Föltalálni a meleg vizet!

Különösebben nem rengette meg a világot az a négy hónapos, az igazságügyi és rendészeti minisztérium támogatásával megvalósított program, ami a hetes út mellett, Polgárdi és Székesfehérvár közt nagyjából félúton lévő kis faluban február és május között zajlott. Pedig nyugodtan megrázhatta volna legalább egy kis szegletét. A projekt szokásos, az átlagos halandók által talán nem is értett pályázati szlengben megfogalmazott célja a közbiztonság növelése volt az ifjúsági bűnözés okozta települési konfliktusok erőszakmentes megoldásával, és az ebből fakadó feszültségek napvilágra hozásával a felszabadultabb, nyíltabb lakóközösség kialakulása közösségi mediációs technikák alkalmazásával.

Mondani se kell, a csöndes kis faluban kevesen ismerik ezeket a kifejezéseket. Ahogy a programot a helyi önkormányzattal és több önkéntessel együtt megvalósító fehérvári Echo Innovációs Műhely módszertani vezetője, Domokos Tamás mondta: nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a kis közösség, amelyben szinte minden tizedik ember valamiféle civil szerveződés tagja vagy rendezvény résztvevője, rájött arra, nem falakat kell építeni, hanem be kell hívni azokat, akikkel a gondok vannak.

Kőszárhegyen az elmúlt időszakban több szabálysértés és bűncselekmény is történt, amely a hatóságokhoz nem vagy csak részben jutott el. Az elkövetők tetteikért nem feleltek, ami a lakosság felháborodását, dühét vonta maga után az elkövetővel és a hatóságokkal szemben, egyes esetekben még önbíráskodáshoz is vezetett. A lakosság nagy százaléka két roma származású családot, illetve az ő gyermekeiket okolja. A konfliktus már veszélyezteti a település nyugalmát, hatósági eszközökkel nem oldható meg, csak a közösségi mediációs technikákkal. A konfliktus jellemzően közlekedési szabálysértéseken keresztül került felszínre, de volt erőszakos vonulata is. Az előzetes tapasztalatok alapján a megoldást jelentősen gátolta a helyi szereplők kommunikációs képtelensége.

Ez volt a kiinduló helyzet. Ismerős. Hasonlót hallani, olvasni minden nap - a falu véleményvezér csoportjai, civilek és közszereplők azonban nem azt az utat választották, mint más, a sajtóban naponta szereplő megyei településeken. Első lépésként, hogy ne csak a kocsmai pletykák és települési legendák adják a kiindulópontot, megnézték, mi is a helyzet valójában! Ehhez elvégeztettek egy kutatást a település 18 év feletti lakosai körében, majd leültették egymással az érintetteket.

Kiderült: a településen élők a legsúlyosabb problémának a települést keresztbe szegő főútvonal gépjárműforgalmát nevezték meg, de komoly problémának tartják a besurranó tolvajokat és a jogosítvány nélkül vezető személyeket, illetve a nagy értékű lopásokat is. A település csendjét megzavaró fiatal motorosok megítélése nem egyértelmű. A válaszadók 27 százaléka szerint vannak nézetkülönbségek romák és nem romák között - egynegyedük szerint a bűnözés miatt is -, de 22 százalékuk szerint feszültség érezhető a fiatalok és az idősek között. A legkisebb, de tapintható feszültség a településre újonnan beköltözők és a régi lakosok között is.

Kőszárhegyen két évvel ezelőtt született az az ötlet, hogy kezdeni kell valamit a kamaszokkal kialakult konfliktusokkal - mondja Borján Péter polgármester. A település eredetileg pedagógus végzettségű vezetője, aki korábban is több közösségi programot - nyári tábort, szülőklubot és egyebeket - talált ki és indított útjára, úgy véli: a konfliktusokat nem megoldani , hanem elkerülni és feloldani kell, s mivel a konkrét együttműködések révén jó kapcsolatok alakulnak ki, minél több helyit be kell vonni a programokba, be kell hívni őket a közösségbe.

Nagy kérdés: van-e ehhez elég bátorság?

Itt volt!

A helyi politikába nemrég csöppent szakember ötleteihez sok lelkes hívet talált. Nem véletlenül. A közel 1600 lakosú kis településen a legszerényebb számítások szerint is majd minden tizedik ember részt vesz valamilyen civil szervezet munkájában vagy rendezvényének szervezésében. Ez már kicsit később, a közösségi mediációs program pár résztvevőjével beszélgetve derül ki. 

Baumann-né Takács Kinga kulturális szervező, Gáspár Csabáné óvodavezető, Horváth Tekla, Csapó Éva védőnő, Rózsás Ildikó projektvezető és Kovács Zoltán polgárőr nem rejti véka alá: alig várják a folytatást. Hallani hallottak már a mediációs konfliktuskezelésről, de nem ismerték, és meghatározó élmény volt, amikor látták, hogy milyen sikeresen lehet azt végezni.

Kovács Zoltán szerint fontos lenne, ha e folyamatokban az érintett kör is részt venne, s ki sem kell mondania azt, hogy cigány, máris mindenki tudja, tudni véli, kikről van szó, s fűzik is tovább a szót. A párbeszéd - és csak az! - eredményes - mondják rögtön a hölgyek, akik közül Csapó Éva védőnő örömmel újságolja: a szeptember 8-ai baba-mama klubjuk babamasszázs rendezvényére roma kismama is jelentkezett. Gáspár Csabáné, Horváth Tekla és Baumann-né Takács Kinga szinte egyszerre mondják: a bizalom nem jön magától, de a romákat is személyesen meg kell szólítani, s ha jó szándékkal közelítenek hozzájuk, leomlanak a falak. Ugyanez vonatkozik - teszik hozzá többen, szinte mentegetőzve azért, mert ki mernek mondani szavakat, amelyeket mások csak kerülgetnek - a beköltözőkre is, akik közül sokan csak aludni járnak haza.

Mindenki felé ki kell nyújtani a kezünket, és be kell őket hívni - említi valaki a már hallott szavakat, talán Gáspár Csabáné, s nincs, aki kérdőn nézne rá. Ez ügyben nem az a kérdés, hogy érdemes-e, mert egyszerűen nem lehet mást csinálni! - teszi hozzá a polgármester. Igaza van!