbis abban a környezetben nem, ahogyan most láthatók.

Szűcs Erzsébet művészettörténész – a korábban önálló képtár volt igazgatója – felhívta a figyelmet például a 20. század polihisztorának tartott Jaschik Álmos grafikus művészre, akitől Petőfi Sándor János vitéz című költeményéhez készült sorozat és más grafikák láthatók. A galérián elhelyezett anyag valóban látványos és érdekes is. Ráadásul fölvet néhány, művészettörténeti szempontból érdekes kérdést. Például azt, hogy a rajzok nem egy tervezett rajzfilmhez készültek-e esetleg. A vázlatszerű kivitelezés utalhat erre, s az is érdekes, hogy az alapvetően fekvő formátumú grafikákhoz miért készült álló könyvborító – már amennyiben az lehet az első, vegyes technikával készült, térbeli hatást keltő grafika (eredetileg nincs hozzá cím). A tárlat ezen részét szemlélve tehát ezeken is el lehet gondolkodni.

Az már önmagában is izgalmas egyébként, és szakmailag jelentős tény, hogy ezt a sorozatot még sosem állították ki. A Deák Dénes által Fehérvárra bízott gyűjtemény tehát ilyen kincseket is rejtett.

De hogy alakult annak idején az anyag elhelyezése? Miért pont ez a város lett a kiválasztott, hiszen Deák Dénesnek nem volt ide kötődése?

Szűcs Erzsébet azt mesélte: annak idején Kovács Péter művészettörténész volt a múzeumigazgató, felesége, Kovalovszky Márta pedig művészettörténészként dolgozott. Fehérvárnak nagyon jó híre volt, hiszen olyan kiállításokat is rendeztek itt, amelyekre a fővárosból is jött közönség. Igaz, néhány jelentős gyűjteményt elveszítettünk, ezért is igyekeztek a szakemberek azok helyett mást hozni.

Deák Dénes Veszprémmel és Fehérvárral is tárgyalt gyűjteményének elhelyezéséről, s végül Fejér megyeszékhelyére esett a választása. A múzeum szándékát pedig a városvezetés is támogatta, akkoriban id. Balsay István volt a tanácselnök.

A barokk Esterházy-palota felújítása már az 1980-as évek elején elkezdődött, s amíg az el nem készült, addig a mai Pelikán galéria helyén kapott helyet a gyűjtemény. Először csak azokat a tárgyakat leltározták, amelyeket Deák Dénes a kiállításra szánt. A gyűjtő 1993-ban bekövetkezett halála után azonban föl kellett dolgozni az egész hagyatékot. Ennek a munkának az elvégzéséhez nyújtott segítséget Kovalovszky Mártának Szűcs Erzsébet, aki akkor kezdett dolgozni a múzeumban.

– Nagyon izgalmas feladatot kaptam, igazán kvalitásos művekkel foglalkozhattam. Több mint kétezer tétel volt a hagyatéki lista. A legjobb, kiállításra került anyag kiválasztása elég gyorsan zajlott, a többi tárgyból egyeseket értékesített a múzeum. Három kategóriát csináltunk: a múzeumi, az elcserélhető és az eladható művekét. A kilencvenes évek elején, közepén még árveréseket is csináltunk itt, bárki licitálhatott elérhető árú tárgyakra. Ez már csak azért is jó volt, mert művészettörténeti ismereteket is lehetett szerezni. Szerettük volna, ha a műgyűjtésnek lesz itt bázisa. Később azonban a vásárlás kevésbé tudott megvalósulni, a gyűjtemény inkább a képtár által szervezett művésztelepek révén, az ott alkotók felajánlásának köszönhetően tudott gyarapodni.

Deák Dénes alapítványt is létrehozott, hogy díjjal jutalmazza a tehetséges, a város kulturális, művészeti életéért tevékenykedő embereket (Deák Dénes-díj). Később ehhez jött hozzá a Deák Dénes-ösztöndíj, amely magát a munkát támogatja, egy éven keresztül.

Az említett művésztelepek (például a móri) és más, akár tárlatok kapcsán tett felajánlások alkalmával kortárs, helyi művészek alkotásai kerülhettek be a gyűjteménybe. Az átrendezett kiállításon néhány ilyen újabb munka külön teremben kapott helyet Utak az absztrakthoz címmel, korábbi, eleve a Deák-gyűjteményből származó alkotások mellett. Az úgynevezett projektteremben láthatunk Victor Vasarely- vagy Vaszkó Erzsébet-képet éppúgy, ahogy a megyéhez kötődő Szegedi Csaba, Szentes Ottokár művei közül egyet-egyet.

Izgalmas megfigyelni, hogyan viselkednek egymás mellett ezek a festmények, milyen hatást tesznek ránk a színek. Elgondolkodhatunk az absztrakt mivoltán, asszociálhatunk formákra, más művekre – így az ismeretszerzés mellett jó játék is ez az egész. (A képtár január 2-án nyit újra.)