Hová tűnt Csiszár Jenő? A média fenegyereke elbújt a világ elől

Csiszár Jenő soha, sehol nem hagyta magát bedarálni. Talán kórosan optimista,  olyan, mint a vízfolyás: mindig medret váj magának.
Arról faggatom, hová tűnt, mit csinál ma? 
"Hát sehova! Harminc éve Szigligeten élek, igazi balatoni emberként. Mit mondhatnék még? Nem járok partikra és nem tolakszom a médiumokba. Ha nincs feladatom, minek szerepeljek?" Na igen, vetem közbe, de a média, meg a mikrofon, a kamera, a nyüzsgés... "Most is ott vagyok, csak a háttérben. Műsorokat fejlesztgetek és csinálok is különböző televíziókban, csak láthatatlanul. Most jöttem haza Olaszországból, ahol egy hónapig forgattam. Egy road movie-s projektben vettem részt, de részleteket még  nem mondhatok róla. Mindenesetre folyamatosan dolgozom. Ha pedig nem, akkor élvezem a vizet, a Balatont, a vitorlázást." 

Honnan ez a vízimádat, firtatom, már csak szél cserzette, lebarnult bőre láttán is.  "Falusi gyerek vagyok. Fertőszéplakon születtem, adott volt a víz. Most is vízparton lakom, s ha nincs más elfoglaltságom, a kikötőben vagyok. Elárulok egy titkot: a legjobb kaja ott a Marcsinál van. Ezer szállal kötődöm a vízhez, és persze a Marcsi finomságaihoz is. A vitorlázás azonban mindent tarol. Nem a strandvitorlázásra gondolok, az más műfaj. Két éve beleszerettem a versenyvitorlázásba, s azóta, amennyire az ikreink engedik, lehetőség szerint minden napomat azzal töltöm."
- Lehet, hogy a fiai előbb tanulják meg a vitorlázás csínját-bínját, mint a szobatisztaságot? - érdeklődöm a lelkes apukától, aki 48 évesen csöppent bele az életre szóló szülői küldetésbe, s rögtön duplázva. - Naná,  jó időben ők is ott vannak a kikötőben, de hajóra azért még nem engedem őket. Amíg nem teljesen vízbiztosak, szó sem lehet semmiféle kalandról. Egyelőre csakis a medencében, karúszóval! - mondja szigorúan. 

Nincs mese, Csiszár Jenő felnőtt, akár örül, akár nem. Lehet,  nem is tudja. "Az ikrekkel még szebb és boldogabb lett az életem, az életünk. Két gyerekre ketten vagyunk, s ez napi 24 órás bevetés, szünet nélkül. Ha arra is kíváncsi, hát kezdettől fogva nem fintorogtam a telerakott pelenkáktól, pedig volt és van bőven. Mindent, amit kell csinálni velük, megteszek. A kicsikről azonban csak annyit hajlandó elárulni, hogy gyönyörűek, fantasztikusak, s   azonos tempóban fejlődnek, alakulnak." Majd lezárja a témát: - Bocsánat, de a gyerekeimről nem beszélek többet. Majd ők eldöntik 18 éves korukban, hogy meg akarnak-e mutatkozni a nyilvánosság előtt.
Tiszteletben tartom és megértem Csiszár Jenő, az édesapa hozzáállását, hárítását. Nincs mese, a média egykori fenegyereke valóban megkomolyodott. S még mielőtt tovább kérdezhetném, elkezdi mondani a magáét. 

- Mivel dunántúli lapról van szó, hadd mondjam el! Én, mint balatoni ember, vérző szívvel és szerelemmel figyelem a tó sorsát. Mondja, miért van az, hogy országszerte sokkal nagyobb reklámot csinálnak a horvát tengerpartnak, mint a Balatonnak, a világ egyik legszebb vidékének?! Nekem a Balaton, szűkebben pedig Szigliget a világ közepe. Sehová nem kívánkozom innen. Annyira óvom, hogy nem hajtok be kocsival a faluba, nem akarom szennyezni a levegőjét. Ha vendégségbe megyünk, a saját kertünkből szedek virágot. Mi lehet ezekkel a mindennapos élményekkel csereszabatos? - kérdez vissza. 
S bár lenne még sok kérdésem, inkább nem teszem fel őket. Csiszár Jenő boldog, kiegyensúlyozott ember, akire most igazán érdemes ráhangolódni.