Gyilkosok vigasza is - Augusztus 20-án másodszor tüntette ki Glosz Ervin plébánost a város

Kicsit nehezebben mozog, mint mikor legutóbb láttam. - Sajnos nem lesz jobb - mondta, és belesüppedt hatalmas karosszékébe. 

Glosz Ervin idén nyolcvanéves. Dolgozik, négy mise helyett ugyan csak kettőt tart vasárnap, hétköznap egy jut neki. Sokan hívják esketni, temetni - ez személyének szól. A kórházba is gyakran ellátogat. Igaz, már nem olyan sokszor, mint rég, csak oda megy, ahová hívják. A börtönpasztorációt már befejezte. 

Nem kis feladatokat osztott neki sorsa, azokat is valahogy úgy kapta, hogy emberi lelkek, városrészek változtak meg általa. Ő irányította a Donát-kápolna újjáépítését, aminek környékén tizenöt éve még egy bombatölcsérben szemétdomb volt. Az öreghegyi plébániát is elhagyatott területre építették. 

Egy év kellett hozzá, hogy a hívek segítségével elkészüljön az emeletes épület, majd háromszor megújuljon a templom. Nem csak építkezések fűződnek azonban nevéhez. A börtönpasztoráció is még az embert próbáló időkben. Tizenöt éve megkereste egy százados, arra kérte, menjen be a börtönbe - a fogva tartottak és őrzőik közös kívánsága ez. 

- Egy hármas gyilkossal levélben mind a mai napig tartom a kapcsolatot - mesélte. - Megölte anyósát, aztán szeretett Szilvikéjét, aki áldott állapotban volt. Húsz évet kapott. Az ítélet után Szegedre került a nehézfiúk közé, most Sopronkőhidán van, hat éve van hátra. 

Többször mondta, hogy pap szeretne lenni, Gyulai Endre püspök lehetővé tette neki, hogy elvégezze a teológiát. Kétszer Abuval is találkoztam, dupla rács választott el tőle. Arról kérdezett, hogyan válhatna katolikussá. 

- Nem csak erkölcsjavító tanfolyam a kereszténység - mondtam neki, és nem értettem, milyen lehet családi élete, mivel katolikus felesége festőművészként egyházi képeket fest, ő fiával pedig mohamedán.

Mély pszichológiatudás kellett a kórház egészen más világához is, Ervin atya azonban éppen ebből doktorált. Negyven évvel ezelőtt, 1968 őszén érkezett a városba, akkor nevezték ki kórházlelkésznek. Nem nézték jószemmel a reverendát, egy fiatal doktornő a beteghordókkal akarta kivezettetni. 

Ervin atya akkor fehér köpenybe bújva, titokban járt betegeihez. Ma már örömmel fogadják: megkönnyíti, nyugalmassá simítja a földi élet utolsó pillanatait.

Míg beszélgettünk, Ervin atya többször emelgette fájós, felpolcolt lábait. De kijavított: nem fájnak lábai, csak nehezen tudja azokat használni. Kocsival jár, ő vezet:

- Ilyenkor kell, amikor az ember már nem tud úgy mozogni. Erőnk adottsága, hogy életünk végéig dolgozunk. II. János Pál pápa is azt mondta, amikor egészségi állapota miatt le akarták váltani: Látott már valaki nyugdíjas pápát? 

Nyugdíjas pap nincs, nem hagyhatom el magam - mondta. - Nálunk az isteni élet egyenes folytatása a földi létnek.