Istvánok intelmei

Állítólag a bölcsességet és az igazságosságot mindig valamihez viszonyítani szükséges, most mi is ezzel próbálkozunk. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Elmerenghetünk, kiket ért István tanácson, nem nagyon tévedünk, ha nem is a korabeli törvényhozásra, de mindenképpen egyfajta országgyűlésre gondolunk. Nyilván már egy másik dimenzió, ha ezt a jelenkorral állítjuk reflexbe - ám most az ünnepen ne politizáljunk. Sajnos nincs arról konkrét tudásunk, nem maradtak feljegyzések, hogy István ismerte-e az ókori görög filozófiát, de megadva az esélyt, a neoplatonizmus és a patrisztika közvetítésével ez nem elképzelhetetlen. Platón az Államban (Politeia) részletesen kifejti, miként mennek át egymásba az egyéni és társadalmi erények, hogyan befolyásolják egymást egyszer jó, másszor rossz irányba. Folytatja ezt Arisztotelész, rögzítve a Politikában, nemes és magasabbrendű értékek realizálására csak egy államon alapuló, vagyis az által működtetett társadalom képes. Nem gondolt másra István sem: finoman, elegánsan tudtára adta fiának, az általa létrehozott államot miként kell megtartani és megvigyázni. 
Talán meglepő, de inkább ne legyen az, Bibó István írta 1946-ban: Szükségessé vált az is, hogy a Magyarországon esedékes társadalmi változások kifejezésre jussanak az igazgatás személyi összetételében is (...), akkor ez mind a hivatal belső atmoszférájában, mind a hivatal és a nép viszonyában döntő változást fog létrehozni, vagy hozott máris létre, aminek eredménye egy, a nép érdekeit szolgáló, az élethez közelálló gyakorlati, gyors és célszerű közigazgatás lesz.. . Ugyanarról beszélnek az Istvánok, az államalapító és Bibó. Koruk modern államáról. Lényegében csak nüánsznyi különbség, hogy István egy személyes üzenetben Imre fiához szólt, ugyanezen kérdésekről Bibó a korabeli Jogi Reform Bizottságnak üzent: Igaz végül az is, hogy a hivatal és közösség viszonyában ténylegesen is komoly változás történt a közösség javára: az egész hivatalnoki apparátus mögül eltünt az a szilárd, a maga presztízsére és a társadalmi hierarchiára felvigyázó államhatalom, mely a maga hivatalnokainak a tekintélyét a felek legkisebb renitenciájával szemben is megvédte. A felek ma tudnak és mernek a hivatallal szemben fellépni, s a hivatal szolgálatképessége és az érintkezés közvetlensége érezhetően előrehaladott Magyarországon. István király intelmeiben lényegében utasít, így közölve az állammal szembeni elképzeléseit. 
Bibó István figyelmeztet és elemez, így rögzítve az állammal, a közigazgatással kapcsolatos javaslatait. A világos megfogalmazásoknak köszönhetően hamar megtalálható a kapcsolat - ami természetesen nem véletlen: ez az erkölcs és a morál. A hitében rajongó király értelemszerűen másként közelít a kérdéshez, mint a filozófus. Szabad-e csodálkoznunk, hogy a végeredmény mégis ugyanaz? Tudta ezt már Platón és Arisztotelész, ám ami igazán fontos, saját korukban ugyanazt fogalmazták meg az Istvánok, a király, illetve a filozófus. Ezzel nem zárul be a kör, hanem mindannyiunk számára nyílik a lehetőség: léteznek olyan általános normák, amelyeket nem átalakítani, csak értelmezni és megérteni kell.