Frissen Fejérből

2021.09.05. 07:00

Hírolvasóból lett érzékeny szemű, szívű riporter, Kovács Szilvia

Ismerős arc, hang a tévéből, egy kedves mosoly, érdeklődő tekintet az utcán – Kovács Szilvia, a Fehérvár Televízió szerkesztő-riportere, műsorvezetője nemrég Penna Regia díjat vehetett át.

Bokros Judit

Kovács Szilvia „kényes” témákban is mer bátran kérdezni

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Az eseményre az augusztus 20-i ünnepségek sorában került sor, bár a díjat március 15-e alkalmából osztják ki. Akkor azonban az ismert járványügyi helyzet ­miatt nem lehetett díjátadót tartani. Szilvia tehát – más díjazottak mellett – nemrég a Bory-várban vehette át a kitüntetést, amely valóban meglepetésként érte. Mint mesélte, ismét készült arra, hogy háziasszonya legyen az államalapítás körüli ünnepségeknek, ahogy az elmúlt években többször. Az indoklás szerint ezért is kaphatta meg a Penna Regia díjat, amellyel azonban mégis főleg az újságírói, riporteri munkáját ismerték el. Interjúnkban tegeződünk, ahogy az kollégák között szokás…

Hogyan kerültél a média közelébe? Úgy tudom, színész akartál lenni.

– Közel 20 éve dolgozom a Fehérvár Televíziónál, illetve a Fehérvár Médiacentrumnál. Kiskorom óta volt bennem megmutatkozási vágy: az iskolában is szerettem szerepelni, és még verseket is írtam. A középiskola vége felé nem igazán tudtam, merre tovább, viszont úgy éreztem, hogy színészettel szívesen foglalkoznék. Ám amikor megláttam a Színművészeti felvételi követelményeit, elbátortalanodtam. A szövegtanulás ugyanis nem az erősségem, legalábbis hosszabb szövegeket nehezen jegyzek meg. Közben elmentem az egyik kereskedelmi tévé kvízműsorába játszani, ahol megéreztem, hogy valami hasonlót szívesen csinálnék. Megfogott a televíziós környezet. Diplomát a Kodolányi János Főiskolán szereztem, angolnyelv-tanár–kommunikáció szakon, így gyakorlatra is kellett mennem. Jártam a Fejér Megyei Hírlapnál is, de az újságíráshoz nem kaptam annyira kedvet. A Fehérvár Televízióhoz Dezső István révén kerültem, aki a családunk barátja volt. Ő vitt be gyakorlatra, s miután meghallgattak, Szombati Zoltán főszerkesztő közölte, hogy megvan az új női műsorvezető… 22 éves fejjel nehezen hittem el, hogy tényleg híradót kellene vezetnem. Mégis ez történt, és egy ideig Jónás Sándor partnere voltam, aki segített a felkészülésben. Azt még azért hozzá kell tennem: Azurák Csaba tanácsa is sokat nyomott a latban. Ő azt mondta: ha igazán meg akarom tanulni a szakma alapjait, akkor a Fehérvár TV-hez menjek.

Kovács Szilvia „kényes” témákban is mer bátran kérdezni
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Éveken át híradóztál – nem volt nagyon monoton? Mikor és hogyan vágtál bele a saját anyagok készítésébe?

– Egy idő után megszerettem, és a magaménak éreztem ezt a munkát. Sokáig nem is engedték, hogy a híradózás mellett mást csináljak. A második lányom születése után azonban már Nagy Zoltán Péter volt a főszerkesztő, aki elkezdett riporteri, újságírói feladatokkal is megbízni. Ekkor már kedvet éreztem ahhoz is, hogy írásban fogalmazzam meg a gondolataimat, így írtam néhány jegyzetet a Fehérvár című hetilapba. Időközben foglalkoztam adásszerkesztéssel, aztán szerkesztő-riporteri feladatokkal is megbíztak. Később kitaláltuk a Fehérvári beszélgetések című műsort, amely végre az a műfaj volt, amit igazán szeretek.

Hat éve átestél egy komoly betegségen: mellrákod volt. A felépülés közepette azonban már elkezdtél dolgozni, ezzel is példát mutatva, bátorítva másokat. Mindez hogyan változtatta meg az életedet, a munkához való viszonyodat?

– Azokon a heteken, amikor kemoterápiát kaptam, nem dolgoztam. Egyébként viszont bejártam híradózni, parókában. Nagyon sok támogatást kaptam a kollégáktól is, és akkor valahogy az írás is mélyebbről jött. A „dögöm” évfordulójáról azóta is megemlékezem: ez november 13-ára esik. Szeretek még anyai érzelmekről írni, és fontosnak érzem azt is, hogy felhívjam a figyelmet arra: jobban törődjünk magunkkal, az egészségünkkel! Két riportfilmet forgattam, Gyógyult utakon, illetve Kerékbe zárt álom címmel – mindkettő olyan embereket mutat be, akik súlyos betegséggel szembesültek, vagy mozgássérültek. Vannak még hasonló terveim, akár a saját utam bemutatásával…

Úgy tudom, a történeted sokaknak ad erőt, és a mai napig is lehet hozzád fordulni segítségért.

– A Szent György-kórház onkológiai osztályán például tudják a telefonszámomat. Ha érkeznek olyan fiatalok, akik nagyon megijednek a betegségük miatt, akkor felhívhatnak, és igyekszem bátorítani őket. Tudom, mennyire fontos, hogy ne magukban, szégyenkezve kelljen feldolgozniuk azt, ami velük történik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!