Ezüstérmes földrajzi olimpikon

A rokonszenves fiatalember, Kiss Dániel nemcsak okos, hanem szerény is. Még szerencse, hogy a versenyről, tajpeji élményeiről a tanára, Szalai Károly társaságában faggattam, mert mindazt, amit Dani elhallgatott, elmondta helyette a tanár úr... Így azt is Szalai Károlytól tudom, hogy Dani a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában már tizedikes diákként kiválóan teljesített: sikeresen szerepelt az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, és aztán - jóval az osztálytársai előtt - emelt szintű érettségi vizsgát is tett földrajzból. Az egyetemi felvételihez már nem hiányzott újabb pontszám, amikor elindult az olimpián, inkább a kihívás izgatta, meg a nagy szerelem a földrajz iránt. Az olimpia nyelve egyébként az angol. Így aztán Daniról kiderült, hogy a földrajz mellett a nyelvet is jól beszéli - bár a fiatalember ezt az elismerést is szerényen hárította... Én arról is faggattam: mikor, hogyan jegyezte el magát a földrajzzal:

- Még hetedikes koromban, a Vasvári iskola diákjaként kezdődött a vonzalom - mesélte. - Persze, az utazás vágya is izgatja az embert, de inkább a természet szeretete volt a fontosabb, meg az, hogy szívesen böngésztem a térképeket. A hegységképződés, a vulkánok kialakulása épp olyan izgalmas, mint a gazdaságföldrajzi összefüggések. A természettudományok jó válaszokat adnak a fontos kérdésekre. Arra, hogy bizonyos dolgok miként alkultak ki?

- A földrajz talán az egyik legösszetettebb tantárgy, hiszen térben és időben is mindent felölel - mondta Szalai Károly, aki a földrajz mellett történelmet is tanít. Hozzátette: a földrajzi tudnivalóknak rengeteg gyakorlati haszna is van. A komplex természettudományos műveltség olyan képességeket fejleszt ki az emberben, hogy idegen közegben is képes eligazodni...

És ebben lehet valami, mert Dani azt meséli, a magyar olimpiai csapat tagjai még Tajpejben sem tévedtek el, sőt, megesett, hogy ők jobban tudták a helyes utat, mint maga az idegenvezető... És ezen a ponton persze arra terelődik a szó, miként is lesz egy diák a földrajzi olimpia magyar csapatának tagja. Kiderül, hogy nagyon komoly megmérettetésen kell átesni ahhoz, hogy valaki a versenyzők négytagú csapatába bekerüljön, és képviselje Magyarországot.

A Pécsi Tudományegyetem Földrajztudományi Intézete hirdette meg azt a versenyt, amelyen az első négy helyezett automatikusan az olimpiai csapat tagja lehetett. Dani ezen a többfordulós pécsi megmérettetésen a második lett. A pécsi fordulóra először 24 oladalas, angol nyelvű dolgozatot kellett írnia A klímaváltozás társadalmi és környezeti hatásairól. Ez volt a belépő, mert ez után írásbeli és szóbeli fordulókon kellett olyan összetett feladatokat megoldaniuk a jelentkezőknek, amik megmutatták: képesek-e a megszerzett ismereteket kreatívan felhasználni.

A pécsi verseny után összeállt hát a csapat: a fehérvári Kiss Dani társai - valamennyien fiúk - Kaposvárról, Szombathelyről és Budapestről indultak az olimpiára. Tizenkét napot töltöttek Tajpejben, ahol 30 ország képviseltette magát 120 versenyzővel. A megmérettetés ott is többfordulós volt: 9 aranyérmet, 17 ezüstérmet és mintegy 30 bronzérmet osztottak. A magyar csapatból az ezüstérmes Dani szerepelt a legjobban, kaposvári társa bronzéremmel tért haza.

Dani az eredménnyel nagy örömet szerzett Szalai Károlynak is: a tanár úr épp most vonult nyugdíjba. Pályafutása alatt jó néhány kiváló diákja akadt, de még egyikük se ért el nagy nemzetközi versenyen ekkora eredményt.

Ami az olimpiát illeti: a laikus számára talán a terepgyakorlat tűnik a legizgalmasabbnak. A helyszín egy mangrove mocsaras erdő volt, ahol madárrezervátumot alakítottak ki, hogy sós- és édesvízi élőhelyek egyaránt legyenek a madarak számára. Egyebek között térképet kellett a diákoknak készíteniük: megjelölve a pihenő- és áttelelőhelyek határait, az épületek építészeti stílusát.

A versenyzés mellett kirándultak is. Dani járt Tajpej legmagasabb épületében, de egy félszigeten is, ahol fantasztikus sziklaformációkat látni. Felkereshette a földrengésmúzeummá vált épületet, amely éppen a törésvonalon helyezkedett el a katasztrófa idején... No és persze, megkóstolt izgalmas ételeket is. Mesélte: különleges hangulata van Tajpejnek. Először ijesztő a hatalmas embertömeg, de mindenki barátságos. Különleges az építészet: a felhőkarcolók mellett megbújó apró házak látványa. Egyszerre idegenek és érdekesek az utcai kifőzdékből áradó szagok. Az élmény felejthetetlen.

S hogyan tovább? Dani az ELTE földtudományi alapszakára jár, és felvették a Bolyai kollégiumba is. Talán geofizikus lesz: de ehhez még rengeteget kell tanulnia. Fizikát és matematikát is, hiszen a földrajz ott csak a szükséges alap - mondta komolyan.

Nem izgulok érte: tudom, hogy neki az is könnyedén megy majd...