Huszonnégy képkocka - Perényi István állatorvos képei két évtizeden pihentek egy bőrfotel mélyén

És magyarázza is mindjárt: - Mindenki utálta, gyűlölte azt a rendszert, a kommunizmust, nem is lehet azt elmondani, mekkora volt az öröm, a lelkesedés, a reménykedés, amikor meghallottuk, hogy vége van!

A 86 éves állatorvost sokan ismerik Fehérváron, és nem feltétlenül csupán hosszú évtizedeken át végzett gyógyító munkája nyomán: a finom humorú, régi vágású úriember ugyanis remek fotós. Tizenkét-tizenhárom éves lehetett, amikor először vett gépet a kezébe - meséli, a fortélyokat édesapjától leste el.

- Azóta nálam elmaradhatatlan tartozék a fényképezőgép - mosolyog Perényi doktor -, azt szoktam mondani, mindig legyen egy a kocsi hátsó ülésén, mert sosem lehet tudni, mikor jön szembe egy fehérelefánt.

Azon a novemberi hajnalon egy szovjet tank óriási csörömpöléssel végigrobogott a Megyeház utca kockakövén, befordult a térre, és belelőtt a városháza falába. A Justitia-szobor megsemmisült

Ha az éppen nem is, de sok minden más jött vele szembe. Az egykori kislángi főjegyző fia 1944-ben a házukban kialakított hadikórházban közvetlen közelből tapasztalta meg a háború kegyetlenségét, aztán menekült a front elől, látta, ahogy édesapja a magával vitt pecséttel menlevelekkel segít másokon. A ciszterekhez járt gimnáziumba, az utolsó évben államosították az iskolát, akkor már kezdődött az őrület. Kivezényelték őket például egyszer a püspökség elé Mindszenty ellen ordítani - őket, akik közül többen is ministrálni jártak reggelente. Ott volt aztán a B-listázás: az édesapját, akinek ugyan semmi bűne nem volt, Mohára helyezték, hogy ne tudjon templomba járni - meséli Perényi doktor. Szerencséje volt amúgy, teszi hozzá, mert őt átvették, vb-titkár volt, nem pedig megbélyegzett hortysta jegyző, így neki, a fiának sem kellett attól tartania, hogy a származása miatt kiteszik a szűrét az iskolából, később meg az egyetemről. Nem az állatorvosira készült egyébként - mondja megint mosolyogva. A felvételin, az ELTE-n, ami az álma volt, mindent tudott, de aztán az élet keletkezéséről kérdezték, mire ő azt mondta: mivel egyik sem bizonyított, így ő megmarad a teremtés elmélet mellett. Mondani sem kell, ez egyáltalán nem segítette a bejutást, így aztán másnap egy barátjával elment az állatorvosira. Oda felvették.

A városházáról levert Kossuth-címert valaki a megfeszített Krisztus alá tette novemberben. Fájdalmasan szép jelkép - mondja Perényi doktor

Az egyetemen 1954-ben végzett, Fehérváron kezdett dolgozni, ahol akkor összesen négy állatorvos működött. A saját életében - egyszer bevitték a rettegett Szabó-palotába, az ÁVÓ-ra, mert a rendőr észrevette, hogy virágokat fényképezett a hadi szempontból fontos vasútállomás előtt -, de a napi munkában is megtapasztalta a rendszer képtelenségét: mindenkinek volt disznaja - meséli (ők a Lépcső utcában laktak akkoriban, és náluk is röfögött egy az udvaron!), de levágni persze nem lehetett, viszont élni, házasodni, lakodalmat tartani akkor is akartak a népek, sokszor kérték hát a fiatal doktort: írna igazolást, hogy eltörött a jószág lába, muszáj kényszervágni... Máskor meg, ha nem sikerült leadni valakinek a megfelelő mennyiségű tejet a beszolgáltatást felügyelő szervnek, neki kellett megállapítania, hogy vemhes-e az állat? Ha igen, maradhatott, ha nem, elvették a család talán egyetlen értékét...

És akkor egy ilyen világ után jött 1956 októbere - mondja Perényi doktor, aki egyenként mesél azokról a képekről, amelyeket többször is láthattak már itt, lapunkban is, és amelyek több mint két évtizeden át pihentek jó mélyen elrejtve a nagymama egykori bőrfoteljében.

Perényi István. Mindig van nála fényképezőgép Fotó: Molnár Artúr

Huszonnégy kocka - ennyi fért a másfél méteres, filmgyári maradék anyagra, amit Perényi István 1956 októberében Belmira fényképezőgépébe fűzött, hogy aztán megörökítse vele a történelmet. Az első nagy fehérvári tüntetéstől a vörös csillag leverésén, aztán a városháza erkélyéről lelőtt Justitia szobron át a kihalt Fő utcán végighajtó szovjet tankig. Nézzük a Városháza előtt álló tömeget, a mosolyt az arcokon, a magasba, esküre emelt kezeket.

- Énekeltünk, kiabáltunk, azt akartuk, hogy vége legyen annak a mindent tönkre tevő, szörnyű rendszernek - mondja Perényi doktor, és mutatja a képet, amelyet a legjobbnak tart mind közül: a Városházáról levert Kossuth-címer a megfeszített Krisztus lába alatt. Fájdalmasan szép jelkép.