akik egy komoly célért születtek

2019.08.25. 11:30

Fesztivál lesz az életmentőkért Velencén

Jövő szombaton elsőként rendeznek görög fesztivált a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők támogatására – ezügyben ültünk le beszélgetni a szervezet alapítójával.

Sági Zoltán

Az alapítvány légcsavaros hajója ideális az árvízi mentéshez Fotó: Szalay Zsuzsa

Balogh Lajos 1986-tól kisebb-nagyobb szünetekkel folyvást úton volt. Élt Németországban, az Egyesült Királyságban – de mint mondta, soha nem volt otthon sehol. Hiába a brit útlevél, nem volt otthon Angliában és hiába fogadták be és volt jó munkája: nem volt otthon New Yorkban sem.

– Rá kellett jönnöm egy idő után, hogy a pénz nem minden – összegzett, a közhelyen túl rögtön hozzátéve: – ha dolgunk van, ha valamire születtünk, márpedig minden ember egyértelműen céllal születik, akkor másban nem találjuk meg a helyünket. A legtöbb emberből kinevelik a célját, folyamatosan tolják el tőle – magyarázta felhúzott szemöldökkel -. Egy gyermek is, ha válaszúthoz érkezik, és van egy intuíciója, hogy balra kéne mennie, többnyire jön valaki (szülő, tanár, bárki), aki rászól: „mit művelsz? Hát nem látod, hogy jobbra kell menni? Nézd csak: a többiek is mind arra mennek!” -

Messziről kezdtük a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők Alapítvány kapitányával, aki – nem meglepő – az életmentő szolgálatban találta meg a maga célját. Lajos szülei 1956-os menekültként kezdtek új életet a norfolki King’s Lynnben, de aztán a család itthon maradt tagjainak unszolására a hatvanas években hazatelepültek. Elhitték a rokonokon keresztül okosan adagolt propagandát, hogy itthon időközben jobb lett az élet, mint odakint. Visszatértek, de nagy árat fizettek a döntésért. A 30 évvel később szintúgy világgá ment fiú, aki a bajor vöröskeresztnél végezte el a szanitéc kurzust, a célratartást pedig 5 hónapos rohammentős praktikumon mélyítette el, már önként tért haza. Persze annyi idegenben töltött év után olykor kívülről, kritikusan szemléli a hazai hétköznapokat, de azt ilyenkor sem vitatja el: itt, ha olykor kegyetlenül is, de még mindig őszintébbek, egyenesebbek az emberek, mint nyugatabbra. Közben végre a tárgyra tértünk.

Az alapítvány légcsavaros hajója ideális az árvízi mentéshez
Fotó: Szalay Zsuzsa

A két éve létrehozott speciális kutató-mentő alapítvány fő profilja a vízi és árvízi mentés, a mélyből és magasból mentés, az eltűnt személyek felkutatása, és a katasztrófavédelemmel való együttműködés. A csapat kemény magja, amely jól kipróbált, más szervezeteknél korábban már rutint szerzett önkéntesekből áll, jelenleg öt fős. Ezt szeretnék egy éven belül 10-12 fősre bővíteni, ami 20-25 főnyi összesített állományt jelentene. A csapat egyik erősségeként jött szóba a kutatásvezető „Geó doktor”, azaz Tarsoly Péter, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézetének adjunktusa, aki – mint Lajos fogalmazott – a Velencei-tó térségében, vagy ha kicsit távolabb megyünk: a Bakony, a Vértes térségében is milliméterre tudja, mi hol van – azaz nem csak a tudományos világban tájékozódik jól. Volt már, hogy az eltűnt személyhez csak az ő terepismerete talált utat.

Az alapítvány tehát nyitott, várják az elhivatottakat, de olyan egyelőre kevés akad, aki bevállalja az első vonalban végzendő munkához elengedhetetlen szakképzéseket is. – Nem a pénz miatt – rázta a fejét Lajos -, az időráfordítás miatt. Pedig – nálunk az elefántnak nem kell fára másznia – válaszolta a kérdésre, hogy ugyan mégis mi volna a felvételi. Aki csak főzni tud, egy kitelepüléskor az is sokat segíthet a csapatnak. A lényeg az elhivatottság és a kitartás.

Az udvar, ahol a Velencei-tó közelében beszélgettünk, és ahová a 7-es útról bizonyosan sokezer elsuhanó autó utasa kukkantott már be kíváncsian, tele volt mindenféle rendű és rangú vízi járművekkel, a légcsavaros hajótól a trimaránon át az emeletesháznyi yachtig . A konyhakert kerítése mögül pedig maga Balambér, a hatéves fekete szamár hallgatta beszélgetésünket, akit a vegán Lajos – stílszerűen – szintén megmentett, mégpedig a vágóhídtól. Hálából a szabadon engedett Balambér őrzi a birtokot, amíg a ház ura távol van – és ha valami, ez komoly.

Na de vissza a hajókhoz. Mivel a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők Alapítványt szerződés köti a katasztrófavédelemhez és jó munkakapcsolatban vannak kutyás és vízi-, illetve barlangi és drónos mentőszolgálatokkal is, feladat adódna országszerte. A szűk keresztmetszet a felszerelés. Azt az alapítványnak magának kell előteremtenie. A légcsavaros hajójuk ideális az árvízi mentéshez, a magasból és mélyből mentéshez is van felszerelésük, de a Hableány tragédiája után, amikor a dunai kutatásra kaptak felkérést, a használható hajó hiánya miatt abban már nem tudtak részt venni. Rendelkeznek ugyan a szükséges, R.I.B. típusú, merev aljú gumihajóval, de azt javítani kéne. A folyamatos Velencei-tavi mentőszolgálat meg egyelőre álom, mert csak az, hogy hajót tegyenek a vízre, évi kb. 10 milliónál kezdődne.

Az idén elsőként megrendezendő adománygyűjtő görög fesztivállal azonban csak kisebbet szándékoznak lépni. Elsőre egy kosár-hordágy beszerzését célozták meg az 1200 forintos belépőkből befolyó összegből. A kutató-mentőket a szervezésben a beloianniszi görögök segítik, akikkel régóta jó a kapcsolat – és így a fesztivál egyúttal a hazai görögség találkozója is lesz. A velencei Drótszamár Kempingben augusztus 31-én, szombaton reggel 9-kor kezdődő első görög fesztiválon egyúttal valódi görög lagzira is sor kerül délelőtt 11 órától, amit másnap délután 3-ig tartó mulatság követ. Miközben Balambér, a valódi szamár a tó túlpartján őrzi a házat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!