„Jól állok Istennel"

2021.05.23. 07:00

Faluvégen van a házuk – A Miatyánk imádság hétköznapi szokás a csákberényi Máhr családnál

Máhr Ferenc szobrász, festő és hajdani pásztor, felesége, Máhr Ferencné Cicus fazekas, aranykezű varrónő. Kacskaringós életútjaik egyszer csak összeértek, találkozásuk az alkotásban is sorsdöntő lett.

Zsohár Melinda

Mesebéli részletek a parasztház kerítésén – Máhr Ferenc és felesége az alkotásban is kiváló párost alkotnak

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Csákberény határában barokkos külsejű, több traktusú parasztház áll, mesebéli részletekkel. Pedig a házikó alig harminc éve még a falu szégyenének számított düledező falaival, a hastokból hevenyészett ajtajával, disznóölések zajlottak benne. Bolondnak nézték, amikor 1991-ben megvette, mondja a családfő, Máhr Ferenc. Rusztikus külsejű férfi, lassan, megfontoltan beszél, mély tüzű tekintete elszántságot, ősi erőt és nagy érzelmeket tükröz. Kokas Ignáctól tanult festészetet, Melocco Miklóstól szobrászatot, négy méter magas Jézus-szobrát két darab, egyenként öttonnás kőből faragta meg Pilisszántóra. „Egymást faragtuk…”, mormolja csöndes büszkeséggel. Felesége határozottan is kifejezi büszkeségét, „szikrázó tehetség”, mondja férjére, s mindig előbb róla szól, csak aztán magáról.

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Ez az izgalmas, szép, érett nő ugyancsak kemény egyéniség, kezében sokféle tehetség, szívében bátorság. „Le ne írd a nevem, azt senki nem tudja”, mondja, szépséges cserepein is a beceneve áll: Cicus. Elég az. A hajdani istállóból Ferenc csinált fazekasműhelyt neki, amikor pedig éppen nem is korongolt. Várt, mást csinált. „Krízishelyzetben” fogott neki újra, ő állítja lelke háborgásáról. Kinél nincs ilyen? Cicus kerámiái a népi edények üzenetét hordozzák, ám a magáéit is, újragondolt színekkel és mintákkal, a saját egyéniségének hozzáadott értékével. A tradicionális csákvári köcsögöt is készíti, hogy is hagyhatná el Nagy-Magyarország egyik legnevesebb fazekasközpontjának örökül hagyott formáit? De a pirosak, türkizek a sütőtálakon, a finom virágminták a bögréken, teáskancsókon, csészéken és az asztali étkészleteken Cicus-béli egyediségek.

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Az udvar a májusi tobzódásban zöldell, a rögtönzött képtárban Ferenc festményei sorakoznak, sziklakert, virágok, a házegyüttes szellemes megoldásai kettejük kézügyességéről, alkotókészségéről árulkodik. Ha nem volt pénzük, még inkább szárnyalt a fantáziájuk!

Öreg szuszék, láda, szekrény, lóca kapott méltó helyet, s a tégla, a raklap, a vén deszkák náluk új értelmet nyernek. Mivel Cicus műhelye-boltja foglalta el az első istállót, hátul a falusi portához dukáló másik istállóban lakik Vulkán, a ló, s Matyi, a csacsi, a füvön a kicsi kocsi. Ferenc és Cicus negyvenévesen találkoztak, fél élettel a hátuk mögött, Cicus felnőtt lányai önállóak már, Ferenc felnőtt fia azonban velük él, a szükséges családi óvó környezetben.

Mesebéli részletek a parasztház kerítésén – Máhr Ferenc és felesége az alkotásban is kiváló párost alkotnak
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

„Jól állok Istennel, a természettel…” , néz bele félmosollyal Ferenc a kéklő egű májusba. S regény következik. Nagyapja kanász volt a faluban, mint egy állatorvos, mindent tudott. Édesapja szerzetesi fogadalmat tett, ám a rendek feloszlatásakor a fővárosba vitte a sorsa, a János kórházban dolgozott. Ott ismerkedett meg a szintén Pestre vetődött kis cselédlánnyal, két hét múlva feleségül vette Isten és ember előtt, s tizenkét év alatt nyolc gyermekük született! Az édesapát majdnem agyonverték az oroszok a háború végén, megrendült az egészsége, szegény, mégis boldog gyermekkorról mesél a másodszülött Ferenc. Csákberénybe költöztek, sokat nevettek, imádkoztak, a Miatyánk ma is gyakori segélykérő és hálaadó fohász itt, a faluszélen.

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A szeretett nagyapa halálakor a tizenhárom éves fiú a fájdalmát kifejezendő felszedte a szoba padlóját, megtöltötte vízzel, s gémeskutat fabrikált ágassal, vödörrel. A konyhaszekrény oldalára agyagból formálta meg a nagyapa portréját, híre futott, csodálták a szomszédok. Általános iskola után azonnal dolgozni kezdett az Ikarusban, a móri gimnáziumban tanult esti tagozaton, nem voltak fényes jegyei, különösen a fizika nem ment. Aztán lerajzolta a részeges fizikatanárát a mámoros állapotában, az meglátta, s elismerőleg bólogatott: ez bizony ő a papíron. Átengedte a tanítványt.

„Nem érdekelt a gyár, s a kommunizmus”, fonja tovább a szót Ferenc. „Elmentem pásztornak, a fafaragás a zsebemben volt, s otthon festettem. Aztán elégettem”. A beérő alkotó zsűrizett festői és szobrászi vizsgamunkái egyre ismertebbek lettek. Cicussal egy alkotótáborban találkozott, a szerelem robbant kettejük között, sorsuk összefonódott. „Először átnézett rajtam, mint az üvegen…”, mondja Ferenc, de ez csak a látszat volt csupán.

Máhr Ferencné Cicus nemcsak fazekas, de aranykezű varrónő is
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A Makón született Cicus édesapja kovács volt, a szülők a klasszikus szakmunkásképzőbe íratták lányukat Hódmezővásárhelyen, a majolika gyárban tanulta a korongozást. Táskájában a Néprajzi Lexikonnal érkezett Csákvárra, amikor a csaknem elhalt fazekasságot kívánták újraéleszteni a ’70-es években, a Víz- és Fűtésszerelő KTSZ-ben. Stoppal indultak útnak hárman, megbámulták az alföldi lányok a Vértest. „Te, Margit, mibül vannak ezek a hegyek?”, csodálkozott a tájra, ami azóta sem ereszti. Ezer csalikancsót korongoztak Mórra, a borvidék éledezett. Aztán Cicus elmaradt az agyagtól, ám az alkotás mindig izgatta, s akárhol tette a dolgát, kereste a kenyerét, nevelte a lányait, izgalmas és egyedi dolog került ki a keze alól. A maszek kötődésnél, az autóhuzatokat varró világcég honi kisüzeménél, és most, a patchworktakarók összeállításában. A nagyszobába Cicus rakta össze férje inaskodásával a búbos kemencét – a tapasztás rokon kézművesség.

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A népmesei hangulatú konyha falán Ferenc Cicusnak készített első ajándékfestménye, a hatalmas pipacscsokor égő színei rabul ejtik a tekintetet. A tarka fazekasboltban a tűzben született kékek, sárgák, zöldek, szelíd virágok az edények oldalán, s vörös szívek, színes cserépkeresztek – ők sokan. A pandémia miatt nem avathatták fel Csákberényben az igazi nagy gémeskutat, Ferenc új-örök darabját. Nemsokára átadják, csak ne szorítson a járvány. És Pünkösd van. A Miatyánk imádság hétköznapi szokás, ünnepi fohász e házban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!