Ha Isten hív, válaszolni kell

Magyary Jolán, rendi  nevén Assumpta soror  nemrég ünnepelte 102. születésnapját,   s  szerettei gyűrűjében  még táncra is perdült, igaz amolyan "öregesen" csak, de százévesen  még  zöldséget pucolt a konyhán, ahol   negyven éven át dolgozott a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozó érdi Regina Mundiban. Nem erre készült, édesanyjának, amikor tanítani akarta főzni, azt mondta:  "sose lesz rá szükségem!". Később zongoraiskolája volt, aztán mégis a  szerzetesi élet felé fordult.

-  Egyrészt a  szülőktől jött az indíttatás,  szentgotthárdi vagyok, ott volt egy monostor, amit lerombolása után  a  ciszterciek építettek fel -   kezdi gombolyítani élete fonalát  Joli néni, akit Érden látogatunk meg.  - X. Pius pápa azt mondta: mindent megújítani Krisztusban. Ennek szellemiségében  lett megszervezve  az ifjúság, a nőszövetség. A létrejövő egyesületek erősítették a hitéletet, ebbe az apostolkodásba kerültem bele én is tizenhárom évesen. 
 Kérdésemre, hogy mikor döntötte el, apáca lesz, Joli néni, legyint és mosolyog:
- Hogy szerzetes legyek, arról sokáig nem volt szó. Ám olyan belső meghívást kaptam, mint amilyet az apostolok kaphattak. Ha pedig az Isten hív, arra válaszolni kell.   Egy, felnőtteknek tartott  lelki gyakorlaton találkoztam  Emil atyával 1941-ben (Naszályi Emil, a Regina Mundi ciszterci monostor alapító atyja).  Akkor benne az örök főpapot láttam. Elkezdtem levelezni vele,  éreztem, ezt komolyan kell vennem. Nem tudom, mi volt az pillanat, amikor elszaladtam hazulról. Mondtam édesanyámnak, hogy  elmegyek,  erre azt mondta, farizeus vagyok. Édesapám összetett kézzel kérte: ne menjek!
Hivatásáról szóló beszámolójában írja Assumpta soror: "Nem én cselekedtem, más dolgozott bennem." Két évtizedig érlelődött tehát a szerzetesi élet  gondolata,  közben az oroszok elfoglalták Budapestet, nagypénteken értek Gotthárdra, a Sztálin-orgona hangjára a pincében  Joli néni is földre vágódott, később árkot ásattak vele, amikor lőttek, a  rémülettől mindig az árokba zuhant  - emlékszik vissza. De  megmenekült  az elhurcolástól. Szörnyű idők voltak - summáz. Aztán lapot kapott   Emil atyától a háború utáni első postával, hogy küldje, akik menni akarnak. A zűrös háborús helyzetben sokan nem mentek, ő döntött, és elindult Zircre. Viszontagságos út után   vonattetőn hasalt, kilométereket gyalogolt  érkezett meg. Kemény munkával az istállóból Bakonyboldogasszony monostor lett, azt is vállalta, hogy a trágyát kiássa, elhordja. A sororok beöltöztek, 1946-ban 300 év múltán újra voltak ciszterci nővérek magyar földön.     Joli néni  36 éves volt,  a megpróbáltatásoknak azonban még nem volt vége: nélkülözés, kemény munka következett,  engesztelve hazánkért, ahogy Mindszenty József kérte a közösségtől az alapításkor. Hajnalban kelt, imádkozott, mosott a gémeskút vizével, vasalt, 50 hold földet műveltek, hajnali kettőkor keltek - derül ki írásos beszámolójából.    Aztán 1950 októberében mindent el kellett hagyni, s a sororok szétszóródtak. Joli néni szőlőt kapált összeesésig, mindent elvállalt, közben  Érden új fészek  épült.
 Hallgatom a történeteket ezekről az időkről, vajon mi adott erőt, hogy  nekivágjon az útnak Zircre, s kitartson?
 -  Mi? Hát az Isten.  Aki a szikla, mellette ki kell tartani, nem lehet játszani. Krisztus az örök  valóság.  Az Atyaisten örömre hívta a világra az emberiséget, és örömbe akarja visszafogadni. A paradicsom nem játék.  Ezért vannak a vértanúk, a megpróbálások.

  Korábban zongoraiskolája  volt, mielőtt soror lett. Évtizedekig nem játszott, aztán  90 éves korában meglepte a közösséget,  játszott nekik.
  - Amikor még   Zircen lelki gyakorlaton  voltam, Tóth Margit  éppen játszott. Zongoraakadémista volt, briliánsan muzsikált.  Emil atya odahívott: tudom-e, hogy az a lány egy olyan rendbe készül, ahol soha életében nem fog zongorázni, és földműveléssel foglalkoznak? Ez  nagyon megragadott, de erről több szó nem esett...  Van, aki abba megy tönkre, hogy  nem sikerülnek a dolgok, van aki elcsábul, de a legnagyobb: az  emlékezet, az értelem és az akarat. Ez a  három szellemi erő, amivel teremtett Isten  - mondja Joli néni.   - Ő szépnek, fiatalnak, erősnek teremtett téged is, ezt kidolgozni, érlelni kell, s nem lehet játszani. 
- S hogy milyennek képzeli az Istennel való találkozást?
-   Nem képzelek semmit, tanulom -  kacag fel Joli néni. - Tanulom   azt, hogy örökké. Választani kell, és lábra állni, dönteni  jó és gonosz között, de a nagy ígéretben bízni kell. És  örülni kell a Bibliának, az egyháznak.  Isten mindenütt ott van, ezt az   örök valóságot kell tanulni, hogy a végén ismerősként  találkozzunk vele.   Nem mindegy, hogy  örökké ég-e az ember, vagy nem...   -mondja reszketeg hangon.
 Megkérdezem, imádkozik-e még a kormányért?
- A rendszerváltáskor kiosztották rám,  hogy kormányfelelős leszek. Gondolhatják...   De tartom azóta is. A  rózsafüzér első tizede a Regina Mundiért van, a második  a tisztítótűzben szenvedőkért, a harmadik tized pedig  a mindenkori kormányért,  Magyarországért. A negyedik tized  az egyházért, az ötödik az emberek megújulásáért.
Joli néninek százkét évesen főként az imádkozás a feladata. Úgy tudom, és azt érzem, most, hogy találkoztunk,  már bizonyosan értem is mond egy-egy fohászt.