Emlékezés, gyász, átverés - Mész címmel, három év után új kötettel jelentkezett Závada Péter

Úgy tűnik, mintha ez apróság lenne, de nem az. Az Ahol megszakad után nagy hatással volt az alkotóra a kortársak művészete. Persze volt pálfordulás, de mégsem abban az irányban, amire az elején gondolt. Amellett, hogy sajátszerűségre törekedett, próbált sajátos hangot megütni, beengedett hatásokat. Hosszú és nehéz folyamat volt az utóbbi három év mondta székesfehérvári könyvbemutatóján Závada Péter költő, író, az Akkezdet Phiai és a József Attila Kör tagja. Izgalmas kristályszerűségről, a könyvet újraszervező címkékről, a sokakat izgató alanyiságról és áltevékenységnek nevezett emlékezésről is szó esett. Závada Péter elmondta, kilenc éves volt, amikor az édesanyja meghalt.

- A kötet azért egy nagy átverés, hiszen nem alanyi emlékezésről van szó. Ez nem egy napló mondta. Inkább stílusgyakorlatként felrúgta ezt, kihasználta és profanizálta a gyászmunkát.

Mész címmel, három év után új kötettel jelentkezett Závada Péter

Závada Péter arról is beszélt, hogy az első próbálkozásai a szabadversre, mint a Konkáv vagy a Klauziália, komplexitásukat tekintve nem kerülhetnének bele az új kötetbe. Még ha az újak között vannak is olyanok, amelyek könnyebben olvashatónak tűnnek, ezek átgondoltabb szövegek.

- Az Ahol megszakad a forma felől közelítette meg a verseket. Tudtam, hogy szonettet írok, ilyenkor a forma vezeti a költő kezét. Pilinszkyék már nem így álltak a dologhoz, az Újhold tett olyan elmozdulásokat, amelyekhez már én is jobban vonzódom. Nem az összecsengések, rím, metrum, sokkal inkább gondolatritmusok érvényesülnek tette hozzá.

- Szeretem azokat a köteteket, amelyekre festmény kerül. Az Ahol megszakad borítója egy Szüts Miklós kép, az új köteten pedig Vojnich Erzsébet alkotása látható. A festőházaspár régi családi barátaink. Nagyon személyes, gyerekkori élmények fűznek a Vojnich-képekhez: lakásunkban is lógnak ilyenek, ezek között az elég nyugtalanító festmények között gyerekeskedtem. Jellemzően üres, ember nélküli terek, amelyek hiányérzetet keltenek bennünk: kik lehetnének ott, hol vannak? A Mész borítóján egy ajtó van, ami befelé vezet a sötétségbe. Szimbolikus kép mondta Závada Péter, majd a zsebkönyv formátummal kapcsolatban hozzáfűzte:

- Mindenki olcsón hozzáférhet, tulajdonképpen két sör áráért meg lehet vásárolni, de ezt nem érzem presztízsveszteségnek. A kötet így használati tárgy, nem relikvia, nem szent objektum, amit felrakunk a polcra. Mindig ott lehet nálunk, a zsebünkben, bárhol előkaphatjuk, akár jegyzeteket is írhatunk a lapjaira. A második kötetnél egyelőre nem éreztem még azt az igényt, hogy a saját szobromat építgessem egy kemény borítású könyvvel.